1784-ben született a háromszéki székely faluban, Kőrösön, amely később tiszteletére felvette a Csomakőrös nevet.

Apja, a háromszéki határőrség káplárjaként tevékenykedő Csoma András beíratta fiát a híres nagyenyedi Bethlen-kollégiumba szolgadiáknak. Itt nem csak szorgalmával és tehetségével tűnt ki, hanem puritán, szinte aszketikus életmódjával is. A kollégium elvégzése után ösztöndíjjal a göttingeni egyetemen tanult tovább, ahol keleti nyelvtudományokkal foglalkozott. Papnak készült, de legnagyobb elhatározása az volt, hogy felkutassa a magyarok ázsiai rokonait. Választott útján 1819-ben indult el Nagyenyedről, teljesen egyedül, igencsak kevés pénzzel a zsebében. A Vöröstoronyi-szoroson keresztül hagyta el Erdélyt, és először Isztambulban töltött hosszabb időt, hogy a török nyelvet elsajátítsa, majd Alexandriába utazott, hogy az arab nyelvet is megtanulja, de az akkoriban dühöngő pestisjárvány miatt kénytelen volt továbbutazni Szíriába. Bagdadból Perzsia fővárosába, Teheránba ment, ahol megtanulta a perzsa nyelvet. Innen észak felé, a Turáni-alföldön keresztül Belső-Ázsiába igyekezett, hogy megtalálja az ujgur népet, melyet a magyarok közeli rokonainak tartott. Az orosz haderőelőrenyomulása miatt azonban megváltoztatta tervét: Afganisztánon keresztül Indiába utazott, hogy Tibeten át juthasson el Mongóliába. Egészen a nyugat-tibeti Ladakhig jutott el.

1822-tol 1832-ig a Ladakh tartományban lévő zanglai lámakolostorban, majd Phuktálban és Kanamban kegyetlen nélkülözések közepette megalkotta a tibeti szótárt és nyelvtant. 1832 és 1836 között a Bengáli Ázsia Társaság meghívásának eleget téve Kalkuttában élt, és itt tette közzé nyelvészeti kutatásainak eredményeit 1834-ben, mellette pedig az Asiatic Society könyvtárosaként dolgozott. Összesen tizenhat ázsiai és európai nyelven állított össze szójegyzékeket. 1836 és 1842 között visszatért eredetileg kitűzött céljához, és ismét a magyar őshazakutatás került tevékenységének középpontjába. Ennek érdekében igyekezett tibeti fővárosba, Lhászába eljutni, hogy megismerkedhessen az ottani híres könyvtár anyagával. 1842 tavaszán indult útnak, de csak a Terai-vidékig jutott el, mert a szervezetén elhatalmasodó malária 58 éves korában végzett vele.

Dardzsilingi sírjára az Asiatic Society állíttatott síremléket. A szabáthui határállomás kérésére írott életrajzát Lóczy Lajos találta meg Kalkuttában, nagy tisztelője, Baktay Ervin pedig felkeresve indiai és tibeti életének főbb állomásait összegyűjtötte a még róla fellelhető adatokat, és főbb lakóhelyeit emléktáblákkal jelölte meg. Kőrösi Csoma Sándor nem csak a XIX. század egyik legjelesebb magyar hazafia és orientalista tudósa volt, hanem a tibeti szótár és nyelvtan megalkotásával az egyetemes emberi kultúrát is jelentos mértékben gazdagította.

Horányi Gábor