A középút és a tudat filozófiája címmel rendezte meg soron következő házikonferenciját a Tan Kapuja Buddhista Főiskola Kelet-Nyugat Kutató-intézete 2010. május 9-én.

A konferencia kezdetén Szabados Levente, a kötet egyik szerkesztője mutatta be a Szubjektív tudás, objektív tudomány című, a L'Harmattan - TKBF Kelet-Nyugat Kutatóintézet közös kiadásában ez év elején megjelent tanulmánykötetet, amely a XVI. MAKOG-konferencia előadásaiból készült.

Az előadások sorát Agócs Tamás nyitotta meg. A Dzogcsen (Nagy Teljesség) tudatfilozófiája címmel a dzogcsen tudatfilozófiája és a madhjamaka párhuzamait járta körül olyan szövegek segítségével, mint a következő idézet Csögyal Namkhai Norbutól:

"Az önmagától felkélő bölcsesség az összes Buddha lényege, mely megelőzi a szamszára és nirvána kettéválását, és túl van a továbbvándorlás és a megszabadulás korlátain. Mivel nem szorítható a négy fogalmi határ közé, és természetéből adódóan tiszta, ez az eredeti állapot a létezés nem teremtett, mindig is létező természete, és ez az összes jelenség végső természete. Nem azonosítható valamely állandó és örökkévaló szubsztanciával, amire rá lehetne mondani, "Ez az.", és teljességgel mentes a kettős gondolkozás fogyatékosságaitól, amely mindig csak egy tőle különböző tárgyra képes rámutatni. Az őseredeti tisztaság alapjának is nevezik, mely kifejezhetetlen és elgondolhatatlan, és nem lehet a lét és nemlét fogalmi korlátai közé szorítani. Lényege az eredeti üresség tisztasága, ezért túl van az örökkévaló tényleges létezés korlátain: nincs semmilyen kézzelfogható vagy kimutatható sajátossága. Természete magától adódó tökéletessége, és ezért túl van a semmi és a nemlét korlátain: a fény világossága az üresség tiszta természete."

Szabados Levente: AE - Artificial Enlightment - avagy természetes-e a megvilágosodás? című előadásában abból indult ki, hogy a Magasztos tanítása szerint a nemtudás magvai, a helytelen koncepciók okozzák minden lény szenvedését. A fogalmiság a maga strukturáltságával és szükségszerűen absztrakt mivoltával akadályt gördít minden valódi megismerés, így a végső szabadságot jelentő tapasztalás elé is... Vagy talán mégsem? Ezt követően ennek a kérdésnek és olyan továbbiaknak nem is a megválaszolására, de kellő mélységben történő expozíciójára tett kíséreltet, mint "Vajon mi a fogalom, a fogalmiság története?"; "Vajon mit is értünk információ, de legfőképp jelentés alatt?"; "Vajon a tudati folyamatok praktikus modellezése milyen tanulságokat rejthet a végső megismerés keresői számára, s vajon van-e mód egyeztetni például a buddhista is-meretelmélet és az információtudomány eredményeit?"

Szekeres András Márk (BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszék) Az üresség tanának megélése - a taoizmus hozománya a csan-buddhizmusban címmel tartott előadásában értékes meglátásokat összegzett. Nágárdzsuna műveinek egyik központi eredménye az üresség "tana", mely a fogalmak és az azok segítségével megfogalmazható nézetek értelmetlenségét fejezi ki. A világ fogalmi kategorizálása elleni kemény támadás ez, egy önmaga értelmét is elvető, mégsem öncáfoló tan. Számtalan érdekes aspektusa és következménye közül ez az előadás a szoterikus aspektusok egy későbbi fejleményével foglalkozik. Egyrészt a mindennemű dualizmus elvetésével ugyanis maga az üdvös/nem-üdvös, a nirvána/szamszára kettősséget is elveti a Középút Iskolája. Másrészt pedig az üdvözülés lényege a dualizmus elvetése, elvetni azt a nézetet, hogy lenne nem-üdvös, vagyis felismerni, hogy igazából már üdvözülve vagyunk (mindezt persze nem dualisztikusan értve). A kategorizálás, vagyis a gondolkodás megszűntetése tehát az üdvözülés módja.

A Középút Tanának megélése, vagyis gyakorlatba, a szerzetesi életmódba való átültetése komoly nehézségeket okozott. A szvátantrika illetve a jógácsára fejleményei mutatják, hogy az alkalmazhatóság érdekében engedményeket kellett tenni az üresség tana terén. Az egyik fő nehézség az, hogy Nágárdzsuna rendkívül intellektuális alapokról kiindulva, nyelvi és logikai paradoxonok sorozatával jut el a kortárs buddhista metafizika fogalomtárának teljes dekontsrukciójához, majd egy alapvetően anti-intellektuális irányt jelöl ki (minden gondolkodás beszűntetését). A másik abból fakad, hogy az indiai kultúrkörben már a védikus kortól fogva a spirituális fejlődést a normálistól eltérő, leggyakrabban aszkétikus életmóddal társították, társadalomból való kivonulással, stb. Az üresség tana igazából ezeket az életmódi előírásokat, sőt, mint a csan-buddhizmusban oly gyakran provokatívan kifejtik, az erkölcsi előírásokat is érvényteleníti. Adva volt tehát intellektuálisan az üresség tana, azonban ennek a "megélése" nehézséget okozott. Ebből a szempontból rendkívül szerencsésnek tekinthető a taoizmus és a buddhizmus "házassága" a csan-buddhizmusban. A taoizmus ugyanis más utakon, de némileg hasonló eredményekre jut. Mind a fogalmi kategorizálással, mind valamilyen merev etikai kódexszel szemben szkeptikus szemlélete közös alapot jelentett a Középút Iskolájával.

A taoizmus a nem-törekvés (wu-wei) elméletével, a természetesség, spontaneitás és a passzív sodródás ethoszával pedig egyben megoldást adott a fentebb vázolt problémára. A passzív viselkedésen alapuló értékrend és az ezt kultiváló bölcsek tradíciója termékeny táptalajnak bizonyult a buddhizmus számára is, és olyan kifejezésmódokat tett megvalósíthatóvá és elfogadhatóvá, melyek az indiai kultúrkörtől idegenek voltak. Természetesen különféle eltérések is vannak a taoista előzményektől, például a spontaneitás terén. Ugyanakkor a taoista hatásra a csanban megjelenő, és főleg a kapcsolódó művészeti ágakban egyre erősödő "deviancia", a természet és a természetesség pozitív értékként való felfogása - mely eltérés a Középút eredeti tanításaitól.

A negyedik és utolsó előadó, Fórizs László: A gondolkodás határain túl című előadásában azt a célt tűzte ki, hogy bemutassa azokat a kísérleteket, amelyek Nágárdzsuna filozófiáját a mai filozófiai gondolkodás fősodrába helyezhetik. Elsősorban Graham Priest, Jay Garfield és Rafael D. Sorkin kutatásaira támaszkodva rámutatott a nágárdzsunai érvrendszer mögött meghúzódó logiko-grammatikai háttér és a modern logika két igen érdekes ága (parakonzisztens és anhomomorf logika) közötti lehetséges kapcsolatokra.

Csörgő Zoltán