Dobosy Antal: Természetes és mesterséges

Az első pillanatban azt gondolnánk erről a két fogalomról, hogy pontosan tudjuk a jelentését, és a világ dolgai e két nagy csoportba viszonylag könnyen és egyértelműen besorolhatóak. De nézzünk magunkba, és próbáljunk nagyon tárgyilagosak lenni! Hamar találunk olyan dolgot vagy jelenséget, amelyről nem is túlságosan alapos vizsgálat után kiderül, hogy nem természetes eredetű, bár eddig esetleg annak hittük. Rá kell jöjjünk, hogy sokkal több közünk van ahhoz a világhoz, amely minket körülvesz, mint eddig gondoltuk! Sokkal több az, amiről tehetünk, mint amiről nem, és sokkal jobban meghatározzuk világunkat. Még magához a természethez is így van közünk.

Alaposabb vizsgálat után bele kell törődnünk, hogy mesterséges világban élünk. Ami körülvesz minket, azt mi, emberek teremtettük meg. És itt most nem arra a természetre gondolok, ami távolabb van tőlünk és nem élünk benne, hanem arra a világra, ami ténylegesen körülvesz minket. Rá kell jöjjünk, hogy a dolgok, a fogalmak, az ismeretek, a kultúrák, a nyelvek, igen nagy százaléka (mondjuk 99%-a) nem lenne nélkülünk, emberek nélkül. Az autó, a lakás, az internet, a kukorica, a broiler csirke, a lízing, a pénz, a státuszszimbólum, a munkaidő, a mélytányér és még sorolhatnám - mind-mind mesterséges.

Jogosan kérdezhetnénk, hogy egyáltalán mit nevezhetünk természetesnek? A fa és a virág, vagy a patak és a szikla, vagy az elefánt és a kisegér vajon természetes-e? Amúgy lehet, hogy ezek mind természetesek lennének önmagukban az ember nélkül, de mihelyst beavatkozunk a természet életébe, és az erdő már nem magától nő, hanem az ember keze nyomát viseli, aligha lehet természetesnek mondani. De az is kérdés, hogy a mai ember (és én ilyenkor az elmúlt tízezer év emberére gondolok) látásmódja vajon az természetes-e? Azt látja-e, ami van? Azt gondolja-e a világról, amit tényleg van? Úgy gondolom, hogy egy tüzetes önvizsgálat után ráeszmélhetünk, hogy messze nem azt látjuk és gondoljuk, ami tényleg van, ami nélkülünk lenne. A kapott élményt tudatunk az érzékszerveken átkonvertálja, az észleleteket feldolgozza, fogalmakba rendezi, majd szavakká és gondolatokká formálja, ami aztán prekoncepciókká, tapasztalatokká és látásmóddá lesz. Mindaz, ami a tudatunkban megjelenik mesterséges, általunk áll elő. Már maga az is mesterséges, amit arról gondolunk, hogy mi megy végbe a tudatban, vagy akár csak az idegrendszerben. Tehát a fenti véleményem is! De ha valaki másként látja ezeket a folyamatokat, a látása akkor is mesterséges.

Nehéz megbirkózni annak a tudásával, hogy világunkat (szubjektív világunkat) mi magunk hozzuk létre. Mert a felelősség ebben az esetben a mi vállunkon nyugszik! Nyilvánvaló, hogy hárítjuk ezt a felelősséget, amennyire csak lehet. Éppen ezért azt gondoljuk, hogy ilyen vagy olyan törvénynek vagyunk alávetve (természeti, társadalmi, szellemi törvényeknek), és nem azt keressük, hogy mi az, amit tehetünk, hanem azt, hogy valamit miért nem tehetünk. Azt keressük, hogy milyen törvény alapján nem tehetjük. Azaz természetesnek (és természetinek) látunk egy sor olyan jelenséget, ami tulajdonképpen mesterséges. És ha természetesnek gondoljuk, akkor ugye nem tehetünk róla, így nem a miénk a felelősség. Még a földi oxigén, az esőerdők léte, az ózonlyuk nagysága is tőlünk, emberektől függ, tehát még ezekben is fellelhető a csináltság, a készítettség, vagy legalább a fenntartottság. Azaz - esetleg csak bizonyos mértékben, de akkor is - mesterséges volta.

A magam részéről, bár igen rokonszenvesnek látom például a "vissza a természethez" törekvéseket (és titokban magam is ehhez a táborhoz tartozom), megvalósíthatatlannak érzem ezt a programot. Ezért inkább a világ mesterséges voltának felismerésén, elfogadásán és jobbításán fáradozom. Tudom, hogy nehezebb így látni, érezni és gondolkodni, de hiszem, hogy így legalább nem kerülöm meg a problémákat, és kevésbé sikkadnak el a megoldandó feladatok.

Share this post