Tenigl-Takács László: Halálszonett

Asz’ongyák, kik tudnak magukra vigyázni,
hogy nemsoká végem, ha ekképpen élek.
S hát, bizony, ha néha a tükörbe nézek...
No, de miért is akarnám szenveim igázni?

A’sszem, sok galád kiskölök lakik itt belül,
most szétszednek végre, s legalább kiderül,
hogy mit is akartam, s hogy mennyire félek
még halál-füstöt szívni, vad szeszekben ázni.

Most ormótlan testem sok betegség rágja,
megértem-erjedtem mint az óbor s a cefre,
úgyhogy, Uramisten, taposs a pedálra,

s főzz magadnak jófajta kisüstit belőlem,
mert ezután sem lesz már kedvemre
való a józan birka-lét, s a képmutató érdem.

Share this post