A tibeti buddhizmus nagy tiszteletben álló mestere, a IV. Dzsamgön Kongtrul Magyarországra látogat. Ennek keretében látogatást tesz a Tan Kapuja Buddhista Főiskolán is, ahol a Három Bódhicsitta rendszeréről tart ingyenes előadást minden érdeklődőnek a Főiskola Dharmacsarnokában.




A IV. Dzsamgön Kongtrul (Karma Migyur Drakpa Szenge), Beru Kjence rinpocse fia. A kiváló Beru Kjence Csökji Wangpo rinpocse fiaként jött a világra 1995-ben, Congkapa évfordulójának kora reggelén (a tibeti naptár tizedik havának huszonötödik napja), egy kedvező csillagállás idején.

A születését megelőző napon a XVIII. Szakja Tricsen számos láma és tulku jelenlétében a következőket mondta:
„A jövendölésnek megfelelően a Hatalmas Mandzsusrí Templom lakónegyedéből ma megérkezett Dzsamgön rinpocse.”

Ez a nap egyben a nepáli király születésnapja is volt, ezért hosszú élet szertartást mutatott be.
1996-ban, amikor a XVII. Gyalwang Karmapa, Thaje Dorzse megérkezett Bódhgajába, első ízben találkozott az ifjú tulkuval. Azon nyomban kijelentette: „Valóban ő a Dzsamgön Jangszi (inkarnáció)!” Ezután megírta a felismerésről szóló levelet, és nevet adott neki. Kunzig Sarmapa is egyetértett vele, és elfogadta a Dzsamgön inkarnációként. Őszentségétől kapott egy hosszú élet imát.

1998-ban, amikor a Dalai Láma Bódhgajára látogatott, személyesen fogadta a tulkut és Beru Kjencét. A találkozó során Őszentsége elvégezte a hajvágási szertartást, és megtekintette a felismerési levelet. 2000-ben a korai fordítási hagyomány tanainak mestere, Drubwang Pema Norbu (Penor rinpocse) meghívást kapott Bódhgajába, a Karma kolostorba, ahol elvégezte Dzsamgön Kongtrul hatalmas és mélységes jelentőségű felszentelési szertartását. A kolostor számos felekezeteken túli lámája, tulkuja és szerzetese vett részt az eseményen. A tibeti menekült kormány, a Dalai Láma hivatala engedélyezte a felszentelést, és a legfőbb Drubwang is a támogatásáról biztosította őket.

Ötéves korától kezdve könyveket olvasott, és memorizálta hagyománya szertartásait és gyakorlatait. Tizennégy éves korától a Szakja főiskolán tanult, ahol mélységes szövegeket tanulmányozott. Először a Bódhicsarjávatára című művet, majd a Madhjamaka és a Pramánavartika szövegeit tanulmányozta, amelyek főleg a helyes felismerés érveivel foglalkoznak. A vizsgákon kiváló eredményeket ért el.