(Araṇavibhaṅga sutta)

Így hallottam. Egyszer a Magasztos Sāvatthī közelében, a Jeta-ligetben, Anāthapiṇḍika kertjében időzött. Ott a Magasztos így szólította meg a szerzeteseket:
    – Szerzetesek.
    – Tiszteletreméltó urunk – válaszolták ők. A Magasztos ezt mondta:
    – Szerzetesek, a megbékélést magyarázva tanítalak titeket. Hallgassátok és figyeljétek meg jól, amit mondok.
    – Igen, tiszteletreméltó urunk – felelték a szerzetesek. A Magasztos ezt mondta:
    – Az ember ne kövesse az érzéki élvezeteket, ami hitvány, durva, közönséges, alantas és értéktelen, és ne kövesse az önsanyargatást, ami nyomorúságos, alantas, értéktelen. A közép útja, amire a Beérkezett rátalált, elkerüli mindkét végletet, belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, közvetlen tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet. Az embernek tudnia kell, mit jelent a dicséret és mit a becsmérlés, és mindkettőt ismerve sem nem dicsér, sem nem becsmérel, csak a Tant tanítja. Tudnunk kell, ismernünk kell, hogyan határozzuk meg a boldogságot, és belül kell a boldogságnak szentelődnünk. Ne mondjunk titkos szavakat, és ne mondjunk bántó nyílt szavakat. Nyugodtan beszéljünk, ne kapkodva. Ne ragaszkodjunk a tájnyelvhez, és ne lépjünk túl a szokásos nyelvhasználaton. Ez a megbékélés magyarázata.
    Megmondatott: az ember ne kövesse az érzéki élvezeteket, ami hitvány, durva, közönséges, alantas és értéktelen, és ne kövesse az önsanyargatást, ami nyomorúságos, alantas, értéktelen. A közép útja, amire a Beérkezett rátalált, elkerüli mindkét végletet, belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, közvetlen tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet, így mondják. Mire utalva mondják ezt?
    Az olyan ember tapasztalta élvezet követése, akinek az öröme a hitvány, durva, közönséges, alantas és értéktelen érzéki élvezetekhez kötődik, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot – a helytelen út. Megszabadulás az olyan ember tapasztalta élvezetek követésétől, akinek az öröme a hitvány, durva, közönséges, alantas és értéktelen érzéki élvezetekhez kötődik, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot – a helyes út.
    A nyomorúságos, alantas és értéktelen önsanyargatás követése, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot – a helytelen út. Megszabadulás a nyomorúságos, alantas és értéktelen önsanyargatás követésétől, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot – a helyes út.
    Erre utalva mondtuk: az ember ne kövesse az érzéki élvezeteket, ami hitvány, durva, közönséges, alantas és értéktelen, és ne kövesse az önsanyargatást, ami nyomorúságos, alantas, értéktelen.
    Megmondatott: a közép útja, amire a Beérkezett rátalált, elkerüli mindkét végletet, belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, közvetlen tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet. Mire utalva mondtuk ezt? Ez éppen a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes éberség, helyes összeszedettség. Erre utalva mondtuk: a közép útja, amire a Beérkezett rátalált, elkerüli mindkét végletet, belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, közvetlen tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet.
    Megmondatott: az embernek tudnia kell, mit jelent dicsérni és mit becsmérelni, és mindkettőt ismerve sem nem dicsér, sem nem becsmérel, csak a Tant tanítja. Mire utalva mondtuk ezt?
    Szerzetesek, hogyan megy végbe a dicséret és becsmérlés, az ember hogyan véti el, hogy csak a Tant tanítsa? Amikor valaki azt mondja: mindazok, akik az olyan ember tapasztalta élvezetek követése mellett kötelezték el magukat, akinek az öröme a hitvány, durva, közönséges, alantas és értéktelen érzéki élvezetekhez kötődik, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot, a helytelen útra léptek, akkor így becsmérel egyeseket. Amikor valaki azt mondja: mindazok, akik az olyan ember tapasztalta élvezetek követésétől való megszabadulás mellett kötelezték el magukat, akinek az öröme a hitvány, durva, közönséges, alantas és értéktelen érzéki élvezetekhez kötődik, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot, a helyes útra léptek, akkor így dicsér egyeseket.
    Amikor valaki azt mondja: mindazok, akik a nyomorúságos, alantas és értéktelen önsanyargatás követése mellett köteleződnek el, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot, a helytelen útra léptek, akkor így becsmérel egyeseket. Amikor valaki azt mondja: mindazok, akik a nyomorúságos, alantas és értéktelen önsanyargatás követésétől való megszabadulás mellett kötelezik el magukat, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot, a helyes útra léptek, akkor így dicsér egyeseket.
    Amikor valaki azt mondja: mindazok, akik nem számolták föl a létesülés béklyóit, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot, a rossz útra léptek, akkor így becsmérel egyeseket. Amikor valaki ezt mondja: mindazok, akik fölszámolták a létesülés béklyóit, mentesek a szenvedéstől, fájdalomtól, kétségbeeséstől és kíntól, akkor így dicsér egyeseket. Így megy végbe a dicséret és becsmérlés, az ember így véti el, hogy csak a Tant tanítsa.
    Szerzetesek, és hogyan történik, hogy az ember sem nem dicsér, sem nem becsmérel, csak a Tant tanítja? Amikor valaki nem mondja azt: mindazok, akik az olyan ember tapasztalta élvezetek követése mellett kötelezték el magukat, akinek az öröme a hitvány, durva, közönséges, alantas és értéktelen érzéki élvezetekhez kötődik, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot, a helytelen útra léptek, hanem azt mondja helyette: a követés szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot, a helytelen út – akkor csak a Dhammát tanítja. Amikor valaki nem mondja azt: mindazok, akik az olyan ember tapasztalta élvezetek követésétől való megszabadulás mellett kötelezték el magukat, akinek az öröme a hitvány, durva, közönséges, alantas és értéktelen érzéki élvezetekhez kötődik, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot, a helyes útra léptek, hanem azt mondja helyette: a nem követés szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot, a helyes út – akkor csak a Dhammát tanítja.
    Amikor valaki nem mondja azt: mindazok, akik a nyomorúságos, alantas és értéktelen önsanyargatás követése mellett köteleződnek el, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot, a helytelen útra léptek, hanem azt mondja helyette: a követés szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot, a helytelen út – akkor csak a Dhammát tanítja. Amikor valaki nem mondja azt: mindazok, akik a nyomorúságos, alantas és értéktelen önsanyargatás követésétől való megszabadulás mellett kötelezik el magukat, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot, a helyes útra léptek, hanem azt mondja helyette: a nem követés szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot, a helyes út – akkor csak a Dhammát tanítja.
    Amikor valaki nem mondja azt: mindazok, akik nem számolták föl a létezés béklyóit, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot, a rossz útra léptek, hanem azt mondja helyette: amíg a létezés béklyóit nem számolták föl, addig a létezést sem számolták föl – akkor csak a Dhammát tanítja. Amikor valaki nem mondja azt: mindazok, akik fölszámolták a létezés béklyóit, mentesek a szenvedéstől, fájdalomtól, kétségbeeséstől és kíntól, a jó útra léptek, hanem azt mondja helyette: amikor a létezés béklyóit fölszámolták, a létezést is fölszámolták – akkor csak a Dhammát tanítja.
    Erre utalva mondtuk: az embernek tudnia kell, mit jelent dicsérni és mit becsmérelni, és mindkettőt ismerve sem nem dicsér, sem nem becsmérel, csak a Tant tanítja.
    Megmondatott: tudnunk kell, ismernünk kell, hogyan határozzuk meg a boldogságot, és belül kell a boldogságnak szentelődnünk. Mire utalva mondtuk ezt?
    Szerzetesek, az érzékiségnek öt köteléke van. Mi ez az öt? A szemmel felismerhető formák, amelyek kívánatosak, vágyottak, kellemesek, kedvesek, érzéki vágyhoz kötődnek és sóvárgást idéznek elő. A füllel hallható hangok, amelyek kívánatosak, vágyottak, kellemesek, kedvesek, érzéki vágyhoz kötődnek és sóvárgást idéznek elő. Az orral szagolható szagok, amelyek kívánatosak, vágyottak, kellemesek, kedvesek, érzéki vágyhoz kötődnek és sóvárgást idéznek elő. A nyelvvel ízlelhető ízek, amelyek kívánatosak, vágyottak, kellemesek, kedvesek, érzéki vágyhoz kötődnek és sóvárgást idéznek elő. A testtel érzékelhető tapintásérzetek, amelyek kívánatosak, vágyottak, kellemesek, kedvesek, érzéki vágyhoz kötődnek és sóvárgást idéznek elő. Ez az érzékiség öt köteléke. Nos, az érzékiség ezen öt kötelékével összefüggésben felmerülő örömöt és boldogságot nevezik érzéki örömnek, szennyezett örömnek, közönséges örömnek, nemtelen örömnek. Azt mondom néktek, az ilyesfajta örömöt nem kell követni, nem kell gyakorolni, nem kell művelni, és tartani kell tőle.
    – Szerzetesek, ezúttal a szerzetes az érzéki élvezetektől teljesen elkülönülve, a kedvezőtlen állapotoktól teljesen elkülönülve, az első elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, amelyet gondolkodás és elmélkedés kísér, az elkülönülésből születő örömmel és boldogsággal.
    – Majd a gondolkodás és elmélkedés elnyugvásával a második elmélyedésbe lép és ott időzik, amely belsőleg lecsendesült és fókuszált tudattal jár, gondolkodás és elmélkedés nélkül, az összeszedettségből születő örömmel és boldogsággal.
    – Majd az öröm is elhalványul, és az érintetlenségben időzik, éber tudatos jelenléttel, a testtel még boldogságot érezvén, és a harmadik elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, melyet így írnak le a nemesek: „boldogan él az, akinek jelenléte érintetlen”.
    – Majd a boldogság és fájdalom felhagyásával, a vidámság és szomorúság korábbi eltűnése mellett, a negyedik elmélyedésbe lép és ott tartózkodik, amely sem fájdalmas, sem kellemes, és az érintetlen jelenlét tisztaságával bír. Ezt nevezik a lemondás örömének, az elkülönülés örömének, a békesség örömének, a megvilágosodás örömének. Azt mondom néktek, az ilyesfajta örömöt követni kell, gyakorolni kell, művelni kell, és nem kell tartani tőle.
    Erre utalva mondtuk: tudnunk kell, ismernünk kell, hogyan határozzuk meg a boldogságot, és belül kell a boldogságnak szentelődnünk.
    Megmondatott: ne mondjunk titkos szavakat, és ne mondjunk bántó nyílt szavakat. Mire utalva mondtuk ezt?
    Ezúttal, szerzetesek, ha valaki tudja, hogy a titkos beszéd nem igaz, valótlan és hátrányos, semmi esetre se mondja ki. Ha az ember tudja, hogy a titkos beszéd igaz, valós és hátrányos, meg kell kísérelni nem kimondania. De ha az ember tudja, hogy a titkos beszéd igaz, valós és előnyös, kimondhatja azt, tudva a szólás idejét.
    Ezúttal, szerzetesek, ha valaki tudja, hogy a bántó nyílt beszéd nem igaz, valótlan és hátrányos, semmi esetre se mondja ki. Ha az ember tudja, hogy a bántó nyílt beszéd igaz, valós és hátrányos, meg kell kísérelni nem kimondania. De ha az ember tudja, hogy a bántó nyílt beszéd igaz, valós és előnyös, kimondhatja azt, tudva a szólás idejét.
    Erre utalva mondtuk: ne mondjunk titkos szavakat, és ne mondjunk nyílt bántó szavakat.
    Megmondatott: nyugodtan beszéljünk, ne kapkodva. Mire utalva mondtuk ezt?
    Ezúttal szerzetesek, ha valaki kapkodva beszél, teste kifárad, elméje izgatott lesz, a hangja torz és a torka rekedt, míg annak beszéde, aki nyugodtan beszél, világos és könnyen érthető.
    Erre utalva mondtuk: nyugodtan beszéljünk, ne kapkodva.
    Megmondatott: ne ragaszkodjunk a tájnyelvhez, és ne lépjünk túl a szokásos nyelvhasználaton. Mire utalva mondtuk ezt?
    Szerzetesek, hogyan ragaszkodunk a tájnyelvhez, és lépünk túl a szokásos nyelvhasználaton? Ezúttal, szerzetesek, különböző vidékeken ugyanazt a dolgot edénynek, csészének, tálnak, tányérnak, serpenyőnek, fazéknak, vagy lábosnak hívják. Nos, bárhogyan nevezzék azt valamely vidéken, az ember annak megfelelően beszél, szilárdan tapadva (ahhoz a kifejezéshez) és ragaszkodva hozzá: csak ez a helyes, minden más helytelen. Így ragaszkodunk a tájnyelvhez, és túllépünk a szokásos nyelvhasználaton.
    Szerzetesek, hogyan nem ragaszkodunk a tájnyelvhez, és nem lépünk túl a szokásos nyelvhasználaton? Ezúttal, szerzetesek, különböző vidékeken ugyanazt a dolgot edénynek, csészének, tálnak, tányérnak, serpenyőnek, fazéknak, vagy lábosnak hívják. Nos, bárhogyan nevezzék azt valamely vidéken, nem tapadva (ahhoz a kifejezéshez) az ember annak megfelelően beszél, azt gondolva: úgy tűnik, ezek a tiszteletreméltók erre utalnak beszédükkel. Így nem ragaszkodunk a tájnyelvhez, és nem lépünk túl a szokásos nyelvhasználaton.
    Erre utalva mondtuk: ne ragaszkodjunk a tájnyelvhez, és ne lépjünk túl a szokásos nyelvhasználaton.
    Itt, szerzetesek, az olyan ember tapasztalta élvezetek követése, akinek az öröme a hitvány, durva, közönséges, alantas és értéktelen érzéki élvezetekhez kötődik, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot – az a helytelen út. Ezért ez egy békétlenséggel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, a megszabadulás az olyan ember tapasztalta élvezetek követésétől, akinek az öröme a hitvány, durva, közönséges, alantas és értéktelen érzéki élvezetekhez kötődik, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot – az a helyes út. Ezért ez egy megbékéléssel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, a nyomorúságos, alantas és értéktelen önsanyargatás követése, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot – az a helytelen út. Ezért az egy békétlenséggel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, a megszabadulás a nyomorúságos, alantas és értéktelen önsanyargatás követésétől, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot – az a helyes út. Ezért ez egy megbékéléssel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, a közép útja, amire a Beérkezett rátalált, elkerüli mindkét végletet, belátáshoz és megértéshez juttat, és elcsendesüléshez, közvetlen tudáshoz, felébredéshez, kialváshoz vezet, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot – az a helyes út. Ezért ez egy megbékéléssel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, a dicséret és becsmérlés, és annak elvétése, hogy csak a Tant tanítsuk, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot –  az a helytelen út. Ezért ez egy békétlenséggel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, tartózkodás a dicsérettől és becsmérléstől, és csak a Tan tanítása, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot – az a helyes út. Ezért ez egy megbékéléssel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, az érzéki öröm, szennyezett öröm, közönséges öröm, nemtelen öröm, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot – az a helytelen út. Ezért ez egy békétlenséggel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, a lemondás öröme, az elkülönülés öröme, a békesség öröme, a megvilágosodás öröme, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot – az a helyes út. Ezért ez egy megbékéléssel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, a titkos beszéd, ami nem igaz, valótlan és hátrányos, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot – az a helytelen út. Ezért ez egy békétlenséggel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, a titkos beszéd, ami igaz, valós és hátrányos, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot – az a helytelen út. Ezért ez egy békétlenséggel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, a titkos beszéd, ami igaz, valós és előnyös, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot – az a helyes út. Ezért ez egy megbékéléssel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, a bántó nyílt beszéd, ami nem igaz, valótlan és hátrányos, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot – az a helytelen út. Ezért ez egy békétlenséggel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, a bántó nyílt beszéd, ami igaz, valós és hátrányos, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot – az a helytelen út. Ezért ez egy békétlenséggel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, a bántó nyílt beszéd, ami igaz, valós és előnyös, szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot – az a helyes út. Ezért ez egy megbékéléssel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, annak a beszéde, aki kapkodva beszél, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot – az a helytelen út. Ezért ez egy békétlenséggel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, annak a beszéde, aki nyugodtan beszél, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot – az a helyes út. Ezért ez egy megbékéléssel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, ragaszkodás a tájnyelvhez és a szokásos nyelvhasználat túllépése, ami szenvedéssel, fájdalommal, kétségbeeséssel és kínnal meggyötört állapot – az a helytelen út. Ezért ez egy békétlenséggel járó állapot.
    Itt, szerzetesek, nem ragaszkodás a tájnyelvhez és a szokásos nyelvhasználat túl nem lépése, ami szenvedés, fájdalom, kétségbeesés és kín nélküli állapot – az a helyes út. Ezért ez egy megbékéléssel járó állapot.
    Ezért szerzetesek így gyakoroljatok: felismerjük a békétlenséggel járó állapotokat és felismerjük a megbékéléssel járó állapotokat, és ezeket felismerve a megbékélés útjára lépünk. Nos, szerzetesek, Szubhúti az az előkelő ifjú, aki a megbékélés útjára lépett.
    Ezt mondta a Magasztos. A szerzetesek elégedetten örvendeztek a Magasztos szavainak.

(fordította: Farkas Pál)