A Magyar Kognitív Tudományi Alapítvány a Kelet-Nyugat Kutatóintézettel karöltve a Buddhista Főiskola, mint házigazda védnöksége alatt meghirdette a XVI. Magyar Kognitív Tudományok Konferenciát "Szubjektív tudás - objektív tudomány" címmel.

A rendezvény időpontja: 2008. október 28-30.

A Tan Kapuja Buddhista Főiskola többek között azért ad otthont a MAKOG XVI. konferenciájának, mert a Kelet-Nyugat Kutatóintézetben már évek óta létrejött egy tudatkutató csoport. Másfelől a buddhizmus a világ egyetlen olyan hagyományos értelemben vett vallása, amely tagadja bármiféle "lélek", avagy én-szubsztancia létét. Az eredeti buddhizmus sem a szertartásoknak, sem az isteneknek nem tulajdonított jelentőséget, ahogyan nem hitt a teremtésben sem. Buddha és követői a külső világ helyett az elme felé fordultak, lévén ezt tartották a megértés és a szabadság kulcsának. Ennek nyomán a buddhista bölcselet is az elme működésével és természetével foglalkozott, és a lélek koncepciójának kiküszöbölésével alternatív hipotéziseket állított föl az érzékelési, illetve általában az elmeműködési funkciók magyarázatára. Így jött létre egy rendkívül sokoldalú, helyenként kifejezetten modernnek ható diskurzus az elméről és a tudatosságról, miáltal is a buddhista bölcselet egyfajta "archaikus elmefilozófiaként" is értelmezhető.

Nem véletlen, hogy a buddhizmus pár évtizede gyümölcsöző kapcsolatba került a kognitív tudományokkal, mely kapcsolatot többek között olyan nevek fémjelzik, mint Susanne Blackmore, Joseph A. Goguen, Mark Johnson, George Lakoff, D. R. Hofstadter, de leginkább a magát mindvégig buddhistának valló Francisco Varela, aki munkatársaival és követőivel újra ráirányította a figyelmet az introspekcióra - ez adta a jelenlegi konferencia témájának ötletét is. Mivel a buddhizmus az elmeműködést csakúgy, mint a kozmoszt elemek folytonosan változó rendszerének, értelmesnek tűnő, ám semmiféle önmagától való értelemmel ("lélekkel") nem bíró szerveződésének tartja, fölfogása több ponton rárímel a "tudat ökológiájával" foglalkozó jelenlegi antikarteziánus törekvésekre. Viszonylag kevesen tudják, hogy a "megtestesült elme" koncepciója részben buddhista inspirációra született meg.

E közeledés természetszerűleg hozta magával az addig az orientalisztika által meghatározott buddhológia csöndes átalakulását, és egy ideje sorra jelennek meg olyan munkák, melyek vagy a kognitív tudományok, vagy az érintkező egyéb diszciplínák, illetve irányzatok (pl. a fenomenológia vagy a pszichoterápia) egyes szempontjait és eredményeit a buddhizmus kutatásában hasznosítják (Itt többek között olyan szerzők munkássága említhető, mint James H. Austen, Christopher de Charms, Paul J. Griffiths, B. Alan Wallace, W. S. Waldron.). Mondhatni az elmekutatás felfutásának köszönhetően a buddhista bölcselet kilépett abból a múzeumi vitrinből, ahová a hagyományos bölcsészet zárta, s emlékei immáron nem csupán vallástörténészek vagy filológusok vizsgálatának tárgya.

Mindemellett magában a jelenkori buddhista diskurzusban is fölbukkannak a modern pszichológia és a kognitív tudományok által tárgyalt kérdések, minthogy a kutatók mellett autentikus mesterek - köztük maga a Dalai Láma - is felismerték a tudat kutatása és a buddhista bölcselet kapcsolatában rejlő lehetőségeket.

Agócs Tamás