(Chabbisodhana sutta)

 

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Szávatthí közelében, a Dzséta-ligetben, Anáthapindika kertjében időzött. Ott a Magasztos így szólította meg a szerzeteseket:
    – Szerzetesek.
    – Tiszteletreméltó urunk – válaszolták ők. A Magasztos ezt mondta:
    – Ezúttal egy szerzetes így nyilvánítja ki végső tudását: tudom, hogy az újraszületésnek vége, a szerzeteshez méltó élet beteljesült, a teendőket megtéve nincs tovább ezen a világon.
    Annak a szerzetesnek a szavait nem kell sem elfogadni, sem elutasítani, hanem elfogadás és elutasítás nélkül egy kérdést kell föltenni ily módon:
    (1) Barátom, négyféle (helyes) kifejezésmód van, amelyet a méltóságos tökéletesen megvilágosodott Magasztos helyesen hirdetett. Melyik négy? Amit az ember látott, úgy mondani el, ahogyan látta, amit hallott, úgy mondani el, ahogyan hallotta, amit érzett, úgy mondani el, ahogyan érezte, amit tudott, úgy mondani el, ahogyan megtudta. Barátom, ez a négyféle (helyes) kifejezésmód, amelyet a méltóságos tökéletesen megvilágosodott Magasztos helyesen hirdetett. Hogyan tudja, hogyan látja a tiszteletreméltó e négyféle (helyes) kifejezésmódot úgy, hogy tudata a nemragaszkodás által megszabadult a befolyásoktól?
    Szerzetesek, ha a szerzetes egy azok közül, akinek a befolyásai megsemmisültek, kiteljesedett, teendőit megtette, letette a terhet, elérte a végső célt, széttörte a létezés bilincseit és végső tudás által tökéletesen megszabadult, ilyesféle választ ad:
    Barátaim, ami azt illeti, amit az ember lát, úgy élek, hogy nem vonzódom, nem taszítódom, függetlenül, kötöttségek nélkül, felszabadultan, béklyók nélkül, behatároltságtól mentes tudattal. Barátaim, ami azt illeti, amit az ember hall, úgy élek, hogy nem vonzódom, nem taszítódom, függetlenül, kötöttségek nélkül, felszabadultan, béklyók nélkül, behatároltságtól mentes tudattal. Barátaim, ami azt illeti, amit az ember érez, úgy élek, hogy nem vonzódom, nem taszítódom, függetlenül, kötöttségek nélkül, felszabadultan, béklyók nélkül, behatároltságtól mentes tudattal. Barátaim, ami azt illeti, amit az ember tud, úgy élek, hogy nem vonzódom, nem taszítódom, függetlenül, kötöttségek nélkül, felszabadultan, béklyók nélkül, behatároltságtól mentes tudattal. E négyféle (helyes) kifejezésmódot így tudva, így látva szabadult meg tudatom a nemragaszkodás által a befolyásoktól.
    Jól van! – ezt mondván az ember örülhet és örvendezhet azon szerzetes szavainak. Jóváhagyván, örülvén és örvendezvén egy további kérdést lehet föltenni:

    (2) Barátom, itt a ragaszkodásnak alávetett ezen öt halmaz, melyet a Magasztos, aki tud és lát, méltóságos és tökéletesen megvilágosodott, helyesen hirdetett. Melyik öt? Ez a ragaszkodásnak alávetett test halmaz, a ragaszkodásnak alávetett érzés halmaz, a ragaszkodásnak alávetett észlelés halmaz, a ragaszkodásnak alávetett késztetések halmaza, a ragaszkodásnak alávetett tudatosság halmaz. Barátom, ez a ragaszkodásnak alávetett öt halmaz, amit a Magasztos, aki tud és lát, méltóságos és tökéletesen megvilágosodott, helyesen hirdetett. Hogyan tudja, hogyan látja a tiszteletreméltó a ragaszkodásnak alávetett ezen öt halmazt úgy, hogy a nemragaszkodás által tudata megszabadult a befolyásoktól?
    Szerzetesek, ha a szerzetes egy azok közül, akinek a befolyásai megsemmisültek, kiteljesedett, teendőit megtette, letette a terhet, elérte a végső célt, széttörte a létezés bilincseit és végső tudás által tökéletesen megszabadult, ilyesféle választ ad:
    Barátaim, a testet úgy ismervén, mint ami gyönge, elenyésző és kényelmetlen, a test iránti vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, az érzést úgy ismervén, mint ami gyönge, elenyésző és kényelmetlen, az érzés iránti vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, az észlelést úgy ismervén, mint ami gyönge, elenyésző és kényelmetlen, az észlelés iránti vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, a késztetéseket úgy ismervén, mint ami gyönge, elenyésző és kényelmetlen, a késztetések iránti vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, a tudatosságot úgy ismervén, mint ami gyönge, elenyésző és kényelmetlen, a tudatosság iránti vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    E ragaszkodásnak alávetett öt halmazt így tudva, így látva szabadult meg tudatom a nemragaszkodás által a befolyásoktól.
    Jól van! – ezt mondván az ember örülhet és örvendezhet azon szerzetes szavainak. Jóváhagyván, örülvén és örvendezvén egy további kérdést lehet föltenni:

    (3) Barátom, itt ez a hat elem, melyet a Magasztos, aki tud és lát, méltóságos és tökéletesen megvilágosodott, helyesen hirdetett. Melyik hat? A föld elem, a víz elem, a tűz elem, a szél elem, a tér elem és a tudat elem. Barátom, ez a hat elem, amit a Magasztos, aki tud és lát, méltóságos és tökéletesen megvilágosodott, helyesen hirdetett. Hogyan tudja, hogyan látja e hat elemet a tiszteletreméltó úgy, hogy a nemragaszkodás által tudata megszabadult a befolyásoktól?
    Szerzetesek, ha a szerzetes egy azok közül, akinek a befolyásai megsemmisültek, kiteljesedett, teendőit megtette, letette a terhet, elérte a végső célt, széttörte a létezés bilincseit és végső tudás által tökéletesen megszabadult, ilyesféle választ ad:
    Barátaim, a föld elemet úgy fogtam föl, mint ami nem én, nem alapozva ént a föld elemre, és a föld elemre alapozott vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, a víz elemet úgy fogtam föl, mint ami nem én, nem alapozva ént a víz elemre, és a víz elemre alapozott vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, a tűz elemet úgy fogtam föl, mint ami nem én, nem alapozva ént a tűz elemre, és a tűz elemre alapozott vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, a szél elemet úgy fogtam föl, mint ami nem én, nem alapozva ént a szél elemre, és a szél elemre alapozott vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, a tér elemet úgy fogtam föl, mint ami nem én, nem alapozva ént a tér elemre, és a tér elemre alapozott vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, a tudat elemet úgy fogtam föl, mint ami nem én, nem alapozva ént a tudat elemre, és a tudat elemre alapozott vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    A hat elemet így tudva, így látva, szabadult meg tudatom a nemragaszkodás által a befolyásoktól.
    Jól van! – ezt mondván az ember örülhet és örvendezhet azon szerzetes szavainak. Jóváhagyván, örülvén és örvendezvén egy további kérdést lehet föltenni:

    (4) De barátom, itt ez a hat belső és külső alap, melyet a Magasztos, aki tud és lát, méltóságos és tökéletesen megvilágosodott, helyesen hirdetett. Melyik hat? Ez a szem és formák, a fül és hangok, az orr és szagok, a nyelv és ízek, a test és érintések, az elme és dhammák. Barátom, ez a hat belső és külső alap, amit a Magasztos, aki tud és lát, méltóságos és tökéletesen megvilágosodott, helyesen hirdetett. Hogyan tudja, hogyan látja a tiszteletreméltó a hat belső és külső alapot úgy, hogy a nemragaszkodás által tudata megszabadult a befolyásoktól?
    Szerzetesek, ha a szerzetes egy azok közül, akinek a befolyásai megsemmisültek, kiteljesedett, teendőit megtette, letette a terhet, elérte a végső célt, széttörte a létezés bilincseit és végső tudás által tökéletesen megszabadult, ilyesféle választ ad:
    Barátaim, a szem, a formák, a szem tudatossága és a szem tudatossága által tudomásul vett dolgok iránti kívánság, vágy, élvezet és szomj, vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, a fül, a hangok, a fül tudatossága és a fül tudatossága által tudomásul vett dolgok iránti kívánság, vágy, élvezet és szomj, vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, az orr, a szagok, az orr tudatossága és az orr tudatossága által tudomásul vett dolgok iránti kívánság, vágy, élvezet és szomj, vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, a nyelv, az ízek, a nyelv tudatossága és a nyelv tudatossága által tudomásul vett dolgok iránti kívánság, vágy, élvezet és szomj, vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, a test, az érintések, a test tudatossága és a test tudatossága által tudomásul vett dolgok iránti kívánság, vágy, élvezet és szomj, vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    Barátaim, az elme, a dhammák, az elme tudatossága és az elme tudatossága által tudomásul vett dolgok iránti kívánság, vágy, élvezet és szomj, vonzódás és ragaszkodás, a tudati álláspontok, tapadások és hajlamok elpusztulásával, elhalványulásával, megszűnésével, feladásával és elengedésével megértettem, hogy tudatom megszabadult.
    A hat belső és külső alapot így tudva, így látva, szabadult meg tudatom a nemragaszkodás által a befolyásoktól.
Jól van! – ezt mondván az ember örülhet és örvendezhet azon szerzetes szavainak. Jóváhagyván, örülvén és örvendezvén egy további kérdést lehet föltenni:

    (5) De barátom, hogyan tudja, hogyan látja a tiszteletreméltó e tudatossággal rendelkező testet és minden külső jelet úgy, hogy az én-készítés, az enyém-készítés és az önteltség hajlama megsemmisült benne?
    Szerzetesek, ha a szerzetes egy azok közül, akinek a befolyásai megsemmisültek, kiteljesedett, teendőit megtette, letette a terhet, elérte a végső célt, széttörte a létezés bilincseit és végső tudás által tökéletesen megszabadult, ilyesféle választ ad:
    Barátaim, korábban, amikor otthonomban éltem, tudatlan voltam. Akkor a Beérkezett vagy egy tanítványa tanította nekem a Tant. A Tant hallva bizalmat nyertem a Beérkezettben. E bizalom birtokában így gondolkodtam: az otthoni élet mozgalmas és érdektelen, az otthonából eltávozott élete tágas és nyitott. Otthon élve nem könnyű a végsőkig tökéletes szent életet élni, ami tiszta, mint egy kifényezett gyöngyházkagyló. Mi lenne, ha levágatnám hajam és szakállam, felvenném a sárga ruhát, és otthonomból az otthontalanságba távoznék. Később kisebb vagy nagyobb szerencsét odahagyva, kisebb vagy nagyobb rokoni kört odahagyva, levágtam hajam és szakállam, felvettem a sárga ruhát, és otthonomból az otthontalanságba távoztam.
    Így eltávozván, a szerzetesek gyakorlásának és életmódjának birtokában, felhagytam az élőlények pusztításával, félretettem a botot és a kardot, nemesen, kedvesen, minden élőlény iránti barátsággal és együttérzéssel éltem. Felhagytam azzal, hogy elvegyem, amit nem nekem szántak, tartózkodtam attól, hogy elvegyem, amit nem neki szántak, csak azt vettem el, amit nekem adtak, nem vártam el többet, mint amit nekem adtak, és mivel nem loptam, tisztán éltem. Felhagytam a paráznasággal, cölibátusban éltem, elkülönülten, tartózkodva a nemi érintkezés közönséges gyakorlatától.
    Felhagytam a hamis beszéddel, tartózkodtam a hamis beszédtől, igazat beszéltem, az igazsághoz tartottam magam, szavahihető és megbízható voltam, nem a világ szélhámosa. Felhagytam a rosszindulatú beszéddel, tartózkodtam a rosszindulatú beszédtől, máshol nem ismételtem el, amit itt hallottam, hogy elválasszam (azokat) ezektől, sem ezeknek az embereknek nem ismételtem el, amit máshol hallottam, hogy elválasszam (ezeket) azoktól. Olyan voltam, aki újra egyesíti a megosztottakat, a barátság támogatója, aki élvezi az egyetértést, örvendezik az egyetértésnek, élvezetét leli az egyetértésben, olyan szavakat szól, amelyek az egyetértést támasztják alá. Felhagytam a durva beszéddel, tartózkodtam a durva beszédtől, olyan szavakat szóltam, amelyek finomak, a fülnek tetszők, szeretetreméltók, amelyek a szívhez szólnak, udvariasak, sokak által szívesen és örömmel hallottak. Felhagytam a fecsegéssel, tartózkodtam a fecsegéstől, megfelelő időben szóltam, csak azt mondtam, ami tény, arról beszéltem, ami jó, a Dhammáról és a fegyelemről beszéltem, megfelelő időben olyan szavakat szóltam, amelyeket érdemes megjegyezni, indokoltak, mértéktartóak és előnyösek.
    Tartózkodtam a magok és növények károsításától. Felvettem a napi egyszeri étkezés gyakorlatát, tartózkodtam attól, hogy este és a megfelelő időn túl étkezzem. Tartózkodtam a tánctól, énektől, zenétől és előadások látogatásától. Tartózkodtam virágfüzérek viselésétől, attól, hogy illatokkal díszítsem és kenetekkel szépítsem magam. Tartózkodtam a magas és széles ágyon alvástól. Tartózkodtam arany és ezüst elfogadásától. Tartózkodtam nyers gabona elfogadásától. Tartózkodtam nyers hús elfogadásától. Tartózkodtam nők és lányok elfogadásától. Tartózkodtam férfi és női rabszolgák elfogadásától. Tartózkodtam kecskék és birkák elfogadásától. Tartózkodtam szárnyasok és disznók elfogadásától. Tartózkodtam elefántok, szarvasmarhák és kancák elfogadásától. Tartózkodtam szántóföldek és földterületek elfogadásától. Tartózkodtam attól, hogy küldöttségbe menjek és üzeneteket közvetítsek. Tartózkodtam attól, hogy eladjak és vásároljak. Tartózkodtam a hamis súlyoktól, hamis fémektől és hamis mértékektől. Tartózkodtam a csalástól, szélhámosságtól, becsapástól és megtévesztéstől. Tartózkodtam attól, hogy sebet okozzak, gyilkoljak, gúzsba kössek, raboljak, fosztogassak és erőszakot alkalmazzak.
    Megelégedtem a testem megóvó ruhával és a gyomrom megtöltő étel-alamizsnával, és bárhová is mentem, úgy szerelkeztem fel, hogy csak ezeket vittem magammal. Mint a madár, bárhová is röpül, csak a szárnya az egyetlen terhe, éppen úgy megelégedtem a testem megóvó ruhával és a gyomrom megtöltő étel-alamizsnával, és bárhová is mentem, úgy szerelkeztem fel, hogy csak ezeket vittem magammal. A nemes erények e halmazának birtokában makulátlan boldogságot tapasztaltam bensőmben.
    Szememmel egy látványt látva nem ragadtam meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha a szem (érzékelő) képességét őrizetlenül hagytam volna, a sóvárgás és szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhattak volna meg, ezért megfékezésének útját gyakoroltam, őriztem a szem (érzékelő) képességét, vállaltam a szem (érzékelő) képességének megfékezését.
    Fülemmel egy hangot hallva nem ragadtam meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha a fül (érzékelő) képességét őrizetlenül hagytam volna, a sóvárgás és szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhattak volna meg, ezért megfékezésének útját gyakoroltam, őriztem a fül (érzékelő) képességét, vállaltam a fül (érzékelő) képességének megfékezését.
    Orrommal egy szagot szagolva nem ragadtam meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha az orr (érzékelő) képességét őrizetlenül hagytam volna, a sóvárgás és szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhattak volna meg, ezért megfékezésének útját gyakoroltam, őriztem az orr (érzékelő) képességét, vállaltam az orr (érzékelő) képességének megfékezését.
    Nyelvemmel egy ízt ízlelve nem ragadtam meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha a nyelv (érzékelő) képességét őrizetlenül hagytam volna, a sóvárgás és szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhattak volna meg, ezért megfékezésének útját gyakoroltam, őriztem a nyelv (érzékelő) képességét, vállaltam a nyelv (érzékelő) képességének megfékezését.
    Testemmel egy érintést érezve nem ragadtam meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha a test (érzékelő) képességét őrizetlenül hagytam volna, a sóvárgás és szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhattak volna meg, ezért megfékezésének útját gyakoroltam, őriztem a test (érzékelő) képességét, vállaltam a test (érzékelő) képességének megfékezését.
    Elmémmel egy tudat-tárgyat tudatosítva nem ragadtam meg annak jeleit és jellegzetességeit. Mivel ha az elme (érzékelő) képességét őrizetlenül hagytam volna, a sóvárgás és szomorúság gonosz kedvezőtlen állapotai támadhattak volna meg, ezért megfékezésének útját gyakoroltam, őriztem az elme (érzékelő) képességét, vállaltam az elme (érzékelő) képességének megfékezését. A képességek e nemes megfékezését birtokolva makulátlan boldogságot tapasztaltam bensőmben.
    Olyan ember voltam, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor előrehalad és visszatér, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor előre- vagy visszanéz, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor behajlítja és kinyújtja tagjait, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor ruháját viseli, felsőruháját és alamizsnás-csészéjét hordozza, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor eszik, iszik, rág és ízlel, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor székel vagy vizel, aki éber tudatossággal cselekszik, amikor jár, áll, ül, elalszik, felébred, beszél és hallgat.
    A nemes erény e halmazát, és a képességek e nemes megfékezését, és e nemes jelenlétet és éber tudatosságot birtokolva magányos pihenőhelyeket látogattam: az erdőt, egy fa tövét, egy hegyet, egy szurdokot, egy barlangot a hegyoldalban, egy temetőt, az őserdő sűrűjét, egy nyílt térséget, egy szalmabálát.
    Alamizsna körutamról visszatérvén, az élelmet elfogyasztván keresztbe tett lábbal, testem kiegyenesítve leültem, és jelenlétem előtérbe helyeztem. A világ iránti sóvárgással felhagyva sóvárgásmentes tudattal időztem, megtisztítottam tudatom a sóvárgástól. Felhagyva a rosszindulattal és gyűlölettel, rosszindulattól mentes tudattal időztem, minden lény iránti barátsággal és együttérzéssel, megtisztítottam magam a rosszindulattól és gyűlölettől. Felhagyva a tompasággal és tunyasággal, tompaságtól és tunyaságtól mentesen időztem, világosságot tapasztalva, éber tudatos jelenléttel, megtisztítottam tudatom a tompaságtól és tunyaságtól. Felhagyva a nyugtalansággal és aggodalommal, belsőleg békés és nyugodt tudattal időztem, megtisztítottam tudatom a nyugtalanságtól és az aggodalomtól. Felhagyva a kétséggel, a kétségen túljutva időztem, nem volt bennem bizonytalanság a kedvező állapotokat illetően, megtisztítottam tudatom a kétségtől.
    Így felhagyván az öt akadállyal, a tudat megértést gyengítő tökéletlenségeivel, az érzéki élvezetektől teljesen elkülönülve, a kedvezőtlen állapotoktól teljesen elkülönülve, az első elmélyedésbe léptem és ott tartózkodtam, amelyet gondolkodás és elmélkedés kísér, az elkülönülésből születő örömmel és boldogsággal.
    Majd a gondolkodás és elmélkedés elnyugvásával a második elmélyedésbe léptem és ott időztem, amely belsőleg lecsendesült és fókuszált tudattal jár, gondolkodás és elmélkedés nélkül, az összeszedettségből születő örömmel és boldogsággal.
    Majd az öröm is elhalványult, és az érintetlenségben időztem, éber tudatos jelenléttel, a testtel még boldogságot érezvén, és a harmadik elmélyedésbe léptem és ott tartózkodtam, melyet így írnak le a nemesek: „Boldogan él az, akinek jelenléte érintetlen.”
    Majd a boldogság és fájdalom felhagyásával, a vidámság és szomorúság korábbi eltűnése mellett, a negyedik elmélyedésbe léptem és ott tartózkodtam, amely sem fájdalmas, sem kellemes, és az érintetlen jelenlét tisztaságával bír.
    Amikor összeszedett tudatom ily módon megtisztult, ragyogó, makulátlan, hibátlan, hajlékony, kezelhető, szilárd lett és a rendíthetetlenséget elérte, a befolyások megszűnésének tudására irányítottam azt.
    Úgy értettem meg, amint van: Ez a szenvedés. Úgy értettem meg, amint van: Ez a szenvedés eredete. Úgy értettem meg, amint van: Ez a szenvedés megszűnése. Úgy értettem meg, amint van: Ez a szenvedés megszűnéséhez vezető út. Úgy értettem meg, amint van: Ezek a befolyások. Úgy értettem meg, amint van: Ez a befolyások eredete. Úgy értettem meg, amint van: Ez a befolyások megszűnése. Úgy értettem meg, amint van: Ez a befolyások megszűnéséhez vezető út.
    Amikor így tudtam és láttam, tudatom megszabadult az érzéki vágy befolyása alól, a létezés befolyása alól, a tudatlanság befolyása alól. Amikor megszabadult, megszületett a tudás: Megszabadult. Megértettem: A születésnek vége, a szerzeteshez méltó élet beteljesült, a teendőket megtéve nincs tovább ezen a világon.
    Így tudva, így látva, barátaim, e tudatossággal rendelkező testet és minden külső jelet, az én-készítés, az enyém-készítés és az önteltség hajlama megsemmisült bennem.
    Jól van! – ezt mondván az ember örülhet és örvendezhet azon szerzetes szavainak. Jóváhagyván, örülvén és örvendezvén az ember azt mondhatja neki:
    Barátom, nyereség nekünk, barátom, nagy nyereség nekünk, hogy olyan társat láthatunk a szent életben, mint a tiszteletreméltó.
    Ezt mondta a Magasztos. A szerzetesek örömmel és elégedetten hallgatták szavait.

 

(fordította: Farkas Pál)

 

Cimke: 
fordítás, farkas pál