(Csankí szutta)
Így hallottam. Egyszer a Magasztos a szerzetesek nagy Közösségével együtt Kószala országában vándorolt, és végül Ópaszáda kószalai bráhmana faluhoz érkezett. Ott a Magasztos az Istenek ligetében időzött, az Ópaszádától északra fekvő szála-fa ligetben.
Ekkor Csankí pap uralkodott Ópaszáda fölött, amely egy élőlényekben bővelkedő, mezőkben, erdőkben, vizekben és gabonában gazdag királyi birtok volt, királyi javadalom, szent adomány, melyet Kószala királya, Paszénadi adományozott.
Az ópaszádai bráhmana gazdák hallották: Gótama remete, a szakják leszármazottja, aki a szakja nemzetségből távozott az otthontalanságba, a szerzetesek nagy Közösségével, ötszáz szerzetessel együtt Kószala országában vándorol. Gótama mesterről ilyesféle jó hír terjed: a nagyméltóságú Magasztos tökéletesen megvilágosodott, helyes tudással és életvezetéssel bír, jó úton jár, a világok ismerője, a megszelídítendő emberek összehasonlíthatatlan vezetője, istenek és emberek tanítója, a megvilágosodott Magasztos. Beszámol e világról, isteneivel és ördögeivel, e nemzedékről remetéivel és papjaival, előkelőségeivel és népével, amit közvetlen tudással megismert. Tanítja a Dhammát, ami jó az elején, a közepén és a végén, helyes jelentéssel és megfogalmazással, és fölfedi a végsőkig tökéletes és tiszta szent életet. Jó látni egy ilyen nagyméltóságút.
Akkor az ópaszádai bráhmana gazdák fölkerekedtek Ópaszádából, és csoportokba verődve, csapatokat alkotva északnak indultak, az Istenek ligetének nevezett szála-fa liget felé.
Ekkortájt Csankí pap palotája felső emeletére húzódott vissza, hogy ebéd után megpihenjen. Ekkor látta, hogy az ópaszádai bráhmana gazdák fölkerekedtek Ópaszádából, és csoportokba verődve, csapatokat alkotva északnak indultak, az Istenek ligetének nevezett szála-fa liget felé. Mikor meglátta őket, így kérdezte segédjét:
– Jó segédem, miért kerekedtek föl az ópaszádai bráhmana gazdák Ópaszádából, és indultak csoportokba verődve, csapatokat alkotva északnak, az Istenek ligetének nevezett szála-fa liget felé?
– Uram, itt van Gótama remete, a szakják leszármazottja, aki a szakja nemzetségből távozott az otthontalanságba, a szerzetesek nagy Közösségével, ötszáz szerzetessel együtt Kószala országában vándorol. Gótama mesterről ilyesféle jó hír terjed: a nagyméltóságú Magasztos tökéletesen megvilágosodott, helyes tudással és életvezetéssel bír, jó úton jár, a világok ismerője, a megszelídítendő emberek összehasonlíthatatlan vezetője, istenek és emberek tanítója, a megvilágosodott Magasztos. Beszámol e világról, isteneivel és ördögeivel, e nemzedékről remetéivel és papjaival, előkelőségeivel és népével, amit közvetlen tudással megismert. Tanítja a Dhammát, ami jó az elején, a közepén és a végén, helyes jelentéssel és megfogalmazással, és fölfedi a végsőkig tökéletes és tiszta szent életet. – Az emberek Gótama mestert mennek meglátogatni.
– Akkor, jó segédem, menj az ópaszádai bráhmana gazdákhoz és mondd nekik: uraim, Csankí pap ezt mondja: várjatok, urak, Csankí pap is elmegy, hogy meglátogassa Gótama remetét.
– Jól van, uram – válaszolt a segédje, elment az ópaszádai bráhmana gazdákhoz, és azt mondta nekik: uraim, Csankí pap ezt mondja: várjatok, urak, Csankí pap is elmegy, hogy meglátogassa Gótama remetét.
Ez alkalommal különböző országokból ötszáz pap tartózkodott Ópaszádában, hogy dolgaikat intézzék. Hallották, hogy azt beszélik, Csankí pap elmegy, hogy meglátogassa Gótama remetét. Akkor elmentek Csankí paphoz és megkérdezték:
– Igaz-e uram, hogy elmégy meglátogatni Gótama remetét?
– Úgy van, uraim, megyek meglátogatni Gótama remetét.
– Uram, ne menj el meglátogatni Gótama remetét. Csankí mester, nem helyénvaló, ha te mégy el meglátogatni Gótama remetét, inkább az lenne helyes, ha Gótama remete jönne el meglátogatni téged. Mivel te, uram, mindkét oldalról jó születésű vagy, hét nemzedékre visszamenően tiszta anyai és apai ággal, támadhatatlan és makulátlan születés tekintetében. És mivel ez így áll, nem helyénvaló, Csankí mester, ha te mégy el meglátogatni Gótama remetét, inkább az lenne helyes, ha Gótama remete jönne el meglátogatni téged. Te, uram, gazdag vagy, nagy vagyonnal, nagy birtokkal. Te, uram, a három Véda mestere vagy, azok szókincsével, szertartásrendjével, fonológiájával, etimológiájával, és ötödikként történetével együtt, képzett a filológia és nyelvtan terén, a természetfilozófia és a nagy ember harminckét jegyének ismeretében tökéletesen jártas. Te, uram, jókiállású, nyájas és elegáns vagy, akinek páratlanul kellemes a megjelenése, melyhez finom szépség és finom egyéniség járul, amely rendkívül figyelemreméltó. Te, uram, erényes vagy, kiforrott erények birtokosa. Te, uram, jó szónok vagy kiváló előadásmóddal, olyan szavakat szólsz, amelyek udvariasak, világosak, hibátlanok és továbbadják a jelentést. Te, uram, tanítod sokak tanítóit, és háromszáz bráhmana tanítványt tanítasz a himnuszok recitálására. Téged, uram, tisztel, becsül, megtisztel, megbecsül és nagyra értékel Paszénadi, Kószala királya. Téged, uram, tisztel, becsül, megtisztel, megbecsül és nagyra értékel Pokkharászati pap. Te, uram, uralkodsz Ópaszáda fölött, amely egy élőlényekben bővelkedő, mezőkben, erdőkben, vizekben és gabonában gazdag királyi birtok, királyi javadalom, szent adomány, melyet Kószala királya, Paszénadi adományozott. Mivel ez így áll, nem helyénvaló, Csankí mester, ha te mégy el meglátogatni Gótama remetét, inkább az lenne helyes, ha Gótama remete jönne el meglátogatni téged. – Amikor ez elhangzott, Csankí pap azt mondta azoknak a bráhmanáknak:
– Nos, uraim, hadd mondjam el, miért helyénvaló, ha én megyek el meglátogatni Gótama mestert, és miért nem lenne helyes, ha Gótama mester jönne meglátogatni engem. Uraim, Gótama remete mindkét oldalról jó születésű, hét nemzedékre visszamenően tiszta anyai és apai ággal, támadhatatlan és makulátlan születés tekintetében. És mivel ez így áll, uraim, nem helyénvaló, ha Gótama mester jön el meglátogatni engem, inkább az lenne helyes, ha én mennék el meglátogatni Gótama mestert. Uraim, Gótama remete, otthonából eltávozván, tárházakban és kincstárakban felhalmozott sok aranyat és nemesfémet hagyott hátra. Uraim, Gótama remete még fiatal korában, az ifjúság minden áldásával megáldott feketehajú fiatalemberként, élete virágában távozott otthonából az otthontalanságba. Uraim, Gótama remete leborotválta haját és szakállát, felöltötte a sárga ruhát, és távozott otthonából az otthontalanságba, bár anyja és apja másként kívánta, és könnyes arccal siratta őt. Uraim, Gótama remete jókiállású, nyájas és elegáns, akinek páratlanul kellemes a megjelenése, melyhez finom szépség és finom egyéniség járul, amely rendkívül figyelemreméltó. Uraim, Gótama remete erényes, nemes és kedvező erények birtokosa. Uraim, Gótama remete jó szónok kiváló előadásmóddal, olyan szavakat szól, amelyek udvariasak, világosak, hibátlanok és továbbadják a jelentést. Uraim, Gótama remete sokak tanítójának tanítója. Uraim, Gótama remete mentes az érzéki vágytól és a személyes hiúságtól. Uraim, Gótama remete a tettek morális hatékonyságának elvét, a cselekedetek morális hatékonyságának elvét vallja, nem kívánja a bráhmanák (hagyományozási) vonalát sérteni. Uraim, Gótama remete arisztokrata családból, az ősi nemesi családok egyikéből távozott az otthontalanságba. Uraim, Gótama remete gazdag családból távozott az otthontalanságba, nagy vagyonnal, nagy birtokkal rendelkező családból. Uraim, Gótama remetéhez sok ezernyi istenség jött életreszóló menedékért. Uraim, Gótama remetéről ilyesféle jó hír terjed: ez a nagyméltóságú Magasztos tökéletesen megvilágosodott, helyes tudással és életvezetéssel bír, jó úton jár, a világok ismerője, a megszelídítendő emberek összehasonlíthatatlan vezetője, istenek és emberek tanítója, a megvilágosodott Magasztos. Uraim, Gótama remete rendelkezik a nagy ember harminckét ismertetőjegyével. Uraim, Szénija Bimbiszára, Magadha királya, felesége és gyermekei életreszóló menedékért fordultak Gótama remetéhez. Uraim, Paszénadi, Kószala királya, felesége és gyermekei életreszóló menedékért fordultak Gótama remetéhez. Uraim, Pokkharászati bráhmana, felesége és gyermekei életreszóló menedékért fordultak Gótama remetéhez. Uraim, Gótama remete elérkezett Ópaszádához, és Ópaszádában az Istenek ligetében időzik, az Ópaszádától északra fekvő szála-fa ligetben. Nos, bármely remete vagy pap, aki a városunkba jön, a vendégünk, és a vendégeinket tiszteljük, becsüljük, megtiszteljük, megbecsüljük. Mivel Gótama remete megérkezett Ópaszádába, a vendégünk, és mint vendégünket tiszteljük, becsüljük, megtiszteljük, megbecsüljük. Mivel így áll a dolog, uraim, nem helyénvaló, ha Gótama mester jön el meglátogatni engem, inkább az lenne helyes, ha én mennék el meglátogatni Gótama mestert.
– Uraim, ennyi Gótama mester magasztalása, amiről értesültem, de Gótama mester magasztalása nem szorítkozik csupán erre, mivel Gótama mester magasztalása mérhetetlen. Mivel Gótama mester mindezen tényezők birtokában van, nem helyénvaló, ha Gótama mester jön el meglátogatni engem, inkább az lenne helyes, ha én mennék el meglátogatni Gótama mestert. Így hát, uraim, valamennyien kerekedjünk föl és látogassuk meg Gótama mestert.
Ekkor Csankí pap a bráhmanák nagy csoportjával a Magasztoshoz járult, és üdvözletet váltott vele. Amikor befejezték az udvarias és barátságos beszélgetést, leült féloldalt.
Ez alkalommal a Magasztos néhány rangidős bráhmanával befejezve barátságos beszélgetését üldögélt. Ugyanakkor a gyülekezetben ott ült egy Kápathika nevezetű bráhmana tanuló, fiatal, kopaszra borotvált fejű, tizenhat éves, a három Véda mestere, azok szókincsével, szertartásrendjével, fonológiájával, etimológiájával és ötödikként történetével együtt, képzett a filológia és nyelvtan terén, a természetfilozófia és a nagy ember harminckét jegyének ismeretében tökéletesen jártas. Mialatt a rangidős bráhmanák a Magasztossal társalogtak, gyakran közbevágott és félbeszakította beszélgetésüket. Akkor a Magasztos így feddte meg a bráhmana tanuló Kápathikát:
– Ne vágjon közbe a tiszteletreméltó Bháradvádzsa, és ne szakítsa félbe a beszélgetést, amikor a rangidős bráhmanák társalognak. Várjon a tiszteletreméltó Bháradvádzsa, amíg a beszélgetés befejeződik. – Amikor ez elhangzott, Csankí pap azt mondta a Magasztosnak:
– Ne feddje meg Gótama mester a bráhmana tanuló Kápathikát. A bráhmana tanuló Kápathika egy nemesifjú, aki nagyon iskolázott, jó a szónoki képessége és bölcs, képes arra, hogy részt vegyen ezen a Gótama mesterrel folytatott eszmecserén.
Akkor a Magasztos azt gondolta:
– Mivel a bráhmanák ennyire tisztelik, a bráhmana tanuló Kápathika bizonyára tökéletesen jártas a három Véda könyveiben.
Akkor a bráhmana tanuló Kápathika azt gondolta:
– Ha Gótama remete rámpillant, kérdést teszek föl neki.
Akkor saját tudatával olvasván a bráhmana tanuló Kápathika tudatát, a Magasztos feléfordította pillantását. A bráhmana tanuló Kápathika pedig azt gondolta:
– Gótama remete felém fordult. Mi lenne, ha föltennék neki egy kérdést? – Ekkor így szólt a Magasztoshoz:
– Gótama mester, az ősi bráhmana himnuszokat figyelembe véve, amelyek szóbeli átadáson keresztül érkeztek hozzánk és a szentiratok gyűjteményeibe, a bráhmanák arra a határozott következtetésre jutottak: csak ez igaz, minden más hamis. Mit szól mindehhez Gótama mester?
– Hogyan is van ez, Bháradvádzsa, van a bráhmanák között akár csak egyetlenegy, aki így beszél: tudom és látom ezt, csak ez igaz, minden más hamis?
– Nincs, Gótama mester.
– Hogyan is van ez, Bháradvádzsa, az ősi bráhmana látók, a himnuszok alkotói, a himnuszok összeállítói, akik ősi himnuszait – melyeket korábban énekeltek, felmondtak és összegyűjtöttek – a bráhmanák manapság is éneklik és ismétlik, ismételvén, ami elmondatott és recitálván, amit recitáltak – nevezetesen Atthaka, Vámaka, Vámadéva, Vesszámitta, Jamataggi, Angírasza, Bháradvádzsa, Vászettha, Kasszapa és Bhaggu –, mondták-e akár ezek az ősi bráhmana látók azt: tudom és látom ezt, csak ez igaz, minden más hamis?
– Nem, Gótama mester.
– Így hát, Bháradvádzsa, úgy tűnik, hogy nincs a bráhmanák között egyetlenegy sem, aki így beszél: tudom és látom ezt, csak ez igaz, minden más hamis. És nincs a bráhmanák között egyetlenegy tanító, vagy egyetlenegy tanító tanítója, visszafelé a tanítók hetedik nemzedékéig, aki így beszél: tudom és látom ezt, csak ez igaz, minden más hamis. És az ősi bráhmana látók, a himnuszok alkotói, a himnuszok összeállítói, akik ősi himnuszait – melyeket korábban énekeltek, felmondtak és összegyűjtöttek – a bráhmanák manapság is éneklik és ismétlik, ismételvén, ami elmondatott és recitálván, amit recitáltak – nevezetesen Atthaka, Vámaka, Vámadéva, Vesszámitta, Jamataggi, Angírasza, Bháradvádzsa, Vászettha, Kasszapa és Bhaggu –, még ezek az ősi bráhmana látók sem mondták azt: tudom és látom ezt, csak ez igaz, minden más hamis. Képzeljük el vak emberek egymásba kapaszkodó sorát: az első sem lát, a középső sem lát, a leghátsó sem lát. Éppen így, Bháradvádzsa, figyelembe véve állításukat, a bráhmanák olyannak tűnnek, mint vak emberek sora: az első sem lát, a középső sem lát, a leghátsó sem lát. Mit gondolsz, Bháradvádzsa, ha így áll a dolog, a bráhmanák hite nem bizonyul alaptalannak?
– Gótama mester, a bráhmanák nem csak hitüktől indíttatva tisztelik mindezt (az ősi bráhmanikus himnuszokat), hanem szóbeli átadásként is.
– Bháradvádzsa, először a hit mellett foglaltál állást, most meg szóbeli átadásról beszélsz. Öt dolog van, Bháradvádzsa, ami itt és most két különböző módon jelenhet meg. Mi ez az öt? A hit, jóváhagyás, szóbeli átadás, ésszerű átgondolás, és egy nézet mérlegelés utáni elfogadása. Ezen öt dolognak itt és most két különböző eredménye lehet. Nos, lehet, hogy valamit teljesen elfogadnak a hittől indíttatva, mégis lehet üres, értéktelen és hamis; mást pedig nem fogadnak el teljesen a hittől indíttatva, mégis lehet valós, igaz és hibátlan. Valamint lehet, hogy valamit teljesen jóváhagynak, mégis lehet üres, értéktelen és hamis; mást pedig nem hagynak jóvá teljesen, mégis lehet valós, igaz és hibátlan. Valamint lehet, hogy valami jól átadott, mégis lehet üres, értéktelen és hamis; más pedig nem jól átadott, mégis lehet valós, igaz és hibátlan. Valamint lehet, hogy valami ésszerűen átgondolt, mégis lehet üres, értéktelen és hamis; más pedig nem ésszerűen átgondolt, mégis lehet valós, igaz és hibátlan. Valamint lehet, hogy valamit helyesen mérlegelnek, mégis lehet üres, értéktelen és hamis; mást pedig nem mérlegelnek helyesen, mégis lehet valós, igaz és hibátlan. (Ilyen körülmények között) nem helyes, ha egy bölcs ember, az igazság őrzője, erre a határozott következtetésre jut: csak ez igaz, minden más hamis.
– Hát akkor mi módon történik, Gótama mester, az igazság őrzése? Hogyan őrizzük az igazságot? Gótama mestert kérdezzük az igazság őrzése felől.
– Ha egy embernek van hite, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól: ilyen a hitem – de mégsem jut arra a határozott következtetésre: csak ez igaz, minden más hamis. Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság őrzése, ily módon őrzi az ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság őrzését. De eddig még nincs igazságra ébredés.
– Ha egy ember jóváhagy valamit, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól: ilyen jóváhagyást adtam – de mégsem jut arra a határozott következtetésre: csak ez igaz, minden más hamis. Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság őrzése, ily módon őrzi az ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság őrzését. De eddig még nincs igazságra ébredés.
– Ha egy ember szóbeli átadást kap, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól: ilyen szóbeli átadást kaptam – de mégsem jut arra a határozott következtetésre: csak ez igaz, minden más hamis. Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság őrzése, ily módon őrzi az ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság őrzését. De eddig még nincs igazságra ébredés.
– Ha egy ember ésszerű okfejtéssel bír, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól: ilyen ésszerű okfejtésem – de mégsem jut arra a határozott következtetésre: csak ez igaz, minden más hamis. Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság őrzése, ily módon őrzi az ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság őrzését. De eddig még nincs igazságra ébredés.
– Ha egy ember egy nézet mérlegelés utáni elfogadására jut, Bháradvádzsa, akkor őrzi az igazságot, amikor így szól: ilyen mérlegelés után elfogadott nézetem – de mégsem jut arra a határozott következtetésre: csak ez igaz, minden más hamis. Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazság őrzése, ily módon őrzi az ember az igazságot, ily módon írjuk le az igazság őrzését. De eddig még nincs igazságra ébredés.
– Gótama mester, ily módon történik az igazság őrzése, az ember ily módon őrzi az igazságot, ily módon ismerjük föl az igazság őrzését. Hát akkor mi módon történik, Gótama mester, az igazságra ébredés? Hogyan ébred az ember az igazságra? Gótama mestert kérdezzük az igazságra ébredés felől.
– E tanítás szerint, Bháradvádzsa, a szerzetes egy faluval vagy várossal áll kapcsolatban, úgy él. Akkor egy gazdaember vagy a fia meglátogatja, és háromféle állapotot figyelembe véve vizsgálja: a vágyra alapozott állapotokat figyelembe véve, a haragra alapozott állapotokat figyelembe véve, a zűrzavarra alapozott állapotokat figyelembe véve.
– Vannak-e ebben a tiszteletreméltóban olyan vágyra alapozott állapotok, hogy ezen állapotoktól megszállt tudattal, noha nem tudja, esetleg azt mondja: tudom, noha nem látja, esetleg azt mondja: látom, vagy esetleg másokat ösztönöz olyan tettekre, amelyek hosszú időre kárukra és nyomorúságukra szolgálnak? Amikor megvizsgálja őt, arra a tudásra jut: nincsenek ilyen vágyra alapozott állapotok e tiszteletreméltóban. E tiszteletreméltó testi és szóbeli cselekedetei nem olyanok, mint akit hatása alatt tart a vágy. És a Tanítás, amit e tiszteletreméltó tanít, mély, nehéz meglátni és megérteni, békés és kifinomult, puszta gondolkodással elérhetetlen, finom, a bölcseknek maguknak kell megtapasztalniuk. E Tanítást az, akire hat a vágy, nem könnyen taníthatná.
– Vannak-e ebben a tiszteletreméltóban olyan haragra alapozott állapotok, hogy ezen állapotoktól megszállt tudattal, noha nem tudja, esetleg azt mondja: tudom, noha nem látja, esetleg azt mondja: látom, vagy esetleg másokat ösztönöz olyan tettekre, amelyek hosszú időre kárukra és nyomorúságukra szolgálnak? Amikor megvizsgálja őt, arra a tudásra jut: nincsenek ilyen haragra alapozott állapotok e tiszteletreméltóban. E tiszteletreméltó testi és szóbeli cselekedetei nem olyanok, mint akit hatása alatt tart a harag. És a Tanítás, amit e tiszteletreméltó tanít, mély, nehéz meglátni és megérteni, békés és kifinomult, puszta gondolkodással elérhetetlen, finom, a bölcseknek maguknak kell megtapasztalniuk. E Tanítást az, akire hat a harag, nem könnyen taníthatná.
– Vannak-e ebben a tiszteletreméltóban olyan zűrzavarra alapozott állapotok, hogy ezen állapotoktól megszállt tudattal, noha nem tudja, esetleg azt mondja: tudom, noha nem látja, esetleg azt mondja: látom, vagy esetleg másokat ösztönöz olyan tettekre, amelyek hosszú időre kárukra és nyomorúságukra szolgálnak? Amikor megvizsgálja őt, arra a tudásra jut: nincsenek ilyen zűrzavarra alapozott állapotok e tiszteletreméltóban. E tiszteletreméltó testi és szóbeli cselekedetei nem olyanok, mint akit hatása alatt tart a zűrzavar. És a Tanítás, amit e tiszteletreméltó tanít, mély, nehéz meglátni és megérteni, békés és kifinomult, puszta gondolkodással elérhetetlen, finom, a bölcseknek maguknak kell megtapasztalniuk. E Tanítást az, akire hat a zűrzavar, nem könnyen taníthatná.
– Amikor megvizsgálta őt, és látta, hogy megtisztult a zűrzavarra alapozott kedvezőtlen állapotoktól, hitét belé helyezi; hittel telve meglátogatja és kifejezi tiszteletét előtte; tiszteletét kifejezve előtte odafigyel; amikor odafigyel, hallja a Tanítást; hallván a Tanítást, megjegyzi azt, és megvizsgálja a megjegyzett tanítások jelentését; mikor megvizsgálja azok jelentését, mérlegelés után elfogadja; amikor mérlegelés után elfogadta, lelkesedés lobban föl; amikor lelkesedés lobbant föl, elszántság ébred benne; miután elszántság ébredt benne, alaposan vizsgálódik; miután alaposan vizsgálódott, törekszik; elszántan törekedvén testével megtapasztalja a legfőbb igazságot, és bölcsességgel áthatva látja azt. Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazságra ébredés, ily módon ébredünk az igazságra, ily módon írjuk le az igazságra ébredést. De eddig még nincs igazsághoz érkezés.
– Gótama mester, ily módon történik az igazságra ébredés, az ember ily módon ébred az igazságra, ily módon ismerjük föl az igazságra ébredést. Hát akkor mi módon történik, Gótama mester, az igazsághoz érkezés? Hogyan érkezünk az igazsághoz? Gótama mestert kérdezzük az igazsághoz érkezés felől.
– Bháradvádzsa, az igazsághoz érkezés ugyanezen dolgok ismétléséből, fejlesztéséből és műveléséből áll. Ily módon történik, Bháradvádzsa, az igazsághoz érkezés, így érkezünk el az igazsághoz, ily módon írjuk le az igazsághoz érkezést.
– Gótama mester, ily módon történik az igazsághoz érkezés, ily módon érkezik valaki az igazsághoz, ily módon ismerjük föl az igazsághoz érkezést. De Gótama mester, mi a leghasznosabb az igazsághoz érkezéshez. Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a legfontosabb, hogy végül elérkezzünk az igazsághoz.
– A törekvés a leghasznosabb, hogy végül elérkezzünk az igasághoz, Bháradvádzsa. Ha az ember nem törekszik, nem érkezik el végül az igasághoz, de mivel törekszik, az ember végül elér az igazsághoz. Ezért a törekvés a leghasznosabb, hogy az ember végül elérkezzék az igazsághoz.
– De Gótama mester, mi a leghasznosabb a törekvéshez? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a törekvéshez?
– A vizsgálódás a leghasznosabb a törekvéshez, Bháradvádzsa. Ha az ember nem vizsgálódik, nem fog törekedni, de mivel vizsgálódik, törekszik. Ezért a vizsgálódás a leghasznosabb a törekvéshez.
– De Gótama mester, mi a leghasznosabb a vizsgálódáshoz? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a vizsgálódáshoz?
– Az elszántság a leghasznosabb a vizsgálódáshoz, Bháradvádzsa. Ha az ember nem elszánt, nem fog vizsgálódni, de mivel elszánt, vizsgálódik. Ezért az elszántság a leghasznosabb a vizsgálódáshoz.
– De Gótama mester, mi a leghasznosabb az elszántsághoz? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog az akarat alkalmazásához?
– A lelkesedés a leghasznosabb az elszántsághoz, Bháradvádzsa. Ha az ember nem lelkesedik, nem lesz elszánt, de mivel lelkesedik, elszánt lesz. Ezért a lelkesedés a leghasznosabb az elszántsághoz.
– De Gótama mester, mi a leghasznosabb a lelkesedéshez? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a lelkesedéshez?
– A tanítások átgondolás utáni elfogadása a leghasznosabb a lelkesedéshez, Bháradvádzsa. Ha az ember nem fogadja el átgondolás után a tanításokat, nem lelkesedik, de mivel elfogadja átgondolás után a tanításokat, lelkesedik. Ezért a tanítások átgondolás utáni elfogadása a leghasznosabb a lelkesedéshez.
– De Gótama mester, mi a leghasznosabb a tanítások átgondolás utáni elfogadásához? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a tanítások átgondolás utáni elfogadásához?
– A jelentés vizsgálata a leghasznosabb a tanítások átgondolás utáni elfogadásához, Bháradvádzsa. Ha az ember nem vizsgálja meg a jelentést, nem fogadja el átgondolás után a tanításokat, de mivel megvizsgálja a jelentést, elfogadja átgondolás után a tanításokat. Ezért a jelentés vizsgálata a leghasznosabb a tanítások átgondolás utáni elfogadásához.
– De Gótama mester, mi a leghasznosabb a jelentés vizsgálatához? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a jelentés vizsgálatához?
– A tanítások megjegyzése a leghasznosabb a jelentés vizsgálatához, Bháradvádzsa. Ha az ember nem jegyzi meg a tanítást, nem fogja megvizsgálni a jelentését, de mivel megjegyzi a tanítást, megvizsgálja a jelentését.
– De Gótama mester, mi a leghasznosabb a tanítások megjegyzéséhez? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a tanítások megjegyzéséhez?
– A Tan hallgatása a leghasznosabb a tanítások megjegyzéséhez, Bháradvádzsa. Ha az ember nem hallgatja a Tant, nem jegyzi meg a tanításokat, de mivel hallgatja a Tant, megjegyzi a tanításokat. Ezért a Tan hallgatása a leghasznosabb a tanítások megjegyzéséhez.
– De Gótama mester, mi a leghasznosabb a Tan hallgatásához? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a Tan hallgatásához?
– Az odafigyelés a leghasznosabb a Tan hallgatásához, Bháradvádzsa. Ha az ember nem figyel oda, nem hallja a Tant, de mivel odafigyel, hallja a Tant. Ezért az odafigyelés a leghasznosabb a Tan hallgatásához.
– De Gótama mester, mi a leghasznosabb az odafigyeléshez? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog az odafigyeléshez?
– A tiszteletadás a leghasznosabb az odafigyeléshez, Bháradvádzsa. Ha az ember nem adja meg a tiszteletet, nem figyel oda, de mivel megadja a tiszteletet, odafigyel. Ezért a tiszteletadás a leghasznosabb az odafigyeléshez
– De Gótama mester, mi a leghasznosabb a tiszteletadáshoz? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a tiszteletadáshoz?
– A látogatás a leghasznosabb a tiszteletadáshoz, Bháradvádzsa. Ha az ember nem látogat el (a tanítóhoz), nem fogja tiszteletét kifejezni előtte, de mivel meglátogatja, kifejezi tiszteletét. Ezért az látogatás a leghasznosabb tiszteletadáshoz.
– De Gótama mester, mi a leghasznosabb a látogatáshoz? Gótama mestert kérdezzük afelől, mi a leghasznosabb dolog a látogatáshoz?
– A hit a leghasznosabb a látogatáshoz, Bháradvádzsa. Ha az emberben nem kél fel a hit, nem fog ellátogatni (a tanítóhoz), de mivel felkél a hit, ellátogat hozzá. Ezért a hit a leghasznosabb látogatáshoz.
– Kérdeztük Gótama mestert az igazság megőrzéséről, és Gótama mester választ adott az igazság megőrzéséről, helyesnek tartjuk és elfogadjuk a választ, és elégedettek vagyunk azzal. Kérdeztük Gótama mestert az igazságra ébredésről, és Gótama mester választ adott az igazságra ébredésről, helyesnek tartjuk és elfogadjuk a választ, és elégedettek vagyunk azzal. Kérdeztük Gótama mestert az igasághoz érkezésről, és Gótama mester választ adott az igazsághoz érkezésről, helyesnek tartjuk és elfogadjuk a választ, és elégedettek vagyunk azzal. Amiről kérdeztük Gótama mestert, azt megválaszolta, helyesnek tartjuk és elfogadjuk a választ, és elégedettek vagyunk azzal. Korábban, Gótama mester, azt gondoltuk: kik ezek a tarfejű remeték, ezek a sötét szolgák, akik a Rokon lábából származnak, kik ezek, hogy megértsék a Dhammát? De Gótama mester csakugyan szeretetet, bizalmat és tiszteletet keltett bennem a remeték iránt.
– Csodálatos, Gótama mester, csodálatos, Gótama mester. Mintha valaki talpára állította volna azt, amit a fejére fordítottak, fellebbentette volna a fátylat arról, amit elrejtettek, megmutatta volna az utat a tévelygőnek, vagy lámpást hozott volna a sötétségbe, hogy akiknek szemeik vannak, lássanak, épp ilymódon fejtette ki számtalanféleképpen a Tanítást Gótama mester. Gótama mesterhez fordulok oltalomért, és a Tanításhoz és a szerzetesi Közösséghez. Mától fogva emlékezzen rám Gotama mester, mint világi követőjére, aki életreszóló oltalmat talált benne.
(fordította: Farkas Pál)
