Hogyan lehetséges ez? Talán úgy, hogy bizonyos esetekben másként nem is nagyon sikerülhet...

A zen kertészet "folyékony" művészet. Állandóan változik. Változik és mégis állandó. Több mint ezer éves - és mégis új, mint például hazánkban is. Mindig autentikus tradícióra épült, de látásmódjában az ősidőktől fogva forradalmian új maradt. Nem támaszkodott az írott hagyományokra, hanem azt kívülről-belülről ismerve és megélve, a belső átélésen keresztül cselekedve, önállóan, nem támaszkodva, hanem szabadon mozogva jelenítette meg... Ezzel a jelenléttel pedig újra ás újra saját maga is az írott hagyomány tárgyává vált...

A mi feladatunk így, hogy megismerjük a régi korok kertművészetét; megismerjük és használjuk a régmúlt idők fontos kertművészeti hagyományait! Miután ismereteket szereztünk, mernünk kell meríteni is a hagyományból, és ezen felül mégis tudnunk kell szabadon alkotni, miközben külső kertünket és személyes tudatkertünket műveljük, alakítjuk!

Hogyan lehetséges ez? Talán úgy, hogy most, mikor két út van előttünk, mindkettőn haladjunk!

A "tudat kertjei" - zen kertészet: a japán kertészettől a magyar kertészet kialakításáig

"Amikor kertet teremtünk, elsőként legyünk tudatában az alapvető koncepcióknak!" - Ezzel a sorral kezdődnek a híres Szakuteiki-tekercsek, melyek a japán kertészet rendező elveinek legrégebbi írásos összefoglalói, és egyben a világ legrégibb ismert kertészeti írásai.

A szigetlakó japán mentalitás szerint a japán művészetek igazából csak Japánban és csak japánok által gyakorolhatóak. Különösen igaz ez szerintük a Japánban tradicionális harcművészetek útjával, a budóval és az ősi japán kertészettel kapcsolatban. Ha például a "japániság" sintó gyökereit vesszük alapul, ez kétségtelenül így is van. Ha azonban olyan más aspektusból közelítjük meg ezt a kérdést, mely egyetemes emberi értékeket vesz górcső alá, akkor már mi magyarok is könnyebben találhatunk fogást a keleti eredetű zenen és zen kertészeten, így az évek során majd egyre inkább magyarítva, azaz hazai viszonylatainkra átdolgozva alkalmazhatjuk, s még inkább hasznosíthatjuk a kertművelés fogásait gyakorlásunk során. Ezen a gondolatíven haladva kezdtük el Dobosy Antallal a japán zen kertészet módszerességével kimunkálni az egyetemes magyar kertészet alapjait és rendező elveit.

Úgy érezzük, hogy ez a hazai zen kertészet egyik ízenete. Az egyik út, s egyben az út maga. A másik fontos ízenet a hagyományos keleti kertészet tudástárának elsajátítása hagyományos keleti módon. Ez a másik út, egyben az út maga. A tudatkertészetet "újra kezdő" számára az egyik út nem létezhet a másik út nélkül...

"Két út van előttünk...", s mindkettőn haladjunk!

A gyakorlás során beláthatjuk azt is, hogy nem pusztán csak az számít, hogy mit teszünk, hanem az is, hogy ezt hogyan és milyen életvezetéssel tesszük.

Napjainkban - a világi életet élők számára - már nem elég pusztán a régi hagyományokat a régi módon tisztelni, hanem felelősségünk az is, hogy a régi hagyományok szellemiségében élve felismerjük korunk kihívásait, melyeknek megfelelve korszerű, s talán egészen új hagyományokat is kell teremtenünk.

Napjainkban már nem elég, hogy a manapság oly elterjedt fogyasztói társadalmi értékrend életvilágában élve felismerjük korunk kihívásait, és új hagyományt teremtsünk, hanem azon kell igyekeznünk, hogy ne veszítsük szemünk elől a régi idők bölcsességét sem, így egyaránt tisztelve régit és újat, talán sikerülhet egy olyan időtlen és mégis időt álló szellemiség kimunkálása, mellyel helyesen élhetünk. Tanulságul hadd idézzem ide iskolánk egyik alapítójának, Farkas Pálnak a gondolatait:

"A buddhizmus két és félezer éves története egyértelműen azt mutatja, hogy a Buddha tanítása csak azokban az országokban tudott fönnmaradni, ahol a hagyományos kolostori forma képes volt meggyökeresedni. A hazai buddhizmus fönnmaradásának egyik záloga lehet, hogy sikerül-e hazai földbe elplántálni a bódhi fát, itthon is megismertetni és befogadtatni az ősi tradíció máig töretlenül fönnmaradt vonulatait. Ez segíthetne hozzá ahhoz, hogy egy valóban hiteles, a hazai körülményeket magában foglaló sajátos magyar buddhizmus kialakulhasson, ahogyan az eddig minden befogadó országban rövidebb-hosszabb idő alatt megtörtént."

A Tan Kapuja Buddhista Egyház és a Tan Kapuja Buddhista Főiskola zenkertészköre ezért a 2010-es tanév őszi szemeszterét is ezeknek az összefüggéseknek a személyes tanulmányozására szenteli.

Zen kertészeti vizsgálódásunk során kiderítjük, hogy hogyan jelenik meg a zen négy alapelve és a zenes gyakorlás a mindennapi életben és a kertészkedésben. Mit takar hszieh ho hat elve a keleti művészetek gyakorlásában, és hogyan lehetséges a kertészkedés e hat elv szerint? Részleteket ismerhetünk meg a világ legrégibb kertépítészeti könyvéből, a Szakuteikiből. Megismerjük a zen kertek tervezésének és kivitelezésének szabályait, például híres japán mesterek munkásságán keresztül. Megérthetjük egyazon kert egyidejűleg is lehetséges, különböző olvasatait. Tanulhatunk a tudatkert-tervezés keleti jellemzőiről és japános mozdulatairól éppúgy, mint az általános és egyetemes szabályairól. Megtudhatjuk, hogy mi a vabi, mi a szabi és mi a vabiszabi. Végezetül pedig próbát tehetünk - a talán legeslegfontosabb ismeret - a helyes zenkertészeti, tudatkertészeti viselkedésmód elsajátítására. Mindehhez segítségképpen - gyakorlatokkal és etológiai párhuzamokkal - megvizsgáljuk az alázat, a rendszeresség, a szándék, az önbizalom, az éber tudatosság jelenlétének, a pozitív és negatív visszacsatolás, a személyesség, az egykedvűség, a félelem és a félelem hiányának szerepét a kertészkedésben és a tanulási folyamatokban. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is szívesen fogadjuk olyan külsős résztvevők jelenlétét, akik úgy érzik, hogy munkájukkal, lelkesedésükkel ösztönző résztvevői lehetnek a magyarországi zen kertészet, illetve a magyar kertészet kialakításának. Az órákat Dobosy Antal, a Tan Kapuja Zen Egyház apátja, és Czéher György tartja.

Érdeklődni lehet Czéher Györgynél a 70-418-3259-es telefonszámon, és a madar@zen.hu e-mail címen.