(Mangala szutta)
Így hallottam. Egy alkalommal a Megáldott Szávatthíban, Anáthapindika parkjában, a Dzséta-ligetben időzött. Ekkor az éj utolsó szakaszában egy bizonyos istenség, akinek szépsége az egész Dzséta-ligetet beragyogta, odament a Megáldotthoz és tisztelettudóan köszöntötte, majd oldalt megállt, és e verset intézte a Megáldotthoz:
Sok istenség s számos ember
Jólét után vágyakozva
Gyakran gondol védelemre.
Mondd, mi a legfőbb oltalom?
Nem társulni a balgákhoz,
A bölcsekkel együtt lenni,
Ki méltó rá, azt tisztelni.
Íme, a legfőbb oltalom.
Alkalmas, jó helyen élni,
Múltban érdemre szert tenni,
A jó irányt megtartani.
Íme, a legfőbb oltalom.
Biztos tudás és ügyesség,
A fegyelem gyakorlása,
A jó beszéd bölcsessége.
Íme, a legfőbb oltalom.
Segítsd anyádat s atyádat!
Asszonyod s gyermeked szeresd!
Ne okozz kárt a munkáddal!
Íme, a legfőbb oltalom.
Légy bőkezű és erényes!
Nyújts támaszt a családodnak!
Ártatlanul tegyél mindent!
Íme, a legfőbb oltalom.
Bűnt elvetve, hátrahagyva,
Bódító szerektől menten,
Szilárdan élj az Erényben!
Íme, a legfőbb oltalom.
Mély tisztelet és alázat,
Elégedett és hálás szív
A Tant jókor befogadni.
Íme, a legfőbb oltalom.
Légy türelmes, engedelmes,
Társulj a szent remetékhez
A Tant jókor megvitatni!
Íme, a legfőbb oltalom.
Önfegyelemmel és tisztán
Éld a Nemes Igazságot,
Lásd a lángot ellobbanni!
Íme, a legfőbb oltalom.
A világi hívságokra
Meg sem rezdül az elméje.
Nincs bánat, szenny; csend van, béke.
Íme, a legfőbb oltalom.
Kik e szerint cselekednek,
Nem találnak legyőzőre.
Boldogság lesz osztályrészük.
Ez az ő legfőbb oltalmuk.
(fordította: Fórizs László)
