Ha fejemet vállamra balra lehajtom,
agyamba vér tolul, és megjő az ihlet.
Ne szíjja mellre, akit ez nem illet,
s ne akadjon fenn a sületlen paraszton,

ki jómagam vagyok. A verset, a nyerset,
félrészeg proliként verem a gépbe,
így repül tovább a virtuális térbe,
s én bevágok utána még egy kevertet.

E kiszikkadt,sivár, gépi környezetben
is vitális barom maradtam, s egyben
ezért sem megy míves szonettet írni.

Kertem nincs, nem is vót, alkonyatot
se láttam gyík szemében, se kerti padot,
és nem tudok érte sort a sorra sírni.