Bükkmogyorósd, Uszó Tanya
Térkép

06-30-506-0165
Szalai Gyula


Az Uszó Buddhista Oktatási, Kulturális és Elvonulási Központ a hozzá tartozó több hektár erdővel, mezővel egy csodálatos völgyben, Bükkmogyorósd mellett található, egy kis tóval és a háztól északra egy fehér sztúpával. A közeli forrásból ered az Úszó-patak, amely Lénárddarócnál a Csernely-patakba torkollik.

Az Uszón a víz a forrásból, illetve ásott kútból nyerhető. Régebben gyakran kijártak a környékbeliek a forráshoz, bajaikra gyógyulást keresve.

A gáz, a térerő, a vezetékes víz és a villany részleges hiánya miatt a hely visszarepíti az odalátogatókat a régmúlt időkbe, és tökéletes lehetőséget ad a természet tisztaságának átélésére.

Az Uszó története négy nagyobb időszakra bontható:

  • A megvételtől az összegyűlésig (1982–1985)
  • Az összegyűléstől a megnyitásig (1985–1988)
  • A megnyitástól az Egyház alapításáig (1988–1991)
  • Az alapítástól napjainkig (1991–)

A láma Darmakírti Padmavadzsra által 1952-ben alapított Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet négyéves papképző tanfolyamán 1982-ben végzett az az akkori „évfolyam”, mely a négy év alatt erős szellemi közösséggé kovácsolódott össze. Dobosy Antal, Groszmann Gusztáv, Mireisz László, Pressing Lajos, Szlamka Péter, Varsányi György, Takács László más és más területen kezdték el a Tan megélését, gyakorlását.

Mireisz László és Groszmann Gusztáv 1982 nyarán elvonulóhelyet keresve érkeztek az Uszóra. Mireisz László itt kezdte meg többéves elvonulását, Groszmann Gusztáv pedig Mireisz László korábbi, izsáki tanyájára költözött.

Eközben az Intézetet elhagyta László András, s ekkor Dr. Hetényi Ernő Dobosy Antalt kéri fel az Intézet vezetésére. Dobosy és Takács 1984-ben újra elindítja a Kőrösi Csoma Intézetet, és megállapodás születik egy együttműködésről, mely szerint 1985 tavaszától Dobosy, Mireisz és Takács közös elvonulást tart az Uszón, ugyanakkor együtt folytatják az Intézetben a tanítást is. Ez utóbbihoz később Pressing, Szlamka és más tanítók is csatlakoztak.

Dobosy Antal és Takács László 1984-ben kezdett tanítani a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézetben. Mireisz Lászlóval az évek során egyre szorosabb baráti és szellemi kapcsolatuk szövődött, melynek eredményeként 1985. május 31-én ők is Mireisz László tanyájára költöztek, s Varsányi Györggyel együtt megvásárolták a jelenlegi tanya szomszédságában álló, akkor már romos épületet, illetve az ahhoz tartozó telekrészt.

Ezzel vette kezdetét az „Összegyűlés” időszaka, melynek során Dobosy Antal és Takács László mellett mások is éltek rövidebb-hosszabb ideig az Uszón, így Varsányi György, Groszmann Gusztáv és Hörcher Péter. A magát „Uszó Közösségnek” nevező kör a buddhizmus kutatását és gyakorlását tűzte ki célul. Az együttműködés keretén belül Mireisz László is bekapcsolódott az Intézet oktatási munkájába, hetente-kéthetente jártak le Budapestre, s oktattak az azóta legendává vált „Kisházban”, ami Dobosy Antal garázsépületből átalakított menedéke volt. Innentől az Uszó a Buddhista Misszió Alkotóházaként lett jegyezve.

1985-től, a közös elvonulás kezdetétől az Uszót külsősök csak meghívásra látogathatták. A három tanító kolostori körülmények között, szigorú napirend mellett gyakorlással, írással, munkával töltötte az időt. Külön érdekesség volt, hogy Dobosy Anti a zen buddhizmust, Mireisz Laci a sziddhák buddhizmusát, Takács Laci pedig az indiai hagyomány vonalát kutatta, illetve követte. Ebből a helyzetből fogalmazódott meg az az elképzelés, hogy a buddhizmus teljességét, a különböző buddhista irányok összességének az egységét kell megjeleníteni ahhoz, hogy a Dharma nyugaton is „megszólaljon”.

Az ez idő alatt született írásokat, tanulmányokat az Uszó néven kiadott tanulmánykötetekben publikálták.

1986-ban kezdődött a sztúpa építése Dobosy Anti tervei alapján. Az épülő sztúpát az akkortájt az Uszóra látogató láma Ngawang is megáldotta, majd 1987. augusztus 16-án láma Dharmakírti Padmavadzsra szentelte fel. Számos érdekes jel kísérte a sztúpa létrejöttét. Például a munkálatok kezdetekor a leendő sztúpa helyén egy összetekeredett kígyó lapult, melyet Kovács Jocó, a későbbi Szakja Tasi Csöling magyarországi vezetője nagy óvatossággal helyezett odébb, hogy a munkálatok elkezdődhessenek.

Bár a nyolcvanas években puhult a diktatúra, de az Uszót állandó megfigyelés alatt tartották. Ezen a három tanító jól szórakozott, mert, mint mondták: nincs is annál jobb dolog, mint egy meditáló embert megfigyelni.

A sztúpa felszentelése után egyre többen jöttek az Uszóra kisebb-nagyobb összejövetelekre, tanításokra és gyakorlásokra. 1988-tól komoly közösségi élet alakult ki. 1989-ben itt alakult meg az Átama és a Kvanum zen közösség, és itt tartották elvonulásaikat. Az ekkortájt idelátogatók közül sokan a későbbi Tankapu egyházban is alapító tagokká váltak. Például ekkor csatlakozott az uszói gyülekezethez Farkas Pál, Tátrai Tibor, Laár András és sokan mások.

Már ekkor megfogalmazódott egy olyan iskola terve, amely egyesíti a különböző irányzatokat, és egységes gyakorlatrendszert képvisel. Ennek akkor jött el az ideje, amikor az Árya Maitreya Mandala németországi vezetésében változás állt be, aminek nyomán annak magyar ága, sőt a Buddhista Misszió is per tárgya lett. A pert Dr. Hetényi Ernő elveszítette. Ekkor az uszóiak elhagyták a Missziót, visszaköltöztek az Uszóról Budapestre, és A Tan Kapuja Buddhista Egyház megszervezésébe kezdtek. Korábbi közös megállapodásuk alapján az ingatlant az Egyház tulajdonába adták át.

1991. május 27-én megalakult az Egyház. Ekkor az Uszó az Egyház és Főiskola elvonulási központja lett. Az Egyház eddigi 25 éve alatt az Uszó további területekkel bővült, így mára jelentős erdő- és földterület tartozik hozzá. Adományok, valamint a Főiskola és az Egyház anyagi támogatása révén sor került az épület külső vakolására, a helyiségek felújítására és burkolására. Fürdőház épült a kertben, s végül fürdőszobát alakítottunk ki a téli elvonulásokhoz. Napelemes rendszer biztosítja a minimális áramszükségletet.

Az Egyházat alkotó közösségek és a Főiskola diákjainak, a Tejút buddhista alapítvány gyermekeinek elvonulási központjaként a mai napig képviseli azt a helyet, ahol az emberek – a természet jótékony inspirációja által – befelé fordulván, önmagukat szemlélve megvalósíthatják szellemi céljaikat.