Fábri Károly Lajos 1899. november 18-án született Budapesten, Fábri Henrik szállodaigazgató második fiaként. A háború kitörése után a frissen érettségizett Fábrit behívták a hadseregbe. A háború végére a család elvesztette vagyonát. Fábri ekkor kezdte tanulmányait a Pécsi Egyetemen, és - az anyagi gondok ellenére - elvégezte a hat évet. Filozófiai témából írta szakdolgozatát (a dolgozat 1928-ban jelent meg); filozófiából, pszichológiából és filológiából doktorált.

Érdeklődését a keleti művészet és irodalom iránt Felvinczi Takács Zoltán, a Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum igazgatója keltette föl: Hopp Ferenc gazdag keleti gyűjteményének rendezésével és bővítésével Felvinczi Takácsot bízták meg, aki a munkába bevonta a fiatal Fábrit.

Magyarországon ekkor nem volt lehetőség indológiát tanulni, illetve az indiai művészetet tanulmányozni; Fábri a leydeni Kern Istitute-ban folytatta tanulmányait J. Ph. Vogel vezetésével, illetve többször járt Párizsban, ahol az Institute de civilisation indienne-ban folytatott tanulmányokat Sylvain Lévi vezetésével. Leydenben az Annual Bibliography of Indian Archaeology szerkesztőbizottságának titkára volt 1934-ig, amikor is az intézet bezárni kényszerült. 1932-ben Sir Stein Aurél meghívta, hogy csatlakozzon az abban évben szervezett expedíciójához, illetve megkapta a megbízást, hogy a British Museumban rendezze az expedíción gyűjtött anyagot.

1933-tól Rabindranáth Tagore meghívására a sántinikétani egyetemen művészettörténeti előadásokat tartott; közben Kalkuttában is tanított, majd Lahorba, a pandzsábi egyetemre hívták előadni. Fábri élénken érdeklődött a harrapái és mohendzsodárói ásatások iránt. Mivel - Stein Auréllal közös munkásságának és az Annual Reports of Archaeological Study of India szerkesztésének köszönhetően - nevét ekkor már ismerték a régészet szakterületén is, őt bízták meg azzal, hogy ezeket a jelentős ásatási helyszíneket felügyelje. Ebben az időszakban gyűjtött anyagot jó néhány későbbi tanulmányához.

Szoros kapcsolatban állt az Archaeological Survey of Indiával és a Central Museum of Lahore-ral (az utóbbit 1936–37-ben átszervezte). 1938–39-ben elhagyta az Archaeological Survey of Indiát, és a Punjab Exploration Fundnál kezdett dolgozni, több ásatást vezetett. Ebben az időszakban sokat utazott, és számos jelentős személyiséggel találkozott, Mahátma Gandhival, akinek "buddhista kutató"-ként mutatkozott be, interjút készített.

Munkáját a II. világháború kitörése szakította meg; 1937-ben, brit állampolgárként vonult be. A háború után visszatért Lahorba, ahol a múzeum vezetője lett. Részt vett a harappái és mohendzsodárói új leletek osztályozásában, illetve népszerűsítette a múzeumot és az indiai művészetet. Regénye (Indian Flamingo) is ekkor jelent meg.

1947-ben feleségül vette az indiai származású Ratna Mathurt, majd elhagyta Lahort, és Delhiben telepedett le. A delhi Nemzeti Múzeum előadója lett; emellett kritikákat írt a főváros kulturális életének eseményeiről a The Statesman számára. 1950-55 között a Delhi Politechnic (ma: Delhi School of Architecture) építészeti tanszékén volt előadó.

1959-től írásaiból élt. Sokat utazott, járt Orisszában, Dél-Indiában (1965-ben előadásokat tartott a keralai egyetemen), Khadzsuráhóban, Adzsantában, Badamiban, a Himalája lábainál, a Csamba-völgyben és Kasmírban. Útjai során anyagot gyűjtött tanulmányaihoz és népszerűsítő írásaihoz. Európában is járt: Angliában, Franciaországban (a Musée Guimet-ben előadott), Nyugat-Németországban, Lengyelországban és Svájcban, Hollandiában, Olaszországban és Magyarországon.

Tíz tudományos könyvet és sokszáz tanulmányt, publicisztikai cikket írt, köztük 10–15 buddhista szövegekkel, művészeti emlékekkel foglalkozott, állandó műsora volt az indiai rádióban. Ifjúkora óta a Dhammapada volt egyik kedvenc olvasmánya, sok verset fordított le belőle formahűen angolra is, saját mélyenszántó kommentárral elemezve őket. Egy fennmaradt fotón azt láthatjuk, amint kisfiát, Christopher Gautamot kezében tartja buddhistává fogadják, s a szertartásban India későbbi elnöke, Dr. S. Radhakrishnan buddhista verset mond.

1966-ban betegeskedni kezdett, 1968. július 4-én halt meg.

Bethlenfalvy Géza