(Sappurisa sutta)

 

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávatthí közelében, a Dzséta-ligetben, Anáthapindika kertjében lakott. Ott így szólította meg a szerzeteseket:
    – Szerzetesek!
    – Tiszteletreméltó urunk! – válaszolták ők. A Magasztos ezt mondta:
    – Szerzetesek, tanítani foglak titeket az igaz ember természetéről és az igaztalan ember természetéről. Hallgassátok és figyeljetek jól arra, amit mondok.
    – Igen, tiszteletreméltó urunk – válaszolták a szerzetesek. A Magasztos ezt mondta:
    – Szerzetesek, milyen az igaztalan ember természete? Ezúttal egy igaztalan ember, aki nemesi családból távozott az otthontalanságba, így gondolkodik: nemesi családból távoztam az otthontalanságba, de ez a többi szerzetes nem nemesi családból távozott az otthontalanságba. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel nemesi családból származik. Ez az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember nemesi családból származik. Ámbár lehet, hogy valaki nem nemesi családból távozott az otthontalanságba, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel nemesi családból származik. Ez az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki jelentékeny családból távozott az otthontalanságba, így gondolkodik: jelentékeny családból távoztam az otthontalanságba, de ez a többi szerzetes nem jelentékeny családból távozott az otthontalanságba. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel jelentékeny családból származik. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember jelentékeny családból származik. Ámbár lehet, hogy valaki nem jelentékeny családból távozott az otthontalanságba, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel jelentékeny családból származik. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki dúsgazdag családból távozott az otthontalanságba, így gondolkodik: dúsgazdag családból távoztam az otthontalanságba, de ez a többi szerzetes nem dúsgazdag családból távozott az otthontalanságba. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel dúsgazdag családból származik. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember dúsgazdag családból származik. Ámbár lehet, hogy valaki nem dúsgazdag családból távozott az otthontalanságba, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel dúsgazdag családból származik. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki befolyásos családból távozott az otthontalanságba, így gondolkodik: befolyásos családból távoztam az otthontalanságba, de ez a többi szerzetes nem befolyásos családból távozott az otthontalanságba. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel befolyásos családból származik. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember befolyásos családból származik. Ámbár lehet, hogy valaki nem befolyásos családból távozott az otthontalanságba, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel befolyásos családból származik. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki ismert és híres, így gondolkodik: ismert és híres vagyok, de ez a többi szerzetes ismeretlen és jelentéktelen. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel ismert. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember ismert. Ámbár lehet, hogy valaki ismeretlen és jelentéktelen, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel ismert. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki ruházatra, alamizsnára, szállásra és gyógyszerre tesz szert, így gondolkodik: ruházatra, alamizsnára, szállásra és gyógyszerre teszek szert, de ez a többi szerzetes nem tesz szert ezekre. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat szerzeményei miatt. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem az ember szerzeményei miatt szűnik meg. Ámbár lehet, hogy valaki nem tesz szert ezekre, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat szerzeményei miatt. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki tanult, így gondolkodik: tanult vagyok, de ez a többi szerzetes tanulatlan. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel tanult. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember tanult. Ámbár lehet, hogy valaki tanulatlan, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel tanult. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki a fegyelem szakértője, így gondolkodik: a fegyelem szakértője vagyok, de ez a többi szerzetes nem szakértője a fegyelemnek. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel szakértő a fegyelem terén. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember szakértő a fegyelem terén. Ámbár lehet, hogy valaki nem szakértője a fegyelemnek, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel szakértő a fegyelem terén. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki a Tan hirdetője, így gondolkodik: a Tan hirdetője vagyok, de ez a többi szerzetes nem a Tan hirdetője. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel hirdeti a Tant. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem a Tan hirdetése következtében szűnik meg. Ámbár lehet, hogy valaki nem a Tan hirdetője, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel hirdeti a Tant. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki erdőlakó, így gondolkodik: erdőlakó vagyok, de ez a többi szerzetes nem erdőlakó. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel erdőlakó. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember erdőlakó. Ámbár lehet, hogy valaki nem erdőlakó, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel erdőlakó. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki rongyruhát visel, így gondolkodik: rongyruhát viselek, de ez a többi szerzetes nem visel rongyruhát. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel rongyruhát visel. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember rongyruhát visel. Ámbár lehet, hogy valaki nem visel rongyruhát, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel rongyruhát visel. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki alamizsnán él, így gondolkodik: alamizsnán élek, de ez a többi szerzetes nem él alamizsnán. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel alamizsnán él. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember alamizsnán él. Ámbár lehet, hogy valaki nem él alamizsnán, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel alamizsnán él. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki a fa tövében lakik, így gondolkodik: fa tövében lakom, de ez a többi szerzetes nem lakik fa tövében. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel fa tövében lakik. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem ezért szűnik meg, mert az ember fa tövében lakik. Ámbár lehet, hogy valaki nem lakik fa tövében, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel fa tövében lakik. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki a halottégető helyen lakik, így gondolkodik: halottégető helyen lakom, de ez a többi szerzetes nem lakik halottégető helyen. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel halottégető helyen lakik. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember halottégető helyen lakik. Ámbár lehet, hogy valaki nem lakik halottégető helyen, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel halottégető helyen lakik. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki a szabad ég alatt lakik, így gondolkodik: a szabad ég alatt lakom, de ez a többi szerzetes nem lakik a szabad ég alatt. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel a szabad ég alatt lakik. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember a szabad ég alatt lakik. Ámbár lehet, hogy valaki nem lakik a szabad ég alatt, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel a szabad ég alatt lakik. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki nem adja föl az ülő testhelyzetet, így gondolkodik: nem adom föl az ülő testhelyzetet, de ez a többi szerzetes föladja az ülő testhelyzetet. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel nem adja föl az ülő testhelyzetet. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember nem adja föl az ülő testhelyzetet. Ámbár lehet, hogy valaki föladja az ülő testhelyzetet, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel nem adja föl az ülő testhelyzetet. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki bármilyen fekvőhellyel beéri, így gondolkodik: bármilyen fekvőhellyel beérem, de ez a többi szerzetes nem éri be bármilyen fekvőhellyel. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel bármilyen fekvőhellyel beéri. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember bármilyen fekvőhellyel beéri. Ámbár lehet, hogy valaki nem éri be bármilyen fekvőhellyel, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel bármilyen fekvőhellyel beéri. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá egy igaztalan ember, aki egyszer eszik napjában, így gondolkodik: napjában egyszer eszem, de ez a többi szerzetes nem egyszer eszik napjában. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel egyszer eszik napjában. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a vágy, ellenszenv vagy zűrzavar nem azért szűnik meg, mert az ember napjában egyszer eszik. Ámbár lehet, hogy valaki nem egyszer eszik napjában, mégis ha a Tannal összhangban lévő útra lépett, a helyes útra lépett, és a Tannak megfelelő a viselkedése, tisztelendő azért, elismerendő azért. Így az út gyakorlását előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel egyszer eszik napjában. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá az igaztalan ember az érzéki élvezetektől teljesen elkülönülve, a kedvezőtlen állapotoktól teljesen elkülönülve, az első elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, amelyet gondolkodás és elmélkedés kísér, az elkülönülésből születő örömmel és boldogsággal. Így gondolkodik: Elértem az első elmélyedést, de ez a többi szerzetes nem érte el az első elmélyedést. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel elérte az első elmélyedést. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a Magasztos kijelentette, ne azonosuljunk még az első elmélyedéssel sem, mivel bárhogyan is képzelik el, a tény mindig más. Így a nem azonosulást előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel elérte az első elmélyedést. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá az igaztalan ember gondolkodás és elmélkedés elnyugvásával a második elmélyedésbe lép és ott időzik, amely belsőleg lecsendesült és fókuszált tudattal jár, gondolkodás és elmélkedés nélkül, az összeszedettségből születő örömmel és boldogsággal. Így gondolkodik: Elértem a második elmélyedést, de ez a többi szerzetes nem érte el a második elmélyedést. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel elérte a második elmélyedést. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a Magasztos kijelentette, ne azonosuljunk még a második elmélyedéssel sem, mivel bárhogyan is képzelik el, a tény mindig más. Így a nem azonosulást előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel elérte a második elmélyedést. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá az igaztalan ember öröme is elhalványul, és az érintetlenségben időzik, éber tudatos jelenléttel, a testtel még boldogságot érezvén, és a harmadik elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, melyet így írnak le a nemesek: „Boldogan él az, akinek jelenléte érintetlen.” Így gondolkodik: Elértem a harmadik elmélyedést, de ez a többi szerzetes nem érte el a harmadik elmélyedést. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel elérte a harmadik elmélyedést. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a Magasztos kijelentette, ne azonosuljunk még a harmadik elmélyedéssel sem, mivel bárhogyan is képzelik el, a tény mindig más. Így a nem azonosulást előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel elérte a harmadik elmélyedést. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá az igaztalan ember a boldogság és fájdalom felhagyásával, a vidámság és szomorúság korábbi eltűnése mellett, a negyedik elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, amely sem fájdalmas, sem kellemes, és az érintetlen jelenlét tisztaságával bír. Így gondolkodik: Elértem a negyedik elmélyedést, de ez a többi szerzetes nem érte el a negyedik elmélyedést. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel elérte a negyedik elmélyedést. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a Magasztos kijelentette, ne azonosuljunk még a negyedik elmélyedéssel sem, mivel bárhogyan is képzelik el, a tény mindig más. Így a nem azonosulást előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel elérte a negyedik elmélyedést. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá teljesen a forma észlelése fölé emelkedve, az érzéki benyomások észlelésének eltűnésével, a sokféleség észlelésére nem fordítva figyelmet, annak tudatában, hogy „a tér végtelen”, az igaztalan ember belép a végtelen tér alapjába és ott időzik. Így gondolkodik: Elértem a végtelen tér alapját, de ez a többi szerzetes nem érte el a végtelen tér alapját. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel elérte a végtelen tér alapját. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a Magasztos kijelentette, ne azonosuljunk még a végtelen tér alapjával sem, mivel bárhogyan is képzelik el, a tény mindig más. Így a nem azonosulást előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel elérte a végtelen tér alapját. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá teljesen a végtelen tér alapjának észlelése fölé emelkedve, annak tudatában, hogy „a tudat végtelen”, az igaztalan ember belép a végtelen tudat alapjába és ott időzik. Így gondolkodik: Elértem a végtelen tudat alapját, de ez a többi szerzetes nem érte el a végtelen tudat alapját. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel elérte a végtelen tudat alapját. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a Magasztos kijelentette, ne azonosuljunk még a végtelen tudat alapjával sem, mivel bárhogyan is képzelik el, a tény mindig más. Így a nem azonosulást előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel elérte a végtelen tudat alapját. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá teljesen a végtelen tudat alapjának észlelése fölé emelkedve, annak tudatában, hogy „nincs semmi sem”, az igaztalan ember belép a semmiség alapjába és ott időzik. Így gondolkodik: Elértem a semmiség alapját, de ez a többi szerzetes nem érte el a semmiség alapját. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel elérte a semmiség alapját. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a Magasztos kijelentette, ne azonosuljunk még a semmiség alapjával sem, mivel bárhogyan is képzelik el, a tény mindig más. Így a nem azonosulást előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel elérte a semmiség alapját. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá teljesen a semmiség alapja fölé emelkedve, az igaztalan ember belép a sem észlelés sem nem észlelés alapjába és ott időzik. Így gondolkodik: Elértem a sem észlelés sem nem észlelés alapját, de ez a többi szerzetes nem érte el a sem észlelés sem nem észlelés alapját. Így hát dicséri magát és becsmérel másokat, mivel elérte a sem észlelés sem nem észlelés alapját. Ez is az igaztalan ember természete.
    Ám az igaz ember így gondolkodik: a Magasztos kijelentette, ne azonosuljunk még a sem észlelés sem nem észlelés alapjával sem, mivel bárhogyan is képzelik el, a tény mindig más. Így a nem azonosulást előtérbe állítva nem dicséri magát és nem becsmérel másokat, mivel elérte a sem észlelés sem nem észlelés alapját. Ez is az igaz ember természete.
    Továbbá teljesen a sem észlelés sem nem észlelés alapja fölé emelkedve, az igaz ember belép az észlelés és érzés megszűnésébe, és ott időzik. És bölcsességgel látván befolyásai megsemmisülnek. Ez a szerzetes nem képzel el semmit, nem képzel el semmilyen szempontból, nem képzel el semmiféle módon.
    Ezt mondta a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták a Magasztos szavait. 

 

(fordította: Farkas Pál)

 

Cimke: 
fordítás, farkas pál