(Gopakamogallāna sutta)

 

Így hallottam. Egyszer a tiszteletreméltó Ánanda Rádzsagaha közelében élt, a bambuszligetben, a mókusetetőnél, nem sokkal azután, hogy a Magasztos elérte a végső kialvást.
    Ekkoriban Adzsátaszattu Védéhiputta, Magadha királya, mivel gyanakodott Paddzsóta királyra, Rádzsagaha megerősítésén buzgólkodott.
    Reggelre kelve a tiszteletreméltó Ánanda felöltözött, vette alamizsnáscsészéjét és köpenyét, és Rádzsagahába indult alamizsnáért. Akkor a tiszteletreméltó Ánanda azt gondolta:
    – Még túl korán van ahhoz, hogy alamizsnáért menjek Rádzsagahába. Mi lenne, ha meglátogatnám Gópaka Mogallána bráhmanát a munkahelyén.
    A tiszteletreméltó Ánanda tehát meglátogatta Gópaka Mogallána bráhmanát a munkahelyén. Gópaka Mógallána bráhmana messziről észrevette, hogy a tiszteletreméltó Ánanda közeledik, és így szólt hozzá:
    – Jöjjön, tiszteletreméltó Ánanda! Köszöntjük a tiszteletreméltó Ánandát! Hosszú ideje már, hogy a tiszteletreméltó Ánanda alkalmat talált a látogatásra. Foglaljon helyet a tiszteletreméltó Ánanda, ez az ülőhely készen áll.
    A tiszteletreméltó Ánanda leült az előkészített ülőhelyre. Gópaka Mógallána bráhmana egy alacsony ülőhelyet készített, leült féloldalt, és azt kérdezte a tiszteletreméltó Ánandától:
    – Ánanda mester, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, aki birtokolja minden vonatkozásban mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket Gotama mester, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott birtokolt?
    – Egyetlen szerzetes sincs, bráhmana, aki minden vonatkozásban birtokolja mindazon tulajdonságokat, amelyeket a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott Gótama mester birtokolt. Mivel a Magasztos volt az, aki létrehozta a létre nem jött ösvényt, megalkotta a meg nem alkotott ösvényt, kihirdette a ki nem hirdetett ösvényt; ő volt az ösvény tudója, az ösvény felfedezője, az ösvény értője. De tanítványai most ezen ösvényt követve élnek, később pedig birtokba veszik azt.
    De az Ánanda és Gópaka Mógallána által folytatott beszélgetés megszakadt, mert Vasszakára bráhmana, Magadha főminisztere, a Rádzsagahában folyó munkálatok felügyelete közben ellátogatott a tiszteletreméltó Ánandához, Gópaka Mógallána munkahelyére. Üdvözletet váltott a tiszteletreméltó Ánandával, majd az udvarias és baráti beszélgetés befejeztével leült féloldalt, és megkérdezte a tiszteletreméltó Ánandát:
    – Ánanda mester, miféle beszélgetésre ültetek itt össze? Miről beszélgettetek, amikor félbeszakítottalak titeket?
    – Bráhmana, Gópaka Mógallána bráhmana azt kérdezte tőlem, Ánanda mester, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, aki birtokolja minden vonatkozásban mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket Gótama mester, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott birtokolt? Én azt válaszoltam Gópaka Mógallána bráhmanának, egyetlen szerzetes sincs, bráhmana, aki minden vonatkozásban birtokolja mindazon tulajdonságokat, amelyeket a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott Gótama mester birtokolt. Mivel a Magasztos volt az, aki létrehozta a létre nem jött ösvényt, megalkotta a meg nem alkotott ösvényt, kihirdette a ki nem hirdetett ösvényt; ő volt az ösvény tudója, az ösvény felfedezője, az ösvény értője. De tanítványai most ezen ösvényt követve élnek, később pedig birtokba veszik azt. Erről beszélgettünk, amikor érkezéseddel félbeszakítottál minket.
    – Ánanda mester, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit Gótama mester jelölt ki ekképpen: „ő lesz a menedéketek, miután eltávoztam”, és akihez most folyamodtok?
    – Nincs egyetlen szerzetes sem, bráhmana, akit a Magasztos, aki tud és lát, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott jelölt ki ekképpen: „ő lesz a menedéketek, miután eltávoztam”, és akihez most folyamodunk.
    – Ánanda mester, de van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit a Közösség választott és számos öreg szerzetes jelölt ki ekképpen: „ő lesz a menedékünk, miután a Magasztos eltávozott”, és akihez most folyamodtok?
    – Nincs egyetlen szerzetes sem, bráhmana, akit a Közösség választott és számos öreg szerzetes jelölt ki ekképpen: „ő lesz a menedékünk, miután a Magasztos eltávozott”, és akihez most folyamodunk.
    – Ánanda mester, de ha nincs menedéketek, akkor mi a köztetek lévő egyetértés oka?
    – Nem vagyunk menedék híján, bráhmana, van menedékünk, a Dhamma a menedékünk.
    – De amikor a kérdés elhangzott, Ánanda mester, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit Gótama mester jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedéketek, miután eltávoztam”, és akihez most folyamodtok, azt válaszoltad: nincs egyetlen szerzetes sem, bráhmana, akit a Magasztos, aki tud és lát, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedéketek, miután eltávoztam”, és akihez most folyamodunk. Amikor a kérdés elhangzott, Ánanda mester, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit a Közösség választott és számos öreg szerzetes jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedékünk, miután a Magasztos eltávozott”, és akihez most folyamodtok, azt válaszoltad: nincs egyetlen szerzetes sem, bráhmana, akit a Közösség választott és számos öreg szerzetes jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedékünk, miután a Magasztos eltávozott”, és akihez most folyamodunk. Amikor a kérdés elhangzott, Ánanda mester, de ha nincs menedéketek, akkor mi a köztetek lévő egyetértés oka, azt válaszoltad: nem vagyunk menedék híján, bráhmana, van menedékünk, a Dhamma a menedékünk. Hogyan értendő ezen állítások jelentése, Ánanda mester?
    – Bráhmana, a Magasztos, aki tud és lát, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott előírta a szerzetesek számára a gyakorlás útját, és lefektette a Pátimokkhát. Az upószatha napon mindazok, akik egy falu körzetével szoros kapcsolatban élnek, egyetértésben találkoznak, és amikor találkozunk, megkérjük azt, aki tudja a Pátimokkhát, hogy recitálja azt. Ha egy szerzetes a Pátimokkha recitációja során visszaemlékszik egy vétekre vagy kihágásra, a Tan szerint járunk el vele szemben, oly módon, ahogyan tanítottak. Nem a tiszteletreméltók járnak el velünk szemben, hanem a Tan jár el velünk szemben.
    – Ánanda mester, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit most tiszteltek, becsültök, megtiszteltek, megbecsültök, és akinek a pártfogása alatt éltek, tisztelve és becsülve őt?
    – Van olyan szerzetes, bráhmana, akit most tisztelünk, becsülünk, megtisztelünk, megbecsülünk, és akinek a pártfogása alatt élünk, tisztelve és becsülve őt.
    – De amikor a kérdés elhangzott, Ánanda mester, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit Gótama mester jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedéketek, miután eltávoztam”, és akihez most folyamodtok, azt válaszoltad: nincs egyetlen szerzetes sem, bráhmana, akit a Magasztos, aki tud és lát, a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedéketek, miután eltávoztam”, és akihez most folyamodunk. Amikor a kérdés elhangzott, Ánanda mester, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit a Közösség választott és számos öreg szerzetes jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedékünk, miután a Magasztos eltávozott”, és akihez most folyamodtok, azt válaszoltad: nincs egyetlen szerzetes sem, bráhmana, akit a Közösség választott és számos öreg szerzetes jelölt ki ekképpen, „ő lesz a menedékünk, miután a Magasztos eltávozott”, és akihez most folyamodunk. Amikor a kérdés elhangzott, van-e akár csak egyetlen olyan szerzetes, akit most tiszteltek, becsültök, megtiszteltek, megbecsültök, és akinek a pártfogása alatt éltek, tisztelve és becsülve őt, azt válaszoltad: van olyan szerzetes, bráhmana, akit most tisztelünk, becsülünk, megtisztelünk, megbecsülünk, és akinek a pártfogása alatt élünk, tisztelve és becsülve őt. Hogyan értendő ezen állítások jelentése, Ánanda mester?
    – Bráhmana, van tíz bizalmat ébresztő tulajdonság, amelyet a Magasztos, aki tud és lát, nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott, kinyilvánított. Ha ez a tíz tulajdonság bármelyikünkben megtalálható, akkor mi tiszteljük, becsüljük, megtiszteljük, megbecsüljük, és pártfogása alatt élünk, tisztelve és becsülve őt. Hogy mi ez a tíz?

  1. Bráhmana, ezúttal a szerzetes erényes, a Pátimokkha szerinti önmérséklet által mérsékelve él, tökéletes magaviselete és lakhelye, és a legkisebb hibában is veszélyt látva úgy gyakorol, hogy magára vállalja a gyakorlás szabályait.
  2. Tanult, emlékszik arra, amit megtanult, és megjegyzi azt, amit megtanult. Az ilyen tanítások jók az elején, jók a közepén és jók a végén, helyes a megfogalmazásuk és a jelentésük, melyek megerősítenek egy végsőkig tökéletes és tiszta szent életet, az ilyen tanításokat, mint ezek, sokat tanulta, megjegyezte, szóban elsajátította, tudatával megvizsgálta, és szemlélete által jól megértette.
  3. Elégedett ruhájával, alamizsnájával, szálláshelyével és gyógyszereivel.
  4. Akaratlagosan, gond és nehézség nélkül eléri a négy elmélyedést, ami a magasabb tudatot alkotja, és kellemes időtöltést biztosít itt és most.
  5. Szert tesz különféle természetfölötti erőkre: egy lévén megsokszorozódik, sok lévén eggyé válik; feltűnik és eltűnik; akadálytalanul hatol át falakon, hasadékokon, hegyeken, mintha csak tér lenne; elmerül és kibukkan a földből, mintha csak víz lenne; a vízen jár, anélkül hogy elsüllyedne, mintha csak föld lenne; keresztbe tett lábakkal úgy utazik a térben mint a madarak; kezeivel megérinti és megsimítja az oly erős és hatalmas holdat és napot; testével uralmat nyer/testben jut el egészen a Brahmā-világig.
  6. Az isteni fül elemmel, amely megtisztult és az emberit felülmúlja, hallja mindkétféle hangot, az istenit és az emberit, akár távol van, akár közel.
  7. Saját tudatával tudja és felismeri más lények vagy más személyek tudatát. A vággyal töltött tudatot úgy érti meg, mint vággyal töltöttet, a vággyal nem töltött tudatot úgy érti meg, mint vággyal nem töltöttet; a haraggal töltött tudatot úgy érti meg, mint haraggal töltöttet, a haraggal nem töltött tudatot úgy érti meg, mint haraggal nem töltöttet; a zűrzavarral töltött tudatot úgy érti meg, mint zűrzavarral töltöttet, a zűrzavarral nem töltött tudatot úgy érti meg, mint zűrzavarral nem töltöttet; a beszűkült tudatot úgy érti meg, mint beszűkültet, a szétszórt tudatot, mint szétszórtat; az emelkedett tudatot úgy érti meg, mint emelkedettet, és a nem emelkedettet/közönségest, mint nem emelkedettet; a felülmúlható tudatot úgy érti meg, mint felülmúlhatót, és a felülmúlhatatlan tudatot, mint felülmúlhatatlant; az összeszedett tudatot úgy érti meg, mint összeszedettet, és a nem összeszedett tudatot, mint nem összeszedettet; a megszabadult tudatot  úgy érti meg, mint megszabadultat, és a meg nem szabadult tudatot,  mint meg nem szabadultat.
  8. Felidézi számos előző életét, egy születést, két születést, három születést, négy születést, öt születést, tíz születést, húsz születést, harminc születést, negyven születést, ötven születést, száz születést, kétszáz születést, százezer születést, a világ összezsugorodásának sok nagy korszakát, a világ kiterjedésének sok nagy korszakát, a világ összezsugorodásának és kiterjedésének sok nagy korszakát. „Akkor ez volt a nevem, ebből a nemzetségből  származtam, ilyen volt a megjelenésem, ilyen a táplálékom, így tapasztaltam gyönyört és fájdalmat, ilyen hosszú élet adatott, és onnan eltávozván itt jelentem meg ismét.” Így idézi föl számos előző életét, annak összképével és sajátosságaival együtt.
  9. Az emberit felülmúló megtisztult isteni szemmel látja az eltávozó és újra megjelenő lényeket, alantasakat és felsőbbrendűeket, szépeket és csúnyákat, szerencséseket és szerencsétleneket, és megérti, hogyan jönnek-mennek a lények tetteik szerint.
  10. Közvetlen tudás által megtapasztalva belép a tudat megszabadulásába és a megértés általi megszabadulásba, amely a befolyások elpusztítása által mentes a befolyásoktól, és ott időzik.

Bráhmana, ez az a tíz bizalmat ébresztő tulajdonság, amelyet a Magasztos, aki tud és lát, nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott, kinyilvánított. Ha ez a tíz tulajdonság bármelyikünkben megtalálható, akkor mi tiszteljük, becsüljük, megtiszteljük, megbecsüljük, és pártfogása alatt élünk, tisztelve és becsülve őt.
    Amikor ez elhangzott Magadha minisztere, Vasszakára bráhmana így szólt Upananda tábornokhoz:
    – Mit gondolsz, tábornok? Amikor ezek a tiszteletreméltók tisztelnek valakit, aki méltó a tiszteletre, becsülnek valakit, aki méltó arra, hogy becsüljék, megtisztelnek valakit, aki méltó arra, hogy megtiszteljék, megbecsülnek valakit, aki méltó a megbecsülésre, ők csakugyan azt tisztelik, aki méltó a tiszteletre, azt becsülik, aki méltó arra, hogy becsüljék, azt tisztelik meg, aki méltó arra, hogy megtiszteljék, azt becsülik meg, aki méltó a megbecsülésre. Mert ha ezek a tiszteletreméltók nem tisztelnek, becsülnek, tisztelnek meg, becsülnek meg egy ilyen embert, akkor kit is tisztelhetnének, becsülhetnének, tisztelhetnének meg, becsülhetnének meg, kinek a pártfogása alatt is élhetnének, tisztelve és becsülve őt?
    Akkor Magadha minisztere, Vasszakára bráhmin így szólt a tiszteletreméltó Ánandához:
    – Hol lakik most a tiszteletreméltó Ánanda?
    – Most a bambuszligetben lakom, bráhmana.
    – Remélem, Ánanda mester, hogy a bambuszliget kellemes, nyugodt és nem zajos, a magány légkörével, távol az emberektől, és kedvező az elvonulásra.
    – Bráhmana, valójában az, hogy a bambuszliget kellemes, nyugodt és nem zajos, a magány légkörével, távol az emberektől, és kedvező az elvonulásra, olyan oltalmazóknak és védelmezőknek köszönhető, mint ön.
    – Ánanda mester, valójában az, hogy a bambuszliget kellemes, nyugodt és nem zajos, a magány légkörével, távol az emberektől, és kedvező az elvonulásra, olyan tiszteletreméltóknak köszönhető, akik meditációt gyakorolnak és művelnek. A tiszteletreméltók gyakorolják és művelik a meditációt. Ánanda mester, egyszer a tiszteletreméltó Gótama Vészálíban lakott, a nagyerdőben, a csúcsostetejű csarnokban. Akkor elmentem oda, és Gótama mesterhez járultam, és ő sokféleképpen beszélt nekem a meditációról. Gótama mester gyakorolta és művelte a meditációt, és mindenféle meditációt magasztalt.
    – Bráhmana, a Magasztos nem magasztalt mindenféle meditációt, de nem is utasított el mindenféle meditációt. Miféle meditációt nem magasztalt a Magasztos? Bráhmana, ezúttal valaki érzéki vágy által megszállott tudattal él, az érzéki vágy prédája, és nem érti meg a valóságnak megfelelően a menekvést a fölkelt érzéki vágytól. Míg érzéki vágyat dédelget magában, idemeditál, odameditál, szertemeditál, szétmeditál. Valaki rosszindulat által megszállott tudattal él, a rosszindulat prédája, és nem érti meg a valóságnak megfelelően a menekvést a fölkelt rosszindulattól. Míg rosszindulatot dédelget magában, idemeditál, odameditál, szertemeditál, szétmeditál. Valaki tompaság és tunyaság által megszállott tudattal él, a tompaság és tunyaság prédája, és nem érti meg a valóságnak megfelelően a menekvést a fölkelt tompaságtól és tunyaságtól. Míg tompaságot és tunyaságot dédelget magában, idemeditál, odameditál, szertemeditál, szétmeditál. Valaki nyugtalanság és aggodalom által megszállott tudattal él, a nyugtalanság és aggodalom prédája, és nem érti meg a valóságnak megfelelően a menekvést a fölkelt nyugtalanságtól és aggodalomtól. Míg nyugtalanságot és aggodalmat dédelget magában, idemeditál, odameditál, szertemeditál, szétmeditál. Valaki kétely által megszállott tudattal él, a kétely prédája, és nem érti meg a valóságnak megfelelően a menekvést a fölkelt kételytől. Míg kételyt dédelget magában, idemeditál, odameditál, szertemeditál, szétmeditál. A Magasztos nem magasztalta az ilyesféle meditációt.
    És miféle meditációt magasztalt a Magasztos? E tanítás szerint a nemes tanítvány az érzéki élvezetektől teljesen elkülönülve, a kedvezőtlen állapotoktól teljesen elkülönülve, az első elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, amelyet gondolkodás és elmélkedés kísér, az elkülönülésből születő örömmel és boldogsággal.
    Majd a gondolkodás és elmélkedés elnyugvásával a második elmélyedésbe lép és ott időzik, amely belsőleg lecsendesült és fókuszált tudattal jár, gondolkodás és elmélkedés nélkül, az összeszedettségből születő örömmel és boldogsággal.
    Majd az öröm is elhalványul, és az érintetlenségben időzik, éber tudatos jelenléttel, a testtel még boldogságot érezvén, és a harmadik elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, melyet így írnak le a nemesek: „Boldogan él az, akinek jelenléte érintetlen.”
    Majd a boldogság és fájdalom felhagyásával, a vidámság és szomorúság korábbi eltűnése mellett, a negyedik elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, amely sem fájdalmas, sem kellemes, és az érintetlen jelenlét tisztaságával bír. Ily módon éri el a nemes tanítvány akaratlagosan, gond és nehézség nélkül a négy elmélyedést, amely a magasabb tudatot alkotja, és itt és most kellemes időzést biztosít. A Magasztos az ilyesféle meditációt magasztalta.
    – Úgy tűnik, Ánanda mester, hogy a Magasztos az olyasfajta meditációt utasította el, ami elutasítandó, és az olyasfajta meditációt magasztalta, amit magasztalni kell. Ánanda mester, most távozunk, elfoglaltak vagyunk, sok a tennivalónk.
    – Menj, bráhmana, amikor jónak látod.
    Akkor Vasszakára bráhmana, Magadha minisztere, a tiszteletreméltó Ánanda szavainak örvendezve és azokban gyönyörködve, fölkelt ülőhelyéről és távozott.
    Akkor, nem sokkal távozása után, Gópaka Mógallána bráhmana így szólt a tiszteletreméltó Ánandához:
    – Ánanda mester még nem válaszolt a kérdésünkre.
    – Nem mondtuk már, bráhmana, hogy egyetlen szerzetes sincs, aki minden vonatkozásban birtokolja mindazon tulajdonságokat, amelyeket a nagyméltóságú tökéletesen megvilágosodott Gótama mester birtokolt? Mivel a Magasztos volt az, aki létrehozta a létre nem jött ösvényt, megalkotta a meg nem alkotott ösvényt, kihirdette a ki nem hirdetett ösvényt; ő volt az ösvény tudója, az ösvény felfedezője, az ösvény értője. De tanítványai most ezen ösvényt követve élnek, később pedig birtokba veszik azt.

 

(fordította: Farkas Pál)

 

Cimke: 
fordítás, farkas pál