Macuo Basó: A szél, a hold, meg én

(Macuo Basó haikui Pető-Tóth Károly fordításában)

1
Oly tisztán látszik
a hold, mintha egy vándor
vinné a vállán.

2
Holdformára nyírt
fej, két kéz a térden
az éj kezdetén.

3
Lenyugszik a hold.
Már nem marad más csak az
asztal négy sarka.

4
Nézem a holdat.
Szebb arcú, mint közülünk
akárki, bárki.

5
Templomban alszik
olyan komoly arccal, mint
aki holdat néz.

6
Hej, te híres hold,
tavacska fölött cirkálsz,
aztán belehullsz.

7
Vettem egy lakást
s belőle máris máshogy
nézem a holdat.

8/a
Kezembe vettem
s forró könnyemben eltűnt -
őszi zúzmara

8/b
Hő könnyeim, - te zúzmara a kezemben -
eltűntetnek majd.

9
Vakító vörös
nap éget vadul s szél fú
lankadatlanul.

10
Viharos őszi
szél. Eperfapálcámat
bú törte ketté.

11
A bősz őszi szél
semmit sem kímél. Ajtóm
csapkodva sikong.

12
Rozzant csontjaim
úgy hasogatnak ha át-
fú rajtuk a szél.

13
Cibálja a sírt
ősszel a szél, énvelem
ha összebeszél.

13/b
Fejfákat rángat
az őszi szél s nincsen ki
istrángot ráad.

14
Majomsírás ha
megérint, árva gyermek
lész őszi szélben.

15
Néma kárhozat.
A temetőben ősszel
még magányosabb.

16
Még ott van a hold.
Hiába egyre messzebb.
„Nyáréjszaka volt.”

17
Jöjj velem, te Őm!
Sétálunk s lehanyatlunk
lóheremezőn.

17/b
Lóhereföldön
járunk mi vígan, míg a
szerelem földönt.

18
Ebből a napból
hajnali harmat maradt
bambuszkalapon.

19
Hol van, ó a hold?
A harangszót sem hallod.
Tengerbe hullott.

20
Őszi színekben
pompázó vörös-barna
kiömlött leves.

21
Hagyd a járt utat!
Túl egyedül vagy hozzá.
Sorsot mást mutat.

22
Megyek, te maradsz.
Vagy maradok és te mész.
Istenem, nehéz!

23
„in the world outside
is the harvesting time?
the grass of my hut”

a
Kívüli világ
már nem bűvöli imám.
Fű nő kunyhómon.

b
Magad vagy, ha már
sikerorientálva
arat a halál.

c
Hogy ki utódom?
Valahogy kitudódom.
A fű kunyhómon.

Share this post