A buddhista filozófia különböző iskolái a testiség kérdéskörét különbözőképpen kezelik. Mindegyik megegyezik abban, hogy nem fiziológiai folyamatok összességének tekinti az emberi testet, nem pusztán hús és vér elegyének, hanem elsősorban a tudat hordozójának, vehiculumának, (váhana), vagyis egy olyan ideának tekinti, amelynek a tudattal szoros kapcsolata van.

A különböző buddhista iskolák megegyeznek abban is, hogy a szenvedés (dukkha) összefügg a konvencionális létezéssel járó testi létformával. A szenvedés elsősorban az összetettséggel áll szoros kapcsolatban, vagyis minden ami összetett, összemozgott és részekből álló, az pillanatnyi és múlandó, a mulandóság pedig maga a szenvedés. Márpedig a testnél nincs összetettebb dolog. Ezért az emberi élet legnagyobb szenvedéseit az okozza, hogy a tudat alávetett és függő a saját hordozójától, a testtől és a testi folyamatoktól. Ezen viszony megfordítása - közvetlenül vagy közvetett módon - minden vallási és szellemi irányzatnál feladatként jelenik meg. Vagy közvetlenül, amikor a tudat a testi folyamatokat irányítása alá vonja, mint például a jóga-tantra esetében, amikor a test a közép-egységben igázva van (deha-madhje-szamasztam-jogam). Vagy áttételesen, amikor a tudat művelése során a testtől való meghatározottság fokozatosan megszűnik. Ilyenkor mindig egy magasabb és nem időben létező idea veszi át a test szerepét (szubtilis test, szúksma-sarira vagy kája), és ez lesz a tudat hordozója. Vannak olyan irányzatok, amelyek a kettőt egyesítik.

A keskeny út (hínajána) a testet lételemekből összeálló, pillanatnyi és múlandó, szünet nélkül áramló folyamatnak tartja, és két testet különböztet meg: 1. A nem-tudáson alapuló emberi létformában a test a forma-csoporttal (rúpa-szkandha) összefüggésben, mint rúpa-kája, látszat-test vagy forma-test jelenik meg. 2. A megvilágosodás során a test átváltozik Törvény-testté, (Dharma-kája), azaz a Tan és a Törvény (Dharma) lesz a tudat hordozója. Ez a Buddhák teste.

A széles út (mahájána) tanítása szerint a Buddha-tudat három testtel rendelkezik: 1. A Változás-test (Nirmána-kája) az, amikor a tudat egy olyan hordozóhoz kötődik, amelynek minden eleme pillanatnyi, változó és múlandó, azaz Buddha a földi világban jelenik meg. Ez tulajdonképpen a rúpa-kája, a forma-test tudatosan meglévő megfelelője. 2. Az Elragadtatás-test (Szambhoga-kája), amely a megvilágosodás folyamata során szolgál a tudat hordozójaként. 3. A Törvény-test, (Dharma-kája), amikor a megvilágosodás-tan a tudat hordozója. E két utóbbit néhány iskola felcseréli. A Változás-testben Buddha, mint Emberi (Mánusi) Buddha ölt testet, az Elragadtatás-testben Buddha, mint Meditációs (Dhjáni) Buddha jelenik meg, és a Törvény-testben Buddha az Örök (Ádi) Buddhaként, a Legmagasabb Úrként van jelen.

A természetes út (szahadzsajána) tanítása szerint egyrészt, a testnélküli magában a testben van elrejtve (Szarahapáda D. 91.), vagyis a test a testnélküli temploma. Mindannyiunk teste templom, mert magában hordozza a legmagasabbat, a megvilágosult tudatot.

Másrészt, a tudatot kell lecsendesíteni ahhoz, hogy a test meghatározó és megbilincselő volta megszűnjön, és a tudatot kell a középhez vezetni, ahhoz, hogy az ellentétek egyesüljenek. Ahogy Kánhapáda, a koponyacsésze-jógi mondja: elmélyedtem a gyakorlataimban, bekóboroltam testem városát a dualitás-mentesség kocsiján.

Szarahapáda pedig a következő himnusszal tiszteli meg a saját testét (D. 48-49-50.):

Amikor megnyugszik a tudat,
Lehullanak a testiség bilincsei.
S midőn szétárad a szahadzsa-esszencia,
Nincs sem kaszton kívüli, sem pap.

Itt van a szent Dzsumná és a Gangesz folyó.
Itt van Prajága és Benáresz városa.
Itt van a Nap és a Hold,
S itt, ez valóban egy szent hely.

E szentélybe értem vándorlásaim során,
Zarándokutam e csodálatos helyére.
Mert nincs gyönyörteljesebb szentély
A saját testemnél.