Komár Lajos: A szabadság ösvényein

Itthon - Meghatározott rendben élünk. A nap nagy részét munkahelyen vagy iskolában töltjük. Eleget teszünk az intézmény elvárásainak, cserében megélhetést és egy szebbjövő-képet kapunk. Néha kötöttségnek érezzük a rendet, és a kitörés módját keressük. Erre szabadidőnkben, esténként és hétvégeken találunk alkalmat. Szorít a cipő, de azért hordjuk. A "skót" módszer szerint járunk el: tyúkszemtapaszt veszünk, úgy olcsóbb. De vajon meddig bírjuk?

Senkit nem lelek, ki belülről szabad. (Allen Ginsberg)

Otthon - Szigorú rendben élünk, a nap nagy részét elmélyedéssel töltjük, csoportosan vagy egyénileg. A kolostor elvárásainak eleget teszünk, "cserébe" útmutatást és egy kiegyensúlyozott létet kapunk. Néha kötöttségnek érezzük a rendet, a lazítás módját keressük. Erre a közös teázásokon, vagy esti beszélgetések idején találunk alkalmat. Néha elfáradunk, de azért csináljuk. Az ősi módszer szerint járunk el: addig feszítjük a húrt, amíg lehet. Nem is kérdés, meddig bírjuk.

Bárhogy is alakul, mindig van mód, hogy szépen viselkedj. (Epiktétosz)

A reggeli étkezés fontos alkalom. Készülünk rá, megadjuk a módját. Már csak azért is, mert ez az egyetlen alkalom, amikor szilárd táplálékhoz jutunk a nap folyamán. Szépen libasorban, rangsor szerint szedünk a tálunkba. Van úgy, hogy az utolsóknak szinte semmi nem jut, csupán főtt rizs. Aztán elhelyezkedünk a földön, lábunkat magunk alá húzzuk, figyelmünket az ételre irányítjuk, és várunk. Beindul az emésztőnedvek bugyogása, kordul a gyomor, növekszik a várakozás ereje. Mindjárt megjelenik egyik társunk a gonggal, leteszi az apát elé, aki majd megemeli a kis ütőt és kezdődhet az evés. De a gong csak nem érkezik meg, az apát türelmesen ül és mi tovább várunk. Múlnak a percek és elkezdünk forgolódni. Ki a megbízott ma reggel? Beszélni nem lehet, mozdulni nem szabad, csak fejünket forgatjuk. Magunkban számolgatjuk, ki is hiányozhat. De mindenki itt van, tehát senki sem érkezhet kezében a gonggal. Az apát nyugodtan ül, a tányérjára összpontosít, készül az evésre. Neki még nem tűnt fel a hiány. Mi már tudjuk, gondban vagyunk. Mi lesz most?
Az apát felnéz, tenné a dolgát, de valami hiányzik. Most a rangidős szerzetes súg neki valamit. Az apát elmosolyodik, felemeli a képzeletbeli ütőt, meglegyinti a képzeletbeli gongot. "Gong!" - csilingeli kissé elváltoztatott hangon. Jót nevetünk a dolgon, aztán eszünk.

Nincs a földön se jó, se rossz. Az emberek teszik azzá. (Hamlet)

Jelen - Kialakítottuk a rendet magunkban. A nap nagy részét barátságos légkörben töltjük, eleget teszünk az elvárásoknak, "cserébe" alázatot és tiszteletet nyújtunk. Néha lazítunk a renden, a megfelelő módot mutatjuk. Erre mindig találunk alkalmat. Felmutatjuk, fenntartjuk. Ezen módszer szerint járunk el. Tehetjük, bírjuk.

A Cél Világos.
Az Út Ismert.
Járni Kell.
Ennyi Az Egész

Share this post