1923. november 23-án született Sárváron, Kiss Mária és id. Rács Géza első gyermekeként, öccse Rács Ernő. Középiskolai tanulmányait Szombathelyen végezte, majd a Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatójaként 1942-ben került Budapestre. 1944-ben feleségül vette Kerner Mártát, 1955-ben megszületett lányuk, Rács Márta. 1982 őszén barátai és családtagjai segítségével felépítette kertjében Közép-Kelet Európa első felszentelt sztúpáját Kőrösi Csoma Sándor tiszteletére. Evilági életútja 1983. december 26-án ért véget, hamvai a sztúpában kerültek elhelyezésre.

A költészet, a távol-keleti kultúrák, valamint a buddhizmus iránti érdeklődése korán megmutatkozott, versei megjelentek különböző napilapokban, magazinokban, sőt a Magyar Rádióban is elhangzottak. Költeményeit 1942-ben adta ki a Celldömölki Hírlap, 1942 és 1944 között publikált az Új Idők című újságban, írásai és műfordításai (pl. Brezina, valamint Trakl, ami kiadásra került) 1966 és 1974 között a Nők Lapjában jelentek meg, ezen kívül rendszeresen elhangzottak a Kossuth, illetve a Petőfi Rádióban 1952 és 1968 között. Költői munkásságában hazai nagyjaink alapos ismerete segítette, ám emellett figyelmét leginkább a japán és kínai versek keltették fel. A keleti költészet nyitotta meg számára az utat a kelet művészetének, filozófiájának, vallásának tanulmányozása felé.

Tanulmányai befejeztével munkaügyi előadóként dolgozott, munkáját azonban csupán megélhetéséhez szükséges kötelezettségnek tekintette. Szabadidejét szinte teljes egészében a keleti vallások – ezen belül legfőképpen a buddhizmus – megismerésére és elsajátítására fordította. Lakásának egyik szobájában az évek során jelentős kelet-ázsiai gyűjteményt állított össze szobrokból, különböző szertartási eszközökből, hangszerekből.

1953-ban csatlakozott a Magyarországon 1952 óta működő Buddhista Misszióhoz, ahol 1955-ben pappá szentelték. Az Árya Maitreya Mandala Rend Kelet-Európai Központjának rendi titkáraként és protokollfőnökeként az állami szervezetekkel, külképviseletekkel és különböző vallási, társadalmi és kulturális intézményekkel való jó kapcsolat kiépítésével és fenntartásával foglalkozott. Emellett a Kőrösi Csoma Sándor Intézet docenseként rendszeres előadásokat tartott a buddhizmus filozófiájáról és szertartásairól. Tanítványa volt öccse is, akit 1956-ban szenteltek pappá, s aki ugyanebben az évben életét vesztette a forradalom kitörésekor. Az ő emlékének tiszteletére emelt egy kisebb sztúpát a kertjében.

1960-ban doktori disszertációt írt Magyarország és a buddhizmus címmel, melyet többek között dr. Baktay Ervin véleményezett, és ezen munkájáért megkapta a buddhista hittudomány doktora címet. Az értekezés a maga nemében egyedülállóan ölelte fel a magyarországi buddhizmus történetét, Kőrösi Csoma Sándor életét, összefoglalta a buddhizmussal kapcsolatos magyar nyelvű irodalmat, és részletesen foglalkozott a magyarországi Buddhista Misszió működésének bemutatásával.

1980-ban, 25 éves papi működése alkalmából a tartományfőnöktől megkapta a láma címet. 1982-ben az öccse emlékére emelt szentély helyére immár autentikus, 4 méter magas sztúpát épített, melyet ünnepélyes keretek között szenteltek fel. Közép-Kelet Európa első sztúpája ma is megtalálható házunk kertjében. Nagy tisztelettel és szeretettel ápoljuk a hagyományokat férjemmel, Kovács Andrással és gyermekeinkkel, Krisztával és Dáviddal együtt. Édesapám számomra több volt, mint apa. Bölcsessége és tudása rendkívüli emberré tette, tanításainak hatására pedig sokan csatlakoztak a Rendhez. Szerepe a buddhizmus magyarországi elterjedésében, a Buddhista Misszió működésében és összetartásában meghatározó volt. Halála hasonlóképpen pótolhatatlan űrt hagyott maga után a Misszióban, mint amelyet családja érzett elvesztésével.

Rács Márta