(Vatthúpama szutta)

Így hallottam. Egy alkalommal a Magasztos Szávatthí közelében, a Dzséta ligetben, Anáthapindika kertjében tartózkodott. Ott így szólította meg a szerzeteseket:
    – Szerzetesek!
    – Tiszteletreméltó urunk! – válaszolták. A Magasztos ezt mondta:
    – Szerzetesek, tegyük föl, hogy egy szennyezett, foltos kelmét a festő ilyen vagy olyan festékbe merít, legyen az kék, vagy sárga, vagy vörös, vagy barna. Az ilyen kelme festése tökéletlen, színe pedig tisztátalan lesz. Hogy miért? A kelme tisztátalansága miatt. Éppen így, ha a tudat szennyezett, valószínű, hogy a következő létállomás szerencsétlen létállomás lesz. Szerzetesek, tegyük föl, hogy egy tiszta, világos kelmét a festő ilyen vagy olyan festékbe merít, legyen az kék, vagy sárga, vagy vörös, vagy barna. Az ilyen kelme festése tökéletes, színe pedig tiszta lesz. Hogy miért? A kelme tisztasága miatt. Éppen így, ha a tudat szennyezetlen, valószínű, hogy a következő létállomás szerencsés létállomás lesz.
    Szerzetesek, és mik a tudat tökéletlenségei? A fukarság és becstelen sóvárgás a tudat tökéletlensége. A rosszindulat a tudat tökéletlensége. A harag a tudat tökéletlensége. A gyűlölködés a tudat tökéletlensége. A megvetés a tudat tökéletlensége. A kíméletlenség a tudat tökéletlensége. Az irigység a tudat tökéletlensége. A fösvénység a tudat tökéletlensége. A szemfényvesztés a tudat tökéletlensége. A csalása tudat tökéletlensége. A makacsság a tudat tökéletlensége. A versengés a tudat tökéletlensége. Az önhittség a tudat tökéletlensége. A gőg a tudat tökéletlensége. A hiúság a tudat
tökéletlensége. A hanyagság a tudat tökéletlensége.
    Tudván, hogy a fukarság és becstelen sóvárgás a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy a rosszindulat a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy a harag a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy a gyűlölködés a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy a megvetés a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy a kíméletlenség a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy az irigység a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy a fösvénység a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy a szemfényvesztés a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy a csalás a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy a makacsság a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy a versengés a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy az önhittség a tudat tökéletlensége, a szerzetes elhagy vele. Tudván, hogy a gőg a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy a hiúság a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele. Tudván, hogy a hanyagság a tudat tökéletlensége, a szerzetes felhagy vele.
    Amikor a szerzetes már tudja, hogy a fukarság és becstelen sóvárgás a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy a rosszindulat a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy a harag a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy a gyűlölködés a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy a megvetés a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy a kíméletlenség a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy az irigység a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy a fösvénység a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy a szemfényvesztés a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy a csalás a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy a makacsság a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy a versengés a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy az önhittség a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy a gőg a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy a hiúság a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele; amikor a szerzetes már tudja, hogy a hanyagság a tudat tökéletlensége, és felhagyott vele, ily módon tesz szert a Buddha iránti teljes bizalomra: „Bizony, ő a Magasztos, a nagyméltóságú, aki önerejéből érte el a tökéletes megvilágosodást, tudása és életvezetése kiteljesedett, jó úton jár, a világok ismerője, felülmúlhatatlan az emberek megszelídítése terén, istenségek és emberek tanítója a megvilágosodott Magasztos.”
    Ily módon tesz szert a Dhamma iránti teljes bizalomra: „A Tanítást a Magasztos jól adta tovább, az nyilvánvaló, időtlen, közvetlenül megtapasztalható, célhozvezető, az értelmes embereknek maguknak kell utánajárniuk.”
    Ily módon tesz szert a Szangha iránti teljes bizalomra: „A Magasztos szerzetes-gyülekezete jó úton jár, a Magasztos szerzetes-gyülekezete egyenes úton jár, a Magasztos szerzetes-gyülekezete igaz úton jár, a Magasztos szerzetes-gyülekezete helyes úton jár, ez a Magasztos szerzetes-gyülekezete, azaz a négy pár és a nyolc személy, amely érdemes a felajánlásokra, érdemes a vendégszeretetre, érdemes az adományokra, érdemes a tiszteletteljes köszöntésre, mivel az érdemek semmihez sem fogható termőföldje e világon.”
    Amikor részben feladta, elűzte, elengedte, elhagyta és eloldotta (a tudat tökéletlenségeit), így gondolkodik: „teljes a bizalmam a Buddhában”, és lelkesedés ébred benne a jelentés iránt, lelkesedés ébred benne a Tanítás iránt, a Tanításhoz kötődő vidámság ébred benne. Amikor vidám, öröm születik benne; annak, aki örül, a teste nyugodt lesz; akinek a teste nyugodt, boldogságot érez; aki boldogságot érez, annak a tudata összeszedetté válik.
    Így gondolkodik: „teljes a bizalmam a Dhammában”, és lelkesedés ébred benne a jelentés iránt, lelkesedés ébred benne a Tanítás iránt, a Tanításhoz kötődő vidámság ébred benne. Amikor vidám, öröm születik benne; annak, aki örül, a teste nyugodt lesz; akinek a teste nyugodt, boldogságot érez; aki boldogságot érez, annak a tudata összeszedetté válik.
    Így gondolkodik: „teljes a bizalmam a Szanghában”, és lelkesedés ébred benne a jelentés iránt, lelkesedés ébred benne a Tanítás iránt, a Tanításhoz kötődő vidámság ébred benne. Amikor vidám, öröm születik benne; annak, aki örül, a teste nyugodt lesz; akinek a teste nyugodt, boldogságot érez; aki boldogságot érez, annak a tudata összeszedetté válik.
    Így gondolkodik: „részben feladtam, elűztem, elengedtem, elhagytam és eloldottam (a tudat tökéletlenségeit,)” és lelkesedés ébred benne a jelentés iránt, lelkesedés ébred benne a Tanítás iránt, a Tanításhoz kötődő vidámság ébred benne. Amikor vidám, öröm születik benne; annak, aki örül, a teste nyugodt lesz; akinek a teste nyugodt, boldogságot érez; aki boldogságot érez, annak a tudata összeszedetté válik.
    Szerzetesek, ha egy ilyen erényekkel, az összeszedettség ilyen állapotával és ilyen bölcsességgel rendelkező szerzetes válogatott hegyi rizsből és különféle mártásokból és szószokból álló alamizsnát eszik, még az sem lesz akadály számára. Amint a szennyezett és foltos kelme tiszta és világos lesz a tiszta víztől, vagy amint az arany tiszta és világos lesz az olvasztókemencében, éppen úgy, ha egy ilyen erényekkel, az összeszedettség ilyen állapotával és ilyen bölcsességgel rendelkező szerzetes válogatott hegyi rizsből és különféle mártásokból és szószokból álló alamizsnát eszik, még az sem lesz akadály számára.
    Úgy él, hogy szeretettel teli tudattal hatja át az első égtájat, és ugyanúgy a másodikat, harmadikat, negyediket, úgy fönn, mint lenn, és körben mindenhol, mindenkit éppúgy, mint magamagát. Áthatja a mindent magába foglaló világot szeretetteli tudattal, amely hatalmas, emelkedett, határtalan, s nincs benne sem ellenségesség, sem rosszakarat.
    Úgy él, hogy együttérzéssel teli tudattal hatja át az első égtájat, és ugyanúgy a másodikat, harmadikat, negyediket, úgy fönn, mint lenn, és körben mindenhol, mindenkit éppúgy,  mint magamagát. Áthatja a mindent magábafoglaló világot együttérzéssel teli tudattal, amely hatalmas, emelkedett, határtalan, s nincs benne sem ellenségesség, sem rosszakarat.
    Úgy él, hogy elismeréssel teli tudattal hatja át az első égtájat, és ugyanúgy a másodikat, harmadikat, negyediket, úgy fönn, mint lenn, és körben mindenhol, mindenkit éppúgy, mint magamagát. Áthatja a mindent magába foglaló világot elismeréssel teli tudattal, amely hatalmas, emelkedett, határtalan, s nincs benne sem ellenségesség, sem rosszakarat.
    Úgy él, hogy kiegyensúlyozottsággal teli tudattal hatja át az első égtájat, és ugyanúgy a másodikat, harmadikat, negyediket, úgy fönn, mint lenn, és körben mindenhol, mindenkit éppúgy, mint magamagát. Áthatja a mindent magába foglaló világot kiegyensúlyozottsággal teli tudattal, amely hatalmas, emelkedett, határtalan, s nincs benne sem ellenségesség, sem rosszakarat.
    Megérti: „Itt van ez, itt a közönséges, itt a magasztos, azon túl pedig van menekvés az észlelés teljes mezejéről.” Amikor így tud és lát, tudata megszabadul az érzéki vágy befolyása alól, a létezés befolyása alól és a tudatlanság befolyása alól. Amikor megszabadul, megszületik a tudás: megszabadult. Megérti: véget vetett a születésnek, a szezeteshez méltó életet leélte, teendőit megtette, ezen túl nincs további létezés. Szerzetesek, ezt a szerzeteset nevezik olyannak, aki belső fürdőt vett.
    Ezúttal Szundarika Bháradvádzsa pap nem ült messze a Magasztostól. Akkor azt mondta a Magasztosnak:
    – Vajon a Magasztos Gótama elmegy a Báhuká folyóhoz fürdeni?
    – Miért mennék a Báhuká folyóhoz, pap? Mit tud a Báhuká folyó tenni?
    – Gótama mester, a Báhuká folyóról sokan úgy tartják, hogy megszabadulást nyújt, sokan úgy tartják, hogy érdemeket biztosít, és sokan mossák le gonosz cselekedeteiket a Báhuká folyóban.
    Akkor a Magasztos versekben szólította meg Szundarika Bháradvádzsa papot:

Sem a Báhuká, sem az Adhikakká,
Sem Gajá vagy Szundariká hullámai,
Sötét tetteidtől nem tisztít meg
Pajága és Szarasszatí fodra,
Sem Bahumatí nagy folyama –
Fürödj bár örökké bennük, bolond.
 
Mit ringatna múltba a Szundariká?
Mit mosna el Pajága, s mit a Báhuká?
A gonosz nem tisztul meg bennük,
Kegyetlen, véres tetteitől nem szabadul.
 
A szívében tiszta örökké teremti
a Tavasz Ünnepét, a Szent Napot.
Légy tiszta szívedben, úgy cselekedj,
S erényed bölcsességgé érleled.
 
Itt van, bölcs, amiben fürödhetsz:
Légy a létezők menedéke.
Ajkad hamisság ne illesse,
Óvd a törékeny életet,
 
S elégedj azzal, mi adatott.
Hittel, áradón és szabadon
Mi szükséged a Gajá vizére?
Hisz minden forrás belőled fakad.

Amikor ez elhangzott, Szundarika Bháradvádzsa pap így szólt:
    – Csodálatos, Gótama mester, csodálatos, Gótama mester. Mintha valaki talpára állította volna azt, amit a fejére fordítottak, fellebbentette volna a fátylat arról, amit elrejtettek, megmutatta volna az utat a tévelygőnek, vagy lámpást hozott volna a sötétségbe, hogy akiknek szemeik vannak, lássanak, épp ilymódon fejtette ki számtalanféleképpen a Tanítást Gótama mester. Gótama mesterhez fordulok oltalomért, és a Tanításhoz és a szerzetesi Közösséghez. Szeretném elnyerni a beavatást Gótama mester vezetése alatt, szeretném elnyerni a befogadást.
    És Szundarika Bháradvádzsa elnyerte a beavatást a Magasztos vezetése alatt, elnyerte a befogadást. És nemsokára, nem sokkal befogadása után, a tiszteletreméltó Bháradvádzsa egyedül élve,  visszavonultan, szorgosan, igyekvőn és eltökélten, közvetlen tudással önmaga megvalósítva, még ebben az életben elérte a szent élet ama fölülmúlhatatlan célját és megmaradt benne, amelyért előkelő ifjak joggal távoznak otthonukból az otthontalanságba. Közvetlenül tudta: véget vetett a születésnek, a szerzeteshez méltó életet leélte, teendőit megtette, ezen túl nincs további létezés. És az igen  tiszteletreméltó Bháradvádzsa a nagyméltóságúak egyike lett.

(fordította: Farkas Pál)