Körtvélyesi Tibor
a Főiskola igazgató-helyettese

- Kedves Körte, az teljes kibontása szükségeltetik a kredit rendszernek. Úgy tudom, hogy képben vagy a kérdést illetően.

- Igen. A külső feltételrendszer változása a magyar felsőoktatásban előírja a kreditrendszer bevezetését 2002. szeptemberétől minden intézményben. Az egyházi felsőoktatásban elvileg kivétel tehető ebben a dologban, ellenben azt gondolom - a többiekkel együtt -, hogy érdemes bevezetni. A folyamat nem megállítható; inkább mi is lépjünk és indítsuk be a kreditrendszert. A lényege az, hogy a tanulást mennyiségi elven próbálja mérni. Megtartja a minőségi elvet is, azaz hányas lesz adott esetben egy produkció, de azt is nézi, hogy erre mennyi időt kell a tanulónak ráfordítania. Összességében előírja, mi az az időmennyiség, amit elvár egy hallgatótól egy főiskolai tanterv teljesítéséhez. Esetünkben ez 240 kredit, egy kredit pedig 30 tanulmányi munkaóra. Munkaóra alatt az iskolában eltöltött és az otthoni munkát együtt kell érteni. Ez az alapelv, ami alapján a kreditrendszer működik. Ha másfél órás órát hallgatsz a főiskolán egy szemeszteren keresztül, az 15 alkalom, ami 30 darab fizikai óra. Tehát ez egy kredit. De akkor csak az órán ültél. Egy gyakorlati óra - amire nem kell készülnöd, nem kell vizsgáznod belőle, hanem az órai produkciód a lényeges - az egy kreditnyi jelenlét. Két kreditpontos óránál hozzá kell gondolni azt is, hogy az illetőnek vagy otthon kell készülni egy kicsit az egyes órákra, vagy a vizsgafelkészülés még elvesz adott esetben 30 órányi időt.

- Tehát fajsúlyozzák az órákat és kreditmennyiséget rendelnek hozzá?

- Igen. A kurzusokhoz eltérő számú kreditet rendelhetünk. Egy kredites óra lehet egy gyakorlati, két kredites egy speciálkollégium, három kredites egy komolyabb olvasmánylistával rendelkező kurzus, négy kredites, ahol már extrém sok otthoni munka van folyamatosan, pl. mondjuk a kínai nyelvnél vagy a szanszkritnál; fel kell készülnöd és otthon tényleg a többszörösét kell fordítanod egy-egy órára, és a végén van egy lehetetlenül nehéz vizsga. Tény, hogy a minőségi szemlélet mellett nagyon erős mennyiségi szemléletet is behoz, aminek lehetnek rossz következményei is. Nyilván a gyakorlat fogja megmutatni, hogy melyek ezek. Az oktatásszervezésben mindenképpen van egy-két nagyon pozitív fejleménye. Például, mindenki számára az óraválasztás, az óraszervezés könnyebbé, szabadabbá válik. Más szempontból egyfajta káoszhoz is vezethet, ha rosszul csináljuk. Például ha sok az ütköző óra, ha egy óra nem elégszer jelenik meg egy négy éves időtartamban; nagyon sok mindenre kell figyelni, hogy jól működjön. Mégis azt gondolom, hogy Főiskolánk rendkívül széles skálán mozgó oktatási kínálatát jobban lehet szervezni kreditrendszerrel. Én ezért vagyok e mellett.

- Úgy ítéled meg, hogy a kreditrendszerrel jobban lehet szervezni az órák beosztását, mint az eddigi rendszerben?

- Azt gondolom, hogy ha a Főiskola ezt a széles skálát nyújtja, tehát gyakorlatilag 4-5 vagy akár még több szakirányt, vagy szinte szaknak megfelelő tárgycsoportot oktat, akkor érdemesebb ezt a fajta struktúrát választani. A diákoknak már most is szinte önálló tanterve van, a kreditrendszer inkább rendezi ezt a helyzetet, nem pedig létrehozza. Most is érvényes, hogy nagyon különböző irányú az a tudás, amivel egy-egy diák kimegy. Ez nem baj. Mindenki saját érdeklődése szerint választja ki azt, amit tanulni szeretne, persze vannak biztos pontok. Nagyon drasztikus átalakítások kellenének, ha megszüntetnénk a sokszínűséget. De ezt senki sem akarja.

- Hogy látod, például egy új orientalista intézményben, mondjuk egy Dévanágarí Szanszkrit Főiskolán is érdemes lenne ezt a rendszert használni?

- Ha ez egy sokkal szimplább, egy kultúrkörön belüli, egy-egy szűkebb témára specializálódó valami lenne, akkor azt gondolom, hogy teljesen felesleges ez a rendszer. Ha nincs jelen a választás lehetősége, ha nincs alternatíva, ha mindenkinek úgyis mindent el kell végezni, akkor semmi értelme. Hozzá lehetne tenni az órákhoz kreditpontot, de csak formalitás lenne. Itt most nem formalitás, mert aki nálunk tanul, mondjuk szanszkritot meg esetleg pálit, nyugodtan fölvehet egy filozófiai stúdiumot, egy egész modult is, és az ugyanúgy beleszámít az ő összkreditjébe, nem lesz elveszett tanulmányi idő. Másik célja ennek a rendszernek az, hogy minden tanulmányi egység, amit a Főiskolán egy tanuló elvégez, számítson. Jelenjen meg az indexében, jelenjen meg, mint tanulmányi teljesítmény. Ezáltal el lehet kerülni egy csomó olyan üresjáratot, amikor például valaki elkezd egy szakirányt, és valami ok miatt nem tetszik neki, s az órák egy részének a tanulmányi teljesítménye esetleg elvész, vagy csak nehezen számolható el másik szakirányon. Az új rendszerben azonban könnyen elszámolható kredit lehet.

- A kreditrendszer - ezek szerint - többet kínál fel.

- Igen, több alternatívát kínál fel, amely alternatívák önmagukban koherensek. Specializációként próbáljuk szervezni azt, amit most szakirányoknak nevezünk, és a specializációknak a száma pedig körülbelül azonos lesz a mostani szakirányoknak a számával. Ezek a specializációk azonban már eleve modulokba rendeződnek, tehát tematikusan összefüggő tantárgycsoportokba, amelyek száma és sorrendje végül is sokkal kevésbé kötött; szabadabb az órák közti mozgás, az órarend megalkotása. Van egy olyan lehetőség is, hogy ha valaki nem akar vagy nem képes végigmenni egy teljes specializáción, hanem például azt mondja, hogy nagyon érdekli a filozófiának a történeti része, de borzasztóan érdekli még a zen, és egy picikét szeretne tanulni japánul is, ebből össze tud állítani magának egy modulcsoportot. Ha hat-hét modult elvégez, és az ennek megfelelő szigorlatokat is leteszi, akkor így is végezni tud a Főiskolán. Ez olyasmi, mint régebben a szabad bölcsész volt. Itt azonban nem órák közötti mazsolázgatásról van szó, hanem csak arról, hogy a mindenki számára kötelező buddhista képzés mellett nem egy specializációt végez el, hanem több modulon keresztül, a modulok összefüggésében alakít ki magának egy tantervet.

- Ezzel viszont a specializáció súlya vagy ereje gyengül.

- Valóban így van. Az a fajta tudás, amit egy vagy több specializációt végző megszerez az általánosan kötelező képzés mellett, értékesebb tudás lesz, mint azé, aki egy specializációt nem visz végig, hanem csak x számú modult fog teljesíteni. Ezt szeretnénk megjeleníteni a diplomában is. Azoknak, akik specializációt végeznek, nem csak az fog szerepelni a diplomájukban, hogy buddhista tanító vagy buddhista teológus, hanem hogy ilyen és ilyen specializáción végeztek. Míg az, aki általános buddhista képzésben vesz részt, ill. a specializációt csak modulokkénti szinten végzi, diplomájában csak az általános buddhista tanítóra vagy buddhista teológusra vonatkozó megjegyzést fogja találni. Így a diploma értéke is csökkeni fog. Ez talán olyan ellentételezés, ami meggondolásra fogja késztetni a hallgatókat. A lényeg azonban az, hogy a tanulmányi teljesítmény mindenki számára 240 kredit. Ha teljesítette a buddhista alapkövetelményt, nyugodtan mondhatjuk, hogy buddhista teológus vagy buddhista tanító (most ezen a megnevezésen vita folyik). Reményeink szerint az új rendszerben többen fejezik be majd a Főiskolát. Mindazonáltal tényleg vigyázni kell, ne jelentkezzen minőségbeli visszaesés.

- Hogyan fog zajlani az átállás, hiszen a most szeptemberben kezdők már kreditrendszerben fognak tanulni? Mi lesz a fölsőbb évesekkel?

- Több verzió van. Egyik, hogy teljes átállást végzünk, tehát szeptember elsejétől mindenkit átszámolunk kreditre, aki él és mozog. Másik verzió, hogy felmenő rendszerben vezetjük be. A külvilág tapasztalata - tehát azoké, akik már áttértek a kreditrendszerre - egyértelműen az, hogy a helyes megoldás, ha egyszerre, egy adott pillanatban mindenki áttér a kreditrendszerre. Ezt azok az intézmények tehetik meg, akiknek egy olyan apparátusuk van, ahol embereknek a tucatjai hónapokon át az átállással foglalkoznak. A Főiskolának a saját keretein belül erre sem emberi, sem anyagi kapacitása nincs, és nem is lesz.

- Erzsike nem vállalná?

- Egyrészt ez nem Erzsike feladata, hanem elsősorban a tanulmányi vezető feladata, aki egyszemélyben látja el a Főiskola teljes tanulmányi adminisztrációját, vizsgaidőszaktól kezdve a beiratkozáson át a vizsgáztatásig, így képtelenség ezt a feladatot elvárni tőle.

- Akkor átmeneti...

- Átmeneti rendszert fogunk bevezetni, azaz az új elsősöknek kísérleti jelleggel és tempóban. Tantárgyfelvételük már a négy éves kredittanterv fényében fog megtörténni. A felsőbb évfolyamosok számára pedig a korábbi tantervnek megfelelő órákat kell biztosítani. Káoszt jósolok az elején. Ezen azonban át fogunk esni, és akkor a madarak megint csicseregni fognak. Tanulmányi előadónk, Csordás Gábor érti a rendszert, sőt olyan esetekre is kidolgozta a Tanulmányi és Vizsgaszabályzatot, amely esetekre a tanulmányi résznek az elkészítői nem is gondoltak. Tehát ő már előre tart a szabályozásban. A Főiskola vezetésének kellene utána mennie. Az elkövetkezendő hónapok erről fognak szólni. Hozzáteszem, a bevezetendő kredit nem az első félévben problémás igazán, hanem ahogy megyünk följebb az évfolyamokban, úgy válik igazán érdekessé. Ugyanis az első félév általában kötött, hiszen az alapokat kell átadni. Azt pedig, hogy a hallgatók átlátják-e vagy sem a kreditrendszert, meg tudom jósolni: a kreditrendszernél sokkal egyszerűbb tanegységrendszert sem szerették átlátni. Ezért egy tájékoztatóval kívánjuk meglepni az új elsősöket szeptember elején.

- Nagyon helyes!

- Egy olvasható, érthető, mindent tartalmazó, rövid füzettel.

- A tanári kart is érinti ez a dolog?

- A struktúra úgy működtethető, ha történetesen minden eleme tisztában van az egésznek a működésével; nem lehetséges az, hogy a tanárok bizonyos szinten tisztában ne legyenek azzal, ami történik. Rájuk majd más dolgok is vonatkoznak. Ha a számítógépes rendszer is üzembe lép, akkor a diák számára egy vizsgának a beírása nem az indexbe való beírást fogja jelenteni csupán, hanem egyfajta számítógéppel való kommunikációt is. Hogy ez hogyan fog történni, még pontosan nem tudom megmondani.

- A rendszergazdánk fölkészült már?

- A rendszergazda most kap egy megbízást, hogy dolgozza ki ennek az egésznek a működtetését. Van olyan rendszerünk, ami bizonyos értelemben fölkészült a kreditrendszer működtetésére. Azonban az idő, nem csak a számítástechnikában, hanem magában a kreditrendszerben is elrepült, emiatt egy korszerűbb rendszernek a kiépítését kell megkezdeni. Saját rendszerünk lesz, ami ugyanazt fogja tudni, mint a milliókért vásárolható nagyok. Ennek a programnak nem csak a tanulmányi adminisztrációban lesz haszna, hanem bizonyos statisztikák számolásában, ösztöndíj-kiszámításban, a diákokra vonatkozó adatok tárolásában is.

- A szakirányok változnak?

- Igen. A szakirány szót a döntés értelmében a kultúrkörök megnevezésre használjuk, tehát az indiai, tibeti, a vallásbölcseleti, illetve a kínai-japán lesznek a szakirányok. Egy-egy szakirány több specializációt indíthat. Az indiain van egy szanszkrit meg egy páli. A tibetin van egy tibeti nyelvi és a tibeti buddhista. Tehát egy nagyobb kategória lesz a szakirány, a specializációk száma pedig végül is korlátlan. Ugyanígy, a kínai-japán szakirány indíthat egy zen specializációt vagy akár taoista specializációt.

- A kreditrendszer nem zavarja majd a budo szakirányt?

- Nem. A budo teljesen jól bele tud épülni a kínai-japán szakirányba. Ezen belül világossá válik az is, hogy vannak közös pontok. Például az, hogy az aikidósok és a karatésok tanulmányi tanrendjében egy csomó azonosság van, így az általános budóra vonatkozó részek, továbbá az anatómia, sportpszichológia stb. tárgyak közösek. Ezeket az órákat egy modulba lehet szervezni. Egy aikidó modulban pedig csak az aikidóra vonatkozó speciális ismeretek lesznek.

- Bővül-e az oktatói kar?

- Erről nyilatkozni nem vagyok illletékes, mert a munkáltatás a főigazgató dolga. Ahogy én látom, a Főiskolán oktatók száma elég nagy. Ez nem azt jelenti, hogy sok, hanem hogy elvileg ennyi diáknak az oktatásához valószínűleg kevesebb oktató is elegendő lenne. A fentebb említett sokszínűség miatt azonban olyan sok szakterületet ölelünk fel, hogy kevesebb oktatóval csak a színvonal rovására lehetne oktatni. Be kell állnunk egy olyan szintre, hogy a Főiskola fönntarthatósága mellett ezt a fajta kínálatot biztosítani tudjuk. Vannak persze megoldatlan dolgok is. A japán nyelv oktatása a tanárok külföldi ösztöndíjai miatt akadozott. Örömmel jelentem be emiatt, hogy szeptemberben Kádár Zoltán véglegesen átveszi a japán oktatást.

- Akkreditált főiskola vagyunk vagy sem?

- Igen, akkreditált főiskola vagyunk.

- Mennyibe került ez?

- Újabb négy évbe. Az akkreditáció úgy történt, hogy 98-ban megkaptunk egy ideiglenes akkreditációt négy évre, ami azt jelentette, hogy egy négy éves periódus után a feltárt hiányosságokat újra megvizsgálják, és ha ezek még fennállnak, akkor felvetődik a Főiskola akkreditációjának az elvétele. Amennyiben a hiányosságok megszűnnek, akkor megkapjuk a nyolc éves akkreditációt (a maradék négy évre). Örömmel jelenthetem, hogy 2002. tavaszán ez megtörtént. Az Akkreditációs Bizottság hivatalos formában értesített bennünket, hogy a Főiskola megkapta a végleges akreditációt.

- No, de mit kellett mindezért tennünk?

- Folyamatosan éves jelentéseket kellett leadni az Akkreditációs Bizottság felé. Azokat a szempontokat kellett vizsgálnunk, adatolnunk, amelyek alapján a MAB eldöntötte, hogy egy főiskola vagy intézmény akkreditálható vagy sem. Ezek alapján látta úgy a Bizottság, hogy megfelelünk a követelményeknek, tehát nincs arra szükség, hogy az akkreditációs eljárást újra végrehajtsák 2002-ben is. Nagy könnyebbség ez számunkra, mert óriási papírmunkát igényelt volna. De nem jelenti azt, hogy ülhetünk a babérjainkon. Hosszú folyamat volt, míg a MAB meg tudta magának fogalmazni azokat a mára már elég világos kritériumokat, amelyek alapján egy főiskola vagy egyéb oktatási intézmény hitelesíthető. De történtek komoly előrelépések a Főiskolán is. Egy főiskola működéséhez bizonyos számú doktori végzettséggel rendelkező oktatónak kell lennie. Az egyházi iskoláknál ez probléma, mert egyházi képzésen belül nincs mód a doktori fokozat megszerzésére. A mi szakterületünkön, a buddhizmuson belül sem volt soha Magyarországon ilyen lehetőség. Így nincs buddhista doktor. Természetesen a rokon területeken szerezhető doktori képesítéseket is elfogadja a MAB. Éppen ezért egyre több fiatal kolléga iratkozott doktori iskolákba hasonló szakterületeken, tehát orientalisztikán, filozófián. Így a legfőbb probléma, a doktorok hiánya megoldódni látszik, sőt megoldódott, hiszen jelenleg is két fő doktori iskolát végez. Ha minden igaz, idén még eggyel nő is a doktori iskolát végzők száma. Új fejlemény az is, hogy a tibetológia és az indológia 2002-2003-tól bekapcsolódhat a doktori iskolák rendszerébe, és így azok a kollégák, akik eddig csak külföldön doktorálhattak volna, most Magyarországon is megtehetik.

- Dr. Körtvélyesi?

- Az elvi lehetősége megvan, ahogy Szegedi Mónika esetében is a tibetológián belül. Hozzátartozik az emberhez, hogy ha tanul és továbbképzi magát, akkor titulusokat szerezhet előbb vagy utóbb, ha akarja. Persze lehet hiúsági kérdést is csinálni belőle. Engem személy szerint nem érdekel. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a Főiskolán oktató és a későbbiekben is oktatni szándékozó tanároknak, főleg a vezető tanároknak bizonyos arányban Phd-vel kell rendelkezniük. Házon belül a fiatal oktatók ráálltak erre, külsőleg pedig a lehetőségek is megnyíltak. A magyar felsőoktatás ebből a szempontból előrelépett.

- Körte, nagyon precíz voltál eddig, most inkább lazítsunk. Érdeklődöm, hogy nem bántad-e meg, hogy otthagytad a vegyészmérnöki szakot annak idején, és átmentél szanszkrit-latin vonalra? Ugyanis más képleteket kell gyártani, mondjuk nyelvtanit.

- Nem, nem bántam meg.

- Egy vegyész, aki átmegy szanszkrit-latinra! Egy tanítványod azonban szanszkritról ment át vegyészmérnöknek, s mind a kettőt elvégezte!

- Fajd Ernőre gondolsz?

- Igen. Hogyan érted el nála, hogy a szanszkrit után, amit Ernő igen gyorsan és nagyszerűen elsajátított, vegyésznek ment? Nem tudom, vajon ez átlagos mágikus hatás-e, vagy a múlt valamilyen módon, rajtad keresztül megkísértette?

- Ernő egy hihetetlenül racionális személyiség, tehát pontosan felmérte azokat a lehetőségeket, amelyekkel rendelkezett. Nagyon jó agya volt, tudott tanulni, hihetetlenül elszánt volt, kitartó és rámenős. Elvégezte a Főiskolát, majd felvételt nyert a Veszprémi Egyetemre. Mivel ő maga veszprémi, ott képzelte el a jövőjét. Pontosan tudta - racionális pasas -, hogy a Tan Kapuja Buddhista Főiskola diplomáját ki kell egészítenie valamivel, ezért egy olyan területet keresett magának, ahol két dolgot össze tud egyeztetni. Ezért választotta a vegyészetnek azt a részét, amelyik a környezetvédelemmel foglakozik. Úgy gondolom, hogy a buddhizmus és a környezetvédelem összehozható, és rendkívüli, amikor valaki két különbözőt össze tud egyeztetni az életében. Mert ha elkezd dolgozni, a buddhista vagy hindu tanításokon edzett gondolkodása valamilyen értelemben megjelenik a munkavégzésében is. De ha vele készítenél riportot...

- A Te hétköznapi munkavégzésedben is megjelenik a hindu-buddhista vonal, ami nem kifejezetten racionális, hanem metafizikai vagy transzcendens jellegű, vagy transzracionális...?

- Transzracionális, nagyon jó szó. Munkavégzésem egyre inkább ide köt a Főiskolához. Mint oktatásszervező, vagy mint a Főiskola építkezéseit kézben tartó személy munkájában hogyan...

- Egyik kezedben a tégla, másik kezed ott.

- ... tud megjelenni transzracionalitás, nem tudom, de türelemre lesz szükség, ha megjelennek a munkások, és be fogják burkolni a belső udvart. Jó lenne azért, ha a templomépítkezés gyorsan lezajlana.

- Jelesül, működik az a csodálatos régi, ősi törvény, hogy a múlt határozza meg a jelent. Az előbb mondtad, hogy szinte minden időd és munkád ideköt a Főiskolához, ami azzal a szörnyű döntéssel, azzal a karmával kezdődött, amikor kiugrottál a vegyészkarról, és átmentél latinra, később szanszkritra, majd részt vettél a Buddhista Főiskola alapításában.

- Abban nem vettem részt.

- Mindegy, ott voltál a szélén, és akkortól már minden ideköt, ide vagy láncolva.

- Igen, valóban.

- Ez a te karmád.

- Igen. Bár a karma-tannal szemben vannak kifogásaim.

- Ebből milyen újjászületés lesz, erre magam is kíváncsi vagyok!

- Vannak más terveim is.

- A hallgatók szívatására gondoltál?

- Azt csinálom...

- Ja, hogy az folyamatban van?

- Ahogy egy jó vizsgán az izzadó tenyereken megcsillanó napfény...

- Hah, költői! Jó karmád csak működjön! Ott pusztítod a nemtudás sötétségét a szanszkritban, ahol csak lehet.

- Szorongásos ember révén magam is rettenetesen utálom a vizsgákat. De mindkét felen segít, ha szórakozunk a Nagy Megaláztatáson.

- Föl a fejjel, Körte, és köszönöm a beszélgetést!

Kalmár Csaba