Kovács Jocó
a Szakja Tasi Csöling Buddhista Egyházközösség ügyvivője

- Kedves Jocó, rólad tudok a legkevesebbet, bár az elmúlt félórában egész sokat megtudtam. Nyúljunk vissza először a mitikus időkig, merthogy nálad járt először Láma Ole Nydahl, a saját lakásodban láttad vendégül. De mint hallottam, Szung Szan mester úgyszintén. Rajtuk kívül Láma Ngawang, sőt lehet, hogy még Szögyal rinpocse is. Vagy Rinpocse csak a szomszédban volt?

- Majdnem, mert Szögyal rinpocse a nővéreméknél lakott, neki én voltam a sofőrje.

- Hogyan lehet, hogy csak a kilencvenes évek végén fogtál egyházalapításba, hiszen a buddhista egyházak közül majd a tietek a legkésőbbi alapítású. Viszont alapítója vagy a tari közösségnek is.

- Annak idején közösen indult ez az egész, például Steiner Gyulával, Lotfi Farhaddal, Jakab Katalinnal, Agócs Tamással. Volt egy mag, akik most különböző, egymástól független csoportokban valamilyen formában részt vesznek. Együtt indultunk, együtt indítottuk a buddhizmussal való foglakozást, másrészt a különböző hagyományvonalak tanítóinak a meghívását, fogadását és a különböző tanításoknak a szervezését. 1986-ban voltam Indiában és ott kértem engedélyt Szakja Trizin Őszentségétől, hogy alapíthassunk Magyarországon egy szakja közösséget.

- Már 1986-ban!?

- Igen.

- Hogyan jött képbe pont a szakja vonal, amikor még csak a Buddhista Misszió működött Magyarországon?

- Úgy, hogy 1985-ben kint voltunk a kálacsakra-beavatáson és menedéket vettünk. Pont egy szakja lámához tereltek be menedékért, így történt.

- Mindez hol volt?

- Riconban. A Dalai Láma Őszentsége kálacsakra-beavatása volt. Együtt utaztunk oda a családommal, Steiner Gyulával, Csicska Andrissal, Dévényi Katával, egy csomó régi emberrel. Sőt, Csöpel Láma is ott volt, mondjuk nem a menedékvételnél, hanem magán az eseményen.

- Csöpel Lámával ott ismerkedtetek meg?

- Közelebbről ott ismerkedtünk meg, de úgy emlékszem, hogy 1979-ben már találkoztam vele.

- Svédországban?

- Svédországban Láma Ngawanggal és Csöpellel is. Akkor még nem voltam buddhista és nem foglalkoztam vele. 1985-ben Alexander Berzin tartott egy nagysikerű előadássorozatot Budapesten. Utána utaztam Indiába. Steiner Gyulával terveztük, de ő nem kapott útlevelet. És akkor egy Hollandiában élő közös barátunkkal, Vulival - akit csak Delhiben ismertem meg a reptéren - utaztuk körbe Indiát. Delhiben épp ott volt Dalai Láma Őszentsége és fogadott minket. 40 percet beszélgettünk vele, és utána utaztunk föl Dehra Dunba Szakja Trizin Őszentségéhez, és ott töltöttünk egy hetet. Akkor kértem engedélyt, hogy hadd alapíthassunk - mert akartunk egy tibeti élő hagyományvonalnak megfelelő centrumot létrehozni Magyarországon - egy szakja centrumot. A Dalai Láma Őszentsége hivatalától is van egy ilyen engedély. Nem akarom részletezni, de úgy alakult, hogy itthon több hagyományvonal egyházat alapított, mi pedig valahogy nem. Mikor 1998-ban meghívtuk Szakja Trizin Őszentségét Magyarországra, akkor ő javasolta, hogy ideje egy bejegyzett egyházat létrehozni Magyarországon. Megalapítottuk, és azóta növekszünk is szép lassan.

- A Buddhista Misszióval mikor vetted föl a kapcsolatot, és kikkel ismerkedtél meg?

- 1983 körül mentem először a Misszióba könyveket vásárolni meg olvasgatni. Ott ismerkedtem meg Mireisz Lacival, Dobosyval, Takáccsal, Pressing Lajossal. 1985-től tibeti nyelvet is tanultam az ELTE Keleti Nyelvek Kollégiumában Terjék Józseftől. Ezzel párhuzamosan meg kijártam a Rákosi útra...

- ... a Garázsba, a "kisházba".

- Nagyon kicsike helyiség volt, egymás hegyén-hátán ültünk. Kitűnő előadásokat tartottak itt az előadók. Az a fajta szellemiség, ami addig valamilyen szinten csak a belső érzéseimben volt meg, itt kezdett elmélyülni és tudatosodni. Különböző gondolati rendszereket ismertem meg a buddhizmuson belül és különböző interpretációkat. Ez egy nagyon jó, fajsúlyos, erős időszak volt. Megtanult az ember másképp gondolkodni. Szerintem minden résztvevő számára nagyon jó iskola volt, azután mindenki ráállt arra a vonalra, amihez nagyobb affinitást érzett.

- Mi volt a döntő mozdulat, ami 1983-tól buddhista/orientalista könyvek keresésére ösztönzött? Vagy csupán egy folyamat volt, ami akkor kulminálódott?

- Gyakorlatilag 1975-ben találkoztam az első tibeti lámával.

- Itt Magyarországon?

- Itt Magyarországon, Láma Lodrövel. Úgy tudom, hogy az egyik leghíresebb bardo mester és most Amerikában él. Őt Svédországból hozta a bátyám, Kovács Bandi Magyarországra. Akkor meg is látogattuk Hetényi urat a Múzeum utcai lakásban. Engem akkoriban nem nagyon érdekelt a buddhizmus, de hihetetlen tiszteletet éreztem a láma iránt, aki mindig mosolygott és nagyon kedves ember volt.

- Ott lakott nálatok?

- Nem, hanem a XII. kerületben lakott a bátyám egyik ismerősénél, de napokig együtt voltam vele. Vittem az állatkertbe, ide-oda, mindenfele, és különféle alternatív értelmiségi csoportok faggatták közben a lámát, hogy akkor most mi ez, meg mi az.

- Te is faggattad?

- Nem, én abszolút nem faggattam. Jó volt a közelében lenni, de különösképpen akkor még a lányok érdekeltek meg a bulizás. Így a lámával csak napközben voltam együtt. Viszont nagyon jól éreztem magam vele. Vidám, derűs nyugalom volt a környezetében, amit csak azok nem vettek észre, akik éppen valamiféle kérdéssel bombázták. Elsősorban politikai jellegű kérdésekkel, mert akkoriban ez érdekelte az embereket, a filozófiai háttér és a vallás nem nagyon.

- 1979-ben utaztál Stockholmba a bátyád révén.

- Stockholmban voltam igen, és akkor elmentem az ottani buddhista központba, ahol végig ültem egy szertartást.

- Csöpel Lámát onnan ismered?

- Láttam valószínűleg, de közelebbi ismeretségbe nem kerültem vele. A kálacsakra-beavatáson ismertem meg jobban 1985-ben. 1987-ben hívtuk meg Láma Ngawangot, akinek Csöpel volt a tolmácsa, és nálunk laktak. Az első nyungne meditációt Szilágyi Szabolcs sógoromnál tartottuk Szigligeten.

- Uszón mikor voltál először? Láma Ngawang szentelte föl - ha jól tudom - a félig kész sztúpát.

- Igen, mi vittük Láma Ngawangot és Csöpelt Tarra. Ha jól emlékszem, mindez 1987-ben volt. Horváth Józsiék sztúpa építésénél is ott voltunk.

- És a Rács Géza kertjében épült sztúpa?

- Azt csak láttam, mert előbb építették, mint ahogy komolyabban elkezdtem volna érdeklődni a buddhizmus iránt.

- Rács Gézát ismerted?

- Nem, csak a feleségét meg a lányát. Velük találkoztam.

- Hetényi Ernővel milyen nexusban voltál?

- Jó. Sőt, amikor Indiába utaztam, adott egy nagy, lepecsételt levelet, hogy segítsenek engem a zarándok utamon, mert tagja vagyok a Magyarországi Buddhista Missziónak. Személyesen nem volt vele ezenkívül semmi érdemleges kapcsolatom. Elejétől fogva tiszteltem azt a vonalat, amit a Misszió képviselt, de éreztem, hogy nem annyira az én történetem és a hozzám nagyon közel álló szellemi vonulat. Akkor kezdtem el keresni azt, amelyik hozzám közelebb áll. Ezt találtam meg a tibeti buddhizmus szakja irányzatában. Mindamellett végig részt vettem kisebb megszakításokkal a kagyü centrumnak is a különböző programjain. Sokszor voltam nyungnén, Láma Ngawang előadásain, tanításain. Láma Ngawangot is mesteremnek tartom és nagyon nagy tisztelettel vagyok iránta.

- Láma Ngawang már tudom, hogyan került a lakásodba. És Szung Szan, aki Dobosy Antal zen mestere volt?

- 1986 és 1991 között volt az a periódus, amikor folyamatosan hívtuk a különböző mestereket Magyarországra. Például Lotfi Farhaddal sok közös szervezésben vettünk részt. Ha jól emlékszem, telefonált egy szlovén zen szerzetes, hogy jönne ide egy koreai zen mester. Érdeklődött, hogy tudnánk-e fogadni. Természetesen igent mondtunk. Egy lengyel és egy szlovén szerzetes érkezett először, és utána jött Szung Szan mester. A Ráday utcai kollégium volt sokáig a különböző találkozások, tanítások színhelye. Ole Nydahl is ott volt először, talán másodszor is, azt hiszem. Valamint Szung Szan mester, különböző tibeti lámák, Alexander Berzin és Trogawa rinpocse. Fajsúlyos mesterek voltak. Szung Szan látogatása után egy hónapra megérkezett egy lengyel zen mester, aki nálunk, a Váci utcában tartotta az első két napos elvonulást, amihez nem tudom, hogy mit szóltak a lakók, mert belső udvarban laktunk, és reggel hatkor nagyon komoly üdvözítő énekkel indult a szertartás a nyitott ablak mellett. A zen mester pedig, mint a fába szorult féreg üvöltött, de nem szólt senki. Túlélték Ole Nydahl két látogatását is, aki elég komoly kísérettel érkezett.

- Nagy slepje volt?

- Nagyon komoly. Túlélték Láma Ngawangot is, mondjuk ő csak a ruhájában keltett feltűnést. Alexander Berzin is általában nálunk lakott.

- Apropó, Fárhádot honnan ismered?

- Fárhádot onnan ismerem, hogy együtt jártunk tibetire Terjék Józsefhez. Ő az egyetemre járt, és égő szemű, a buddhizmus iránt érdeklődő fiatal titán volt.

- Farhad tibeti szakos hallgató volt?

- Igen.

- Láma Ole pontosan hogyan vetődött el hozzád?

- 1987-ben kint voltunk Lengyelországban Kongtrul rinpocse beavatás sorozatán és ott úgy alakult, hogy én lettem a sofőrje Rinpocsénak. Nekem volt diesel autóm és ott éppen benzin hiány volt. Egy lakásban voltunk a rinpocséval, akinek Hannah Nydahl volt a tolmácsa, és akivel nagyon jól összebarátkoztunk. A lengyelek ajánlották, hogy hívjuk meg Ole Nydahl-t. A következő év májusában kimentem Krakkóba és Olét, Hannát meg egy Marek Kalmus nevű lengyel buddhistát Magyarországra hoztam. Nálunk laktak, és Farhad pedig megszervezte a Ráday utcában a dharma debütálását. Mikor másodszor volt itt, akkor is nálunk lakott a Váci utcában. Utána vette át Brecz-Gruber István a szervező szerepet és vitte tovább a vonalat. Tarab Tulku Magyarországra utazását is mi szerveztük.

- Ez mikor volt?

- A kilencvenes évek elején. A Dalai Láma Őszentségét kilencvenben hívtuk meg. Megvannak még azok a faxok, amiket 1990. április 8-án küldtek, hogy meg tudjuk-e szervezni a látogatást, ami 22-én volt esedékes. És Farhaddal megszerveztük. Bekapcsolódott már bejegyzett egyházként a Karma Ratna Ling Dargye (akkor még ez volt a nevük, most már megváltozott Karma Ratna Dargye Lingre). Marácz Csaba volt az ügyvezető, és közösen szerveztük meg. Nagyon nagy sikerű látogatása volt ez Őszentségének.

- Nagyon intenzív időszak lehetett!

- Ha asztrológiai szimbólumokban gondolkodunk, ez a kezdeti időszak volt a kos, az úttörő időszak, azután jött a bika időszak, ami az elindulás utáni gyarapodásnak az időszaka. Most úgy gondolom, hogy a következőkben a gyarapodás után el kell mélyíteni a tudást. Majd családot kell kialakítani. Fontos megérteni, hogy a tibeti buddhizmuson belül akik közös beavatást kapnak, azok vadzsra-testvérek lesznek, és egy nagy közös családba tartoznak.

- Ahhoz képest, hogy 1985 táján merült föl a szakja egyház létrehozása, mégis több mint tíz évnek kellett eltelnie a megalapításig. Miért?

- Ekkorra érett be. Én magam sem kapkodtam el. Benne van az én lustaságom, halogatásom is. Végül is így alakult.

- A Tan Kapuja alapítói közé miért nem kerültél be? A tari csoporttal közvetlen nexusod volt, de ez megvolt a Mireisz-, Dobosy-, Takács-féle csapattal is?!

- Nem tudom, már nem emlékszem, hogy miért. Talán a családi élet miatt. A bátyám viszont köztük volt.

- A Keleti Károly utcai épületben jártál a Főiskola kezdetén?

- Igen.

- Endre bátyád mikor települt vissza Svédországból?

- 1971-ben ment ki Svédországba és 1990 végén jött haza.

- Ő szintén buddhista?

- Igen, régóta. Endre 1974-75 között lett buddhista. XVI. Karmapával, Kalu rinpocsével is találkozott.

- A stockholmi központ alapításakor szintén ott volt, ugyanúgy, mint Láma Csöpel?

- Szerintem teljesen együtt, ugyanabban az időben kezdték el, még a sógorom, Szilágyi Szabolcs is kezdetektől ott volt, a hetvenes évek közepétől. Bátyám tíz évvel idősebb, és pont tíz évvel előbb kezdett el buddhizmusal foglalkozni. Valahogy ilyen analógiák is vannak.

- Hogyan működik a szakja közösség? Milyen szertartásokat, milyen összejöveteleket tartotok? Hány emberből áll a mag, akik rendszeresen el tudnak járni az összejövetelekre?

- Úgy tizenöt-húsz ember jár el a közösségbe rendszeresen gyakorolni. Nagyobb beavatásokon, tanításokon több százan vesznek részt. Csinálunk egy közös meditációt, ahol előkészítő gyakorlatok vannak, valamint guru rinpocse, csenrézi meditáció, tong-len és minden vasárnap tára szertartás. De nyungnéra is szoktunk menni Tarra.

- Alakuló félben van-e egy egyházi központ?

- Igen, épp most van intézés alatt, pont a napokban néztünk meg több helyiséget. Mindenképpen felmerült az igény, hogy legyen saját központunk, mert a legjobb függetlenül csinálni a vonalnak a dolgait, ami nem azt jelenti, hogy elszeparálódunk bárkitől is. Minden közös szervezésben benne vagyunk, mindenkit akceptálunk, mindenkit segítünk, ahogy tudunk. Olyan ez, mint egy család. Van az alap család, és vannak a baráti családok, akikkel közös a cél. Mondjuk, Őszentsége a Dalai Láma meghívásánál minden buddhista közösségnek együtt kell működnie. Vagy ha valami komolyabb, nagyobb beavatás sorozatot vagy konferenciát szervezünk, akkor biztos, hogy mindenki számíthat a többiekre. Az alapgyakorlatokat, amelyek eltérőek lehetnek a hagyományvonalakban, mindenki maga csinálja. De volt még egy gondolat. Nagyon fontos tudnivaló, hogy azok az emberek, akik közösen részt vesznek egy tantrikus beavatáson, azok vadzsra-testvérekké válnak, ami egy hihetetlen erős kötelék.

- És felelősség is, ezek szerint...

- A tanítók szerint sokkal erősebb, mint a vérszerinti testvérség, mert nem erre az egy életre hat ki, hanem az összes továbbira, az eljövendőkre is. Tehát nagy felelősséggel járó, erős kötelék. Nagyon komoly odafigyelést igényel, mert az embernek a testvérét be kell vállalnia minden szinten.

- Minden egyházvezetőnek fölteszem a kérdést, hogy hogyan látod Te Európában a buddhizmus helyzetét. Lesz-e majd európai buddhizmus és azon belül esetleg magyar?

- Természetes, hogy lesz. Ez idő kérdése. Ha megnézzük, hogy annak idején mennyi idő alatt alakult ki akár Tibetben, Mongóliában vagy Japánban, Kínában a buddhizmus úgy, hogy az emberek már élték is a vallást, és nem csak a filozófiai szinten működtették, láthatjuk, hogy meglehetősen sok idő telt el. Magyarországon most rakjuk le az alapjait, és természetesen ugyanúgy, mint az összes más kultúrkörben, a buddhizmus ráhagyományozódik a magyar alapokra és azzal fúzióba kerülve kezd el működni. Itt nem az a lényeg, hogy mi a tibeti buddhizmussal a kulturális jegyeit is bele hordjuk az életünkbe, hanem azokat a használható szellemi tartalmakat vesszük át, amelyekkel jobbíthatjuk saját magunk és mások életét. Azokat kell elsősorban felhasználni. Nem arról van szó, hogy kizárólag tibeti szövegeket kell mormolni, hanem ki kell választani azt, amit tibetiül vagy szanszkritül szükséges mondani, és ki kell választani azt, amit magyarul. Ki kell alakítani a saját európai és azon belül a saját magyar jellegű buddhizmusunkat. Ez természetes.

- Jocó, Te még most is, 49 évesen, mint egy hippi, úgy nézel ki, csak a gitár hiányzik a kezedből.

- Tudod, miért hiányzik?

- Miért?

- Mert nem tudok gitározni.

- Két nagyon fontos kérdést tartogatok még számodra. Mit értesz karma és mit értesz reinkarnáció alatt?

- Ez bonyolult. Karma alatt azt értem, ami jelenleg is van, amiben részt kell vennem, és ahogyan részt tudok venni benne. Minden, ami van, elsősorban azoknak a megelőző cselekedeteimnek a lenyomata, ami pillanatnyilag is kihat az életemre. Elsősorban ezt nevezhetjük karmának, aminek végül is nincs túl nagy jelentősége, mert nem az a lényeg, hogy mi volt, hanem az a lényeg, hogy ezt most felismerem. A jelenre vonatkozólag az a fontos, hogy tudok-e most olyan okokat létrehozni, amelyek aztán valamilyen formában pozitívabb okozatokkal fog szolgálni magam és mindenki javára. A karma létezik. Egyszerűen, amiben vagyunk, ahogy tapasztaljuk azt, amiben vagyunk, ahogy létezünk, az a karma. Valaminek az okozata ez a jelen pillanat is. Nagyon filozófikusan belebonyolódni nincs értelme. A jót kell csinálni, amennyire lehet és akkor az egész egy varázsütésre, vagy szép lassan megváltozik. A reinkarnáció pedig az a fajta tudatosság, ami a jelen pillanatban észleli magát a történteket, ami megy tovább. Viszi magával azokat a kialakított szokásrendszereket, amelyekben az ember él. Azért kell olyan típusú dolgokkal foglakozni, ami egy viszonylagosan kiszámítható pozitív észlelést fog okozni a következőkben. Igazából nem kell túlmisztifikálni a dolgot, csinálni kell.

- Nem érzed úgy, hogy a modern világban, a mérhetetlen mennyiségű ezoterikus szemétben gyakorlatilag a magasabb elvek is megszürkülnek és jóval kevésbé válnak megfoghatóvá, fölismerhetővé?

- Igazán én nem tudom, mert abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy megtaláltam azt az élő és tiszta hagyományvonalat, amin keresztül én mindent megkaphatok, meg tudok teremteni tudati síkon, a saját tudati szintemen. Nem igazán vizsgálódom abban, hogy most mik jelennek meg a könyvpiacon. Nincs értelme. Azt látom, hogy van mindenféle. A gond tényleg az, hogy ha irtózatos nagy a választék, akkor eléggé felhígulnak a dolgok és a felhígultságban nehéz megtalálni bármit is. Az előző kérdésed itt jön be ugye, mert ha valakinek jó a karmája, akkor megtalálja így is, úgy is a neki valót, ha helyes a motivációja. Ha nem, akkor pedig részt kell vennie abban, hogy esetleg azzal foglalkozik, ami beviszi egy zsákutcába, majd kijön belőle. Mindennek megvan a létjogosultsága, nincs véletlenül semmi. Másfelől az a véleményem, hogyha az ember gyakorol, ha rendszeresen műveli magát a saját szellemi vonalának gyakorlataiban, akkor éppen e tisztulási folyamat eredményeként kezdi el érzékelni a negatív dolgokat, a szemetet, aljasságot. És ez egy jó dolog. Ha a szőnyeg alá sepert mindenféle szellemi kosz kikerül a világba, és az ember használni tudja a megkülönböztetés bölcsességét, akkor félreteszi azt, amihez nincs köze, ami nem megfelelőképpen használható, és abba kapaszkodik, ami tényleg előre viszi a történetét.

- Ebben az évben vendégül hívtok-e valakit a hagyománytartó mesterek közül?

- Igen, és úgy tűnik, hogy már konkrétum. Tavaly itt járt Dzsecün Kushog rinpocse, aki az egyik leghíresebb tibeti női tanító. Ritka dolog egy női tanító, és ő nagyon magas szintű tanító. Szeptemberben Magyarországra érkezik körülbelül 7-8 napra.

- Várjuk szeretettel, és köszönöm a beszélgetést.