A Magyar Kognitív Tudományi Alapítvány és a TKBF Kelet-Nyugat Kutatóintézete 2008. október 28-30-án a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán rendezte meg a XVI. Magyar Kognitív Tudományok Konferenciát (MAKOG). A MAKOG a Pléh Csaba, Csányi Vilmos és Kampis György által alapított Magyar Kognitív Tudományi Alapítvány konferenciája, amely 1993 óta évente kerül megrendezésre. A tudományterület interdiszciplináris mivolta miatt az esemény számos szakma képviselőit vonzza rendszeresen az ország csaknem minden jelentős egyeteméről. A konferencia idei tematikája a tudat szubjektív és objektív megközelíthetőségére összpontosított. Mind a témaválasztás, mind a TKBF házigazdai szerepe fontos fejleménynek tekinthető, mivel így a buddhizmus és a kognitív tudományok immár három évtizedre visszanyúló, Nyugaton közismert termékeny kapcsolata végre idehaza is megvalósulhatott.

A három napos októberi konferencián harminchat előadó vett részt. Eljöttek a főbb hazai egyetemek vezető kognitivista kutatói (a teljesség igénye nélkül, csak néhány nevet megemlítve): Ropolyi László és Kutrovátz Gábor az ELTE Tudománytörténet és Tudományfilozófia Tanszékéről, Czigler István az MTA Pszichológiai Kutatóintézetéről, Tőzsér János az MTA-ELTE Nyelvfilozófiai Kutatócsoportjából, Zemplén Gábor a BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszékéről, valamint Lehmann Miklós az ELTE TÓFK Társadalomtudományi Tanszékéről. Az elhangzott előadások a megismeréssel, a tudattal, az emberi és állati elme működésével foglalkozó tudományok, így az elmefilozófia, a kísérleti pszichológia, a fenomenológia, a számítástudomány, a matematika, a nyelvészet, a neurológia és az antropológia tudományos eredményeit ismertették, többek között azzal a céllal, hogy dialógust teremtsenek a különböző tudományterületek között.

A TKBF Kelet-Nyugat Kutatóintézetet az utóbbi években rendezett konferenciákon Mund Katalin és Porosz Tibor képviselte. Az idei rendezvény még többünk számára adott lehetőséget, hogy a jelentős presztízzsel rendelkező tudományos közönség előtt öregbíthessük Főiskolánk hírnevét. Agócs Tamás, a KNYKI vezetője bevezető előadásában a buddhizmus és a tudomány viszonyát fejtegette. Kimutatta, hogy a buddhizmus nem csupán vallásnak tekinthető, hanem tudománynak is, amely a tudat módszeres megismerésére törekszik, így jelentősen hozzájárulhat a kognitív tudományok fejlődéséhez. Ahhoz azonban, hogy a buddhizmus értelmes párbeszédet folytathasson a tudománnyal, a köztük lévő jelentős különbségeket is tisztázni kell. Mindkettő empirikus alapokon nyugvó megismerési módszer, ám míg buddhizmus az egyén átalakítását célozza a tudatművelés gyakorlatán keresztül, addig a tudomány "csupán" a valóság objektív megismerésére törekszik. Hogy a modern kognitív tudományok mennyit hasznosíthatnak a több évezredes buddhista tudatkutatás eredményeiből, az elsősorban azon múlik, hogy mennyire képesek elfogadni, illetve megérteni a buddhizmusnak az anyagi világról alkotott negatív ontológiai álláspontját, amely szöges ellentétben áll a tudományos materializmus dogmáival.

A KNYKI vezetőjén kívül négy előadó képviselte kutatóintézetünket, illetve főiskolánkat: Mund Katalin a kutya és az ember közötti kommunikáció kísérletes vizsgálatának nehézségeiről tartott előadást. Porosz Tibor a meditáció kognitív folyamatairól beszélt. Végh József a pramána buddhista fogalma, avagy a buddhista megismerés tudományát és gyakorlatát ismertette. Végül Szabó Zsigmond "Tudat és önreferencia" című előadásában George Spencer Brown indikációs kalkulusa és Maurice Marleau-Ponty test-fenomenológiája közötti lehetséges kapcsolatokat körvonalazta.

A konferenciát záró kerekasztal-beszélgetésben Farkas Attila Márton képviselte a főiskolát és a kutatóintézetet. Elmondta, hogyan értelmezhető a buddhista bölcselet egyfajta "archaikus elmefilozófiaként": egy rendkívül sokoldalú, helyenként kifejezetten modernnek ható diskurzusként az elméről és a tudatosságról, s hogy emiatt a buddhizmus pár évtizede gyümölcsöző kapcsolatba került a kognitív tudományokkal. Szót ejtett e kapcsolat legjelentősebb képviselőiről, köztük Francisco Vareláról, aki munkatársaival és követőivel újra ráirányította a figyelmet az introspekcióra. Mivel a buddhizmus az elmeműködést - csakúgy, mint a kozmoszt - elemek és azokból összetevődő, folytonosan változó "rendszerek" értelmesnek tűnő, ám semmiféle önmagától való értelemmel ("lélekkel") nem bíró szerveződésének tartja, fölfogása több ponton rárímel a "tudat ökológiájával" foglalkozó jelenlegi antikarteziánus törekvésekre. Az elmekutatás felfutásának köszönhetően a buddhista bölcselet kilépett abból a "múzeumi vitrinből", ahová a hagyományos bölcsészet zárta, s emlékei immáron nem csupán vallástörténészek vagy filológusok vizsgálatának tárgya. Mindemellett magában a jelenkori buddhista diskurzusban is fölbukkannak a modern pszichológia és a kognitív tudományok által tárgyalt kérdések, minthogy a kutatók mellett autentikus mesterek, köztük maga a Dalai Láma is, felismerték a tudat kutatása és a buddhista bölcselet kapcsolatában rejlő lehetőségeket.

A szervezők - Agócs Tamás, Csörgő Zoltán, Farkas Attila, Mund Katalin és Szabados Levente - ezúton mondanak köszönetet a főiskola azon hallgatóinak és alkalmazottjainak, akik hozzájárultak a konferencia sikeres és színvonalas lebonyolításához. A konferenciák anyaga általában kötet formájában is megjelenik; tervünk szerint így lesz ez a Buddhista Főiskolán elhangzott előadásokkal is. A kötet megjelenésének előkészítő munkálatai már megkezdődtek.

A XVI. Magyar Kognitív Tudományok Konferencia honlapcíme: http://makogxvi.com