(Maháparinibbána szutta, részlet)

A Magasztos így szólt a tiszteletreméltó Ánandához:
    – Ánanda, egyesek azt gondolják, hogy a mesterük, aki tanította őket, immár a múlté, nincs már tanítójuk, ám ezt nem így kell felfogni, Ánanda. Ánanda, a halálom után a Tan és a Fegyelem, amelyet megtanítottam és megérttettem veletek, lesz a Mesteretek.
    Ánanda, most a szerzetesek így szólítják egymást: „barátom”, de a halálom után ne így hívjátok egymást. A rangidős nevezze az újoncot vagy a személynevén, vagy a nemzetségnevén, vagy mondja neki azt, hogy „barátom”, az újonc pedig a rangidőst „uram”-nak vagy „tiszteletreméltó”-nak szólítsa!
    Ánanda, ha úgy kívánja a közösség, törölje el a kevésbé fontos szabályokat.
    Ánanda, halálom után Cshanna bhikkhu a „Brahmá botja” büntetésben részesüljön.
    – Uram, mi ez a „Brahmá botja”?
    – Ánanda, akármit is mond Cshanna bhikkhu, a szerzetesek ne beszéljenek hozzá, ne szólják meg, de ne is adjanak neki tanácsokat.
    Ekkor a Magasztos így szólt a szerzetesekhez:
    – Szerzetesek, kérdezzetek, ha csak egyikőtök is bizonytalan vagy kételkedik a Felébredettben, a Tanban, a Közösségben, az ösvényben, a célhoz vezető útban, kérdezzen! Nehogy később megbánja, mert eszébe jut majd, hogy előtte volt a Mester, mégsem tudta személyesen magától a Magasztostól megkérdezni!
    Eközben a szerzetesek csendben maradtak.
    A Magasztos másodszor és harmadszor is így szólt, de a szerzetesek továbbra is hallgattak.
    Amikor a szerzetesek harmadszor is hallgattak, a Magasztos a következőket mondta:
    – Nos, meglehet, szerzetesek, csupán a Mester iránti tiszteletből nem kérdeztek. Akkor, szerzetesek, mondjátok el barátként egymásnak!
    A szerzetesek továbbra is csendben maradtak.
    A tiszteletreméltó Ánanda így szólt ekkor a Magasztoshoz:
    – Csodálatos, Uram, rendkívüli, Uram! Úgy hiszem, Uram, hogy ebben a szerzetes-közösségben egyetlen szerzetes sem kételkedik, egyetlen szerzetes sem bizonytalan a Felébredettben, a Tanban, a Közösségben, az ösvényben vagy a célhoz vezető útban.
    – Ánanda, te hiszed, de a Beérkezett tudja is, hogy ebben a szerzetes-közösségben egyetlen szerzetes sem kételkedik, egyetlen szerzetes sem bizonytalan a Felébredettben, a Tanban, a Közösségben, az ösvényben vagy a célhoz vezető útban. Ánanda, ebből az ötszáz szerzetesből a legutolsó is folyamba lépett, nem kerül többé alsóbb létformákba, megbizonyosodott és eléri a megvilágosodást.
    Ekkor a Magasztos ezt mondta a szerzeteseknek:
    – Bizony, szerzetesek, azt tanácsolom nektek, hogy törekedjetek fáradhatatlanul, mert ami összetett, az mulandó természetű!
    Ezek voltak a Beérkezett utolsó szavai.

(fordította: Végh József)