Porosz Tibor
a Főiskola főigazgatója

- Tibor, megmelegedett-e már alattad a főigazgatói szék, illetve fotel?

- Meg...

- Hány fokon égsz benne?

- Nem egy bizonyos hőfokról van szó, hanem arról, hogyha felállok, akkor kihűl, tehát mindig melegíteni kell. Nem szoktam meg, de ez nem azt jelenti, hogy idegen lenne. Lehet, hogy ez már a szatipatthána hatása, de mindig ugyanabba a székbe ülök ugyan, mégis mindig más. Bele helyezkedtem, de ez csak egyszerűen egy adott helyzet...

- Sajátos életút, hogy alapvetően politikai filozófiával foglalkoztál egyetem után, később egy éles váltással a Buddhista Főiskolára kerültél, és ott különböző pozíciókon keresztül egyenesen a főigazgatói székbe emelkedtél!

- Nekem nem tűnik éles váltásnak. Éles váltás legföljebb egy külső szemlélő számára lehet. Még váltásnak se mondanám...

- Politikaelmélet után Buddha?

- Nyilvánvaló, hogy van bennem a dolgoknak egyfajta folytonossága, és több minden van bennem. Azok közül, amikkel foglalkozom, bizonyos időszakban egynémely dolog látszik, más dolgok nem látszanak. Ami korábban esetleg látványosabb volt, az legközelebb éppen nem tűnik fel. Én legalább tizenöt éves korom óta foglalkoztam olyan kérdésekkel, amelyek a társadalomelmélet irányába visznek. Ugyanakkor, ugyanezen időponttól kezdve jógázom. Azóta eltelt egy csomó év, évtized. Hacsak erre a kettőre koncentrálunk és ezt a kettőt emeljük ki mindabból, ami egyáltalán foglalkoztatott, akkor ezek párhuzamosan futottak bennem. Adott esetben ezek közül ami látványos és mások számára is látható, az nem az, hogy én otthon a szőnyegen a jóga nem tudom milyen légzését vagy ülését végzem. Másik oldalról a nyilvánvaló társadalmi helyzetből és környezetből fakadóan is a társadalomelméleti rész vonzott, ami igazából egyfajta aktív reagálás próbált lenni, egyrészt gondolatilag, elméletileg, később már nem csak elméletileg arra a helyzetre, ami akkor volt. A nyolcvannyolc-kilencvenes esztendők sokaknál - egyébként teljesen elméleti irányultságú embereknél is - ezeket a hajlamokat, készségeket a felszínre hozták, hogy így aktívan próbáljanak meg reagálni és jelen lenni abban a politikai környezetben, ami körülvette őket. Egyébként a kettő, már úgy értve a kettőt, hogy a társadalom, társadalomelmélet iránti érdeklődés, valamint a keleti kultúrák iránti vonzódás egyáltalán nem tűnik számomra egymást kizárónak, hiszen minimálisan mind a kettőben benne van a másik ember felé való odafordulás, az, hogy a másiknak nem kifejezetten rosszat, hanem jót akar, valamilyen módon segíteni szeretne. Az egyik azt az idealizmust képviseli, hogy megpróbál valaki össztársadalmi szinten valamit elképzelni arról, hogyan lehet bármilyen segítséget adni, vagy elérni másoknak a segítését, a másik pedig az önmagunkon való segítés. És akkor e kettő természetszerűleg kapcsolódik össze egy emberben, legalábbis bennem biztos; ennélfogva semmiféle konfliktust vagy éles különbséget nem érzek. Ez a kettő, ami közül hol az egyik, hol a másik látszik jobban vagy kevésbé az életemben.

- Dicsérjük föl a társadalmi érzékenységedet, mert a nyolcvanas évek végén a "sztálinizmussal való teoretikus foglalatosság" egyenesen egy summa cum laude bölcsészdoktori diplomához, 2001-ben, a Buddhista Főiskolán való megjelenésed után 6 évre meg főigazgatói poszthoz juttatot. Mit szeretnél a Főiskolából varázsolni egyfelől mágikus eszközökkel, másfelől pedig nem mágikus eszközökkel?

- Mágikus eszközök alatt mondjuk azt értem, hogy megpróbálnám elérni, hogy legalább valamiféle megközelítőleges látszata alakuljon ki annak, hogy valamilyen közösségi jellegű szerveződések, megnyilvánulások, programok születnének. Az már elég mágikus lenne...

- Ezzel mindenképpen egyetértek.

- Úgy gondolom, a mágikus részét ez jelenthetné. A racionális technika pedig belső átszervezéseket jelenthet.

- Volt-e mágikus mestered, Tibor, akitől mágiát tanulhattál?

- Ilyen mesterekről nem tudok beszámolni. Voltak viszont olyanok, bár nagyon kevesen, akiket mesteremnek tekinthetnék, de nem úgy, hogy átvitt, vagy konkrét értelemben mágikus mesterek lettek volna, hanem egyszerűen olyan erőteljes hatást fejtettek ki rám, amely megerősítette azokat az elképzeléseimet, melyek az előbb említett vonalak közül a keleti irányt, illetve a magam felszabadítására vonatkozó törekvéseket képviselték. Ebben az értelemben volt egy-két tanítómesterem, de ez nem az az irány, mint ami arra kérdezett rá, hogy a Főiskolán milyen mágikus eszközökkel szeretnék varázsolni; tehát ez nem a mások felé irányuló, hanem a magamra vonatkoztatható hatás volt. Úgy gondolom nyilvánvaló, hogy ez úgy működik, ha magán tud valamit segíteni az ember, az mások felé is kihat. Valójában olyan természetű mestert nem tudok megnevezni, akit tradícionálisan mesternek szoktak nevezni.

- Hogyan lehet a Főiskolán összefogni az embereket? A tanári kart meg a diákokat is, mondjuk egy intenzív, élményszerű közös munkára?

- Ezt azért nehéz megfogalmazni, mert mondhatnék sok mindent, de csak egy elmefuttatás vagy gondolatmenet lesz, és semmi több. Nyilvánvalóan akkor tud működni valami közös tevékenység, hogyha vannak közös érdekek.

- Tehát az érdekek köré szervezzük?! Hová tűnik a dharma?

- Ez az, mi a közös érdek? Van-e olyan ereje a Tannak, ami köré tudnak szerveződni az emberek, vagy nincs ilyen ereje? Ha nincs, akkor más tényezők tudnának olyan lehetőséggé válni, amik köré szerveződni képesek az emberek. Ekkor a Tan csak ezek fölött-között lehet egyfajta laza kapcsolat. Igazából ez utóbbit gondolom: ha valamilyen módon lehetséges itt közösséget létrehozni, az nem egyetlen közösség lehet, hanem közösségek. Valamiféle csoportok tudnának valamilyen módon együttműködni. Az érdek, ami összekapcsolhat embereket, jelenleg nem lehet más, mint a személyes kapcsolatokra, akár barátságokra épülő kapcsolatrendszer. Ez a tágabb értelemben vett tananyagot is lefedheti, és ekkor jöhetnek létre azok a szerveződések, amelyekre mint sejtekre vagy magokra lehet építkezni, hogy egy laza konglomerátumban, a Tan által összefogva valamiféle egységes arculatot tudjon felmutatni a Főiskola. Ez az, amit szerintem meg lehetne csinálni...

- A Főiskola hallgatói?

- Ebben benne van a hallgatók egymás közti kapcsolata, a hallgató-tanár, tanár-tanár kapcsolat is, de ahhoz, hogy ez valamilyen szinten működjön, mindegyiknek létre kell hoznia a maga kis szubkultúráját. Tér, helység van a suliban, tehát működhet, hogy társadalmi életet éljenek azok a csoportok, amelyek azután több külsőst is magukhoz vonzhatnak, akik ezáltal belsősökké válnak, tehát az egészhez tartozók tudnak lenni. Hogy mindez össze tudjon állni egy arculattá, ez a másik része. A Főiskola arculata elsődlegesen az oktatáshoz kapcsolódik, de másodlagosan az ezen túli tevékenységek is jellemezhetik, mondjuk pl. délutáni, esti programok szervezése önmagunknak és külsősöknek. Ugyanakkor nem egy mindenevő program-sorozatra lenne szükség, hanem egy meghatározott irányra és tendenciára. Gondolok itt elsősorban a buddhista meditációkra és gyakorlatokra és az ezek előtt-után lévő beszélgetésekre, és más egyéb gyakorlatokra, mint a jóga, tai-csi és egyebek. Nem volna nagy baj, ha be tudna indulni egy keleti nyelvi kurzus: szanszkrit, páli, kínai, japán nyelvek esti tanfolyamai tudnának működni. Jó lenne, ha bizonyos természetgyógyászati kurzusok is működni kezdenének. Ezek nagyjából azon a körön belül volnának, amelyek a Főiskolának egyébként is a jellegzetességeit képviselik, csak bizonyos vonásokat kiemelnének, markánsabbá tennének; nem csak befelé és nem csak a nappali oktatás területén, hanem arculatként kifelé, a Főiskola vonzáskörébe tartozók felé is. Ezek azok a területek, amelyek nagy általánosságban jelenthetnék az arculat egyik részét. A másik részhez az oktatásszervezéssel kapcsolatos kérdések tartoznak, amelyek már egy külön problémakört jelentenek, mert nem pusztán csak arról van szó, hogy mit szeretnénk, hiszen ennek külső feltételrendszerei vannak, amelyeknek meg kell felelnünk. Ugyanakkor tulajdonképpen segítik is azt, hogy a saját magunk számára átgondoljuk, milyen legyen maga az oktatás. Ennek eszközrendszerében ott a kredit rendszerre való áttérés, a szakirányok átalakítása stb. Jó lenne az is, ha a nappali oktatásban megerősödne a buddhista képzés és főleg annak gyakorlati oldala. Ide tartozik, hogy legyen egy intézményesített formája a tutori-mentori oktatói-diák kapcsolatnak. Mindezek segíthetnék valamilyen módon a közösségek formálódását. De segíthetné az is, ha folyóirata, folyóiratai lennének a Főiskolának, amelyre szintén vannak kezdeményezések. Segíthetné az, hogy közös projekteket lehetne elindítani a Főiskola tanáraival és kiváló diákjaival, mint pl. a tervezett páli-kánon fordítás. Ezek mind-mind olyan elemek, tényezők, amelyek a kapcsolatokat szorosabbá, markánsabbá tudnák tenni. Ráadásul mindenkinek jó érzés is lenne. A belső kohézió megteremtéséhez kapcsolódhat az is, ha a tanárokat megpróbálom ösztönözni arra, hogy készítsék már el azokat a jegyzeteket, amelyeket a diákok évek óta várnak?.

- Hogyan ösztönzöd őket? Euróval vagy forinttal?

- Az sem mellékes talán, hogy egyáltalán megjelenhet az a jegyzet, de így, önmagában nem kielégítő. Ezért kénytelen vagyok a forint eszközét igénybe venni ilyen esetben...

- Tehát itt és most nyíltan megígéred a forint fizetőeszköz igénybevételét nagyszerű jegyzetek készítéséért??

- Nagyszerű jegyzetekért, azt nem mondanám, hogy nagyszerű pénzeket, de pénzt tudok adni, viszont ez azt is jelentheti, hogy olyan színvonalas jegyzeteket kellene produkálni, amelyek nem csak itt használhatók a Főiskolán, hanem más felsőoktatási intézmények is tudnák vagy netán kénytelenek lennének használni. Ez egyfajta kifelé irányuló kapcsolatot is jelent, nem csak egyfajta belső kohéziós erőt. Magyarán, belső műhelyekre, több szintű műhelyekre is szükség lenne, akár a kánon fordításról, akár mondjuk angolról vagy más, modern nyugati nyelvről történő fordításról van szó. A Főiskola könyvkiadó is, nem csak oktatási intézmény, tehát ezen belül kiadhat jegyzetet is.

- Szerintem a páli kánonról addig ne is beszéljünk, míg a magyar-szanszkrit, szanszkrit-magyar szótár el nem készül, mert ez a legrégebben tervbe vett vállalkozása a tanári karnak...

- Nem így működik, mert a páli az mégsem szanszkrit, másrészt nem kell ahhoz maga a magyarított szótár, hogy azok, akik foglalkoznak ősi szövegekkel, nekiessenek és fordítani kezdjék azokat. Az más kérdés, hogy anyagilag fedezhető-e, de egyszerűen mint projektet, mint műhelyt létre lehet hozni és akkor azt kell elérni, hogy ebből ügy legyen. Ez közös erővé válhatna abban az esetben is, ha nem lenne meg a kézzelfogható fedezete a munkának. Mikor már létrejött a műhely és már van valami fölmutatható, akkor lehet pénzek után rohangálni. Az is lehet egy további ösztönző erő a műhelymunkában résztvevők számára, hogy pénzt hoz...

- Szép tervek, sok sikert hozzá!

- Valójában kérdéses, működtethető-e vagy nem az a gondolat, hogy azt A szemét dolgot, amit pénznek szoktak nevezni, bevonjuk egy érdekeltségi mechanizmusba, de ezt az érdekeltségi mechanizmust úgy kellene mozgásban tartani, hogy nem válik az egész pénzközpontúvá és nem váltódik át a pénz érdekeltségévé?.

- Hogyan látod Tibi, megvannak rá az emberek? A Főiskola alaposan lecsökkent tanári karában léteznek azok a kiválasztottak, akik veled együtt tudják majd húzni ezt a szekeret és ösztönözni a többieket? Megbízol a saját kollégáidban? Jó csapatnak érzed ezt a csapatot?

- Nem. Nem érzem csapatnak azt, ami most a Főiskolán van, de azt érzem, hogy azok az emberek, akik itt vannak, azok alkalmasak arra, hogy csapattá váljanak. Személyi feltételek oldaláról úgy gondolom, hogy adott, amiből ezt ki lehetne hozni, de most még semmiképpen nem nevezném csapatnak.

- Mikor kezdődik a Főiskola új akkreditációja?

- Most tavasszal, mert június 30-ig kell lezajlania az akkreditációnak.

- Sikerülni fog?

- Azt gondolom, hogy nem fog különösebb nehézséget okozni, hogy azt produkáljuk, amit elvárnak tőlünk. Ezek egyrészt olyan természetű dolgok, amelyek formálisak, másrészt olyan természetű dolgok, amelyekre amúgy is szüksége van a Főiskolának, hogy jobban működjön. Nem gondolom, hogy ez megoldhatatlan feladat elé állít bennünket.

- Emlegettél könyvkiadást. Hány könyvet tervezel egy évre?

- Úgy gondolom, fontos feladat, hogy ne csupán alkalomszerűen szülessen meg valami. Lehetőség szerint ütemezhető, tervezhető legyen a könyvkiadás és a jegyzetkiadás is. A jegyzetkiadásnál - hogy még egy pillanatra visszatérjek -, kézenfekvő bizonyos mértékig, hogy mire van szükség: az oktatás szabja meg, hogy mik azok, amik szóba jöhetnek jegyzetként. A könyvkiadás területén azonban arról van szó, hogy én is ismerek, más is ismer tanárokat, diákokat, akik alkalmasak arra, hogy akár fordításokat végezzenek vagy maguk is létrehozzanak valamilyen önálló művet; tulajdonképpen szinte "csak" annyi a feladat, hogy fölkeressük, de legalábbis számba vegyük ezeket az embereket, akik szóba jöhetnek. Számukra is nyilván egyfajta húzóerő tudna lenni - persze az anyagiakon és az ügyön túl -, ha látják, hogy valami működik. Már most előkészületben vannak olyan könyvek, amelyek alapján tervezni lehet egy-két kiadást évente. Ez nem nagy felfutás mondjuk egy bármilyen kicsiny könyvkiadóhoz képest sem, de azért lehet, hogy a korábbi időszakhoz képest igen, és ettől függetlenül továbbra sem az az elsődleges szempontja a Főiskolának, hogy könyvkiadóként mindenképpen profitja legyen. A könyvkiadásnak továbbra is az a célja, hogy megmutassa, hogy milyen szellemi értékeket tudunk felszínre hozni, nyilvánosság elé tárni, de azért annyi profitorientáltságának kell lennie az egésznek, hogy önmagát fenn tudja tartani. Ha ez évi három könyvvel tud működni, akkor az szerintem már jó. Körülbelül ez a három, esetleg nagyobb távlatokban öt-hat könyv lehet a várható éves megjelenési maximum, amit ki tudunk hozni.

- Remélhetőleg Buddha beszédei után majd a Tan Kapuja beszédeit is elolvashatjuk egyszer. Köszönöm a beszélgetést!

Kalmár Csaba