Khenpo Tenpa Jungdrung rinpocse

- Ahogy ismerjük, a bön és a buddhizmus találkozása nem volt nehézségektől mentes, és kapcsolatuk a mai napig nem nevezhető harmonikusnak. Milyen okok következménye ez az alapvető hasonlóságok mellett?

- A nyolcadik század, amikor a buddhizmust bevezették Tibetben, egyáltalán nem volt békés. Azt a folyamatot is mindig konfliktus jellemzi szerte a világon, ha egy régebbi hagyomány helyett újat akarunk elterjeszteni. De az ok nem a vallásban keresendő. Mindkét vallás lényege a békesség, harmónia és egyetértés. Az zavarja meg az előbbieket, ha a vallást politikai célok érdekébe állítják. Ez az, ami tönkreteszi, elszennyezi az eszmét. Ez történt Tibetben is a nyolcadik században. Az új tan bevezetésében a királyokat politikai okok motiválták, és nem a spirituális gyakorlat hiánya. Szongcen Gampo két felesége Kínából és Nepálból származott. Azért, mert a király és miniszterei erősíteni akarták Tibet politikai és gazdasági befolyását a térségben, így kiterjesztették a királyság hatalmát Kína és Mongólia bizonyos részeire, valamint más területekre. Öt generációval Szongcen Gampo után Triszong Decen már tudatosan erősítette meg az indiai buddhizmus befolyását, és a bön hagyomány súlyos üldöztetést szenvedett. Ezek nagyon nehéz idők voltak a bön gyakorlói számára, és el kellett hagyniuk az országot. E történeti előzmény ellenére nem gondolom, hogy konfliktus lenne a bön és a buddhizmus között. Szerintem alapvetően egyformák. Mindkettőben a tanítások alapja az együttérzés, a bódhicsitta, és a szemléletük is ugyanaz. Elfogadni egyet és a másikat elítélni nem a vallás, hanem az emberi természet sajátsága. Napjainkban, ha a tibeti buddhizmus öt iskoláját tekintjük, mindegyikről elmondhatjuk, hogy békességre és harmonikus kapcsolatokra törekszenek. A bön és a buddhizmus a tibeti spirituális hagyomány két tartópillére.

- Hívhatjuk Tibet ősi, buddhizmus előtti hagyományát egyfajta sámánizmusnak, mely a világ legősibb és mindenhol föllelhető spirituális felfogásmódja? Korunkban kitüntetett figyelmet kap, és úgy tűnik, hogy módszerei most is működnek. Mi a véleménye erről Rinpocsének?

- Nem értek egyet a kérdés első részével. A bön hagyománynak csak egyik eleme, amit önök sámánizmusnak neveznek. A tanítás nagyon sokrétű, melyben fellelhetőek sámánisztikus elemek. Ha ez az orvoslás és gyógyítás tevékenységét takarja, akkor valóban megvan a hagyományunkban ez az aspektus. Ám a tanításoknak ezt a rendszerét, az orvoslás és gyógyítás gyakorlatát is Buddha Tönpa Shenrab tanította meg, ahogy a szútra, tantra és dzogcsen magasabb gyakorlási szintjeit is. A bönben kilenc járművet tartunk számon, a bön kilenc egymást követő járművét. Az első négy jármű az érző lények ideiglenes jóllétéről gondoskodik. Mikor a bönt először tanították, minden érző lény javára tették. Az érző lényeknek kétféle feladata van: gondoskodni egyrészt a mostani, és a következő életről is. Életünket boldogságban, jólétben és egészségben szeretnénk leélni. Erre szolgál a bön első négy járműve, és ide tartozik a jósolt előrejelzés, az asztrológia, az orvoslás és a különböző gyógyító szertartások. A következő élet áldásossá tételére szolgálnak a temetési szertartások, a szútra, tantra és dzogcsen tanítások. A dzogcsen tanításait tartjuk a legmagasabb tanításoknak a hagyományon belül. Éppen ezért nem értek azzal egyet, hogy a bön egyfajta ősi tibeti sámánizmus. Sokkal több annál. Ugyan van benne sámánisztikus aspektus, de még ez is kizárja például az állatáldozatot.
Az előadásban megemlítettem, hogy Buddha Tönpa Shenrab tanítása előtt is létezett valamiféle bön, hiszen ezt a szót mindenféle gyakorlatra és recitációra használták, és ilyen értelemben általános jelentéssel bírt az ősi időkben. Bármiféle imát, fohászt magába foglalt a különböző helyi rendszerekben, melyeket különböző szellemekhez intéztek, mint cen, dü és gyalpo stb. Ezek a hagyományok változatlanul fennmaradtak Nepál és Tibet eldugott területein, de még Indiában is. Azonban ezek a tevékenységek nem kapcsolódnak a bön hagyományhoz.

- Számos bön és buddhista mester tanít nagyszámú hallgatóságot a világ különböző részein. Az ősi időkben a mesterek csupán azokkal foglalkoztak, akik készen álltak a befogadásra, így meg tudták őrizni az átadás magas minőségét. Mára minden megváltozott, és a tanítók nagy nyilvánosság előtt adnak tanításokat, ezért félő, hogy a tanítás felhígul. Mi a véleménye Rinpocsének erről a problémáról?

- Igen, ez igaz. A régi időkben a magas tanításokat titokban tartották, és csak néhány tanítványnak adták át, akiket megfelelőnek találtak. Mások voltak a körülmények. Korábban, a Tan virágzása idején az emberek mély tiszteletet és odaadást éreztek iránta, még ha nem is volt képzett gondolkodásuk, tudósi megértésük. Nagyon egyszerű emberek voltak, de tudatuk és életmódjuk harmóniában volt a tanításokkal. Összpontosításuk inkább a gyakorlásra irányult. Tanulatlanok voltak, de az életüket át meg átszőtte a természetes bölcsesség és a karma törvényének mély ismerete. A tibeti kultúra része volt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem voltak olyan tudású lámák, akik rendkívül képzettek voltak a filozófiában és a logikában. Sok száz évvel ezelőtt írt műveiket olvasva meghajlunk a mélység előtt, ami áthatja gondolataikat, és csak reménykedünk, hogy tényleg értjük is. Az idők változásával változik az emberi tudat is: az emberek ellustultak, mert a dolgok könynyedebbnek látszanak, pedig nem így van.
Mindenki a könnyű megoldást keresi, hit és odaadás nélkül pedig nincs kemény munka, összpontosítás és gyakorolás. Ez megtörtént a tibeti társadalmon belül is, részben a politikai helyzet, részben az életmódváltozás miatt. Ezért mondhatjuk, hogy megvan a veszély, hogy a tanítások elvesznek. A korai időkben a bön sok üldöztetést szenvedett, mégsem veszett el. Az emberek elszántak és erősek voltak. A tanítás itt áll sértetlenül, használni tudjuk. Az üldözés nem tud egy vallást lerombolni. Akkor mi teheti meg? Az emberek tudatának változása, életvitelük átalakulása és bizonyos társadalmi változások. Ha a társadalmi környezetben kedvezőtlen atmoszféra alakul ki, ez jelenti a legnagyobb veszélyt a gyakorlásra és tanításra nézve. Következménye az odaadás elvesztése a tanítás iránt, ami így elértéktelenedik. Hogyan alakul a tanítás Nyugaton? Ezeket a dolgokat nem lehet egy helyhez kötni. Bárhol, ahol érző lények élnek, legyen Tibet vagy Magyarország, a tanítás megfelelő célt tud szolgálni. Ezért tanítanak a tibeti lámák nagyobb nyilvánosság előtt. A nyugati kultúra ugyan különböző, de sokakat érdekel a tanítás. Sokan tesznek itt is nagy erőfeszítést a gyakorlásra. A tudományos felfogás terén a nyugatiak sokkal jobbak, mint a tibetiek, hiszen ilyen a képzésük kora gyerekkoruk óta. Az odaadás, odaszentelődés érzését viszont nagyon nehéz felkelteni a nyugati ember számára. Például, ha a Három Ékkőben való menedékvételről beszélünk Nyugaton, gyakran megkérdezik: "Miért vegyek menedéket? Szabad vagyok és független." Ez az, ami kulturálisan különböző. Pontosan azért kell menedéket vennünk, hogy biztosítsuk szabadságunkat és függetlenségünket. Békétlen tudatunk az, ami veszélyezteti szabadságunkat és függetlenségünket. Ha kívülről érkezik valami támadás, úgy tűnhet, kezelni tudjuk, ám ha belülről jön, igen nehéz tenni ellene. A tanítás révén tudjuk biztosítani belső békénket, ellenőrzésünk alá vonni tudatunkat és negatív érzelmeinket. Ennek a felismeréséért, a mélyebb megértésért tanítunk nagyobb nyilvánosság előtt.

- Az ősi magyar spirituális hagyománynak is vannak sámánisztikus vonatkozásai. Sok kutató foglalkozik vele manapság és talál ázsiai, közép-ázsiai kapcsolatokat. Sajnálatos módon ez az ősi hagyomány mára majdnem teljesen eltűnt. Mit gondol Rinpocse, rekonstruálni lehet-e ezt a hagyományt, mint spirituális utat?

- Minden attól függ, mi maradt meg. Mi érhető el az ősi magyar hagyományból és mi használható belőle? Igen, azt gondolom, hogy találhatunk jó, megbízható dolgokat az ősi rendszerekben. A régi időkben az emberek életstílusa különböző volt. Ezen életvitel határozta meg, hogy mit és hogyan tettek, és sok mindent tanulhatunk tőlük.
A XXI. században nagyon sok külső dologtól függ mindenki. Mindannyian hozzá vagyunk kötve autóhoz, telefonhoz, mobilhoz, internethez. Lenézhetjük azt a kort, mikor ezek még nem léteztek, de az emberek mégis megéltek és megtalálták a szükséges megoldásokat. Modernizálódott korunkban a dolgok könnyebbnek tűnnek, de rendkívüli függőségeket vettünk a nyakunkba érte. Azért hozunk létre újabb és újabb dolgokat, hogy minél függetlenebbek legyünk, de az eredmény pont az ellenkezője, és még nagyobb függőségbe kerülünk. Ha egy nap megszűnik az áramszolgáltatás, nem nagyon tudunk mit tenni. Nincs hová menni segítségért. A régi időkben az emberek szabadabbak voltak. A körülményeknek megfelelően éltek. Tudták, hogyan kerüljenek harmóniába az elemekkel, a szellemlényekkel, hogyan használják az energiájukat anélkül, hogy megzavarnák őket. Természetesen a fény, az elektromosság jó, de meg kell fontolni, milyen mértékben zavarjuk össze a környezetünket, az elemeket azzal, hogy mértéktelenül kihasználjuk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden, amit teszünk veszélyes, hanem azt, hogy használjuk az ősök bölcsességét és tudását, hogy javíthassunk magunkon.

- A bön egyik fő aspektusa a gyógyítás, mégpedig úgy, hogy a testet és tudatot együttesen kell gyógyítani. A modern gyógymódok egészen más hozzáállással dolgoznak. Együttműködhet és segítheti egymást a két módszer?

- Úgy gondolom, nagyon sokféleképpen működhetnek együtt, de nem tudom, hogyan. A közös megoldásokat keresni kell.

- Hol vannak a fő bön központok a világon? Van-e terv egy magyar bön központ létrehozására?

- Létezik egy nagy és igen jól működő központ Amerikában, a Ligmincha Institute, valamint különböző hozzá kapcsolódó részintézmények Amerikában és Mexikóban. Közelebb Franciaországban és Lengyelországban vannak központok. Két legnagyobb kolostorunk Indiában és Nepálban van. Tibetben szintén nagyon sok kolostort újjáépítettek, de sajnos a képzési rendszer erősen korlátozott a politikai helyzet miatt. Magyarország? Igen, remélem, hogy lesz Magyarországon is bön központ!

- Köszönjük a beszélgetést!