A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult tibeti és szanszkrit nyelvet, illetve kelet-ázsiai művészetet. Muzeológusként kezdett dolgozni.

Egy évig asszisztens volt a ceglédi Kossuth Lajos Múzeumban, 1956 szeptemberétől a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum Indiai és Délkelet-ázsiai részlegén dolgozott, 1959-től (Baktay Ervin nyugdíjba vonulása után) az indiai gyűjtemény kurátora. 1958-ban, az India művészete című vándorkiállítás visszaérkezése után visszarendezte a kiállítási anyagot. Rásonyi Leilával megszervezte a Kelet-ázsiai bronzszobrok és fadúc-nyomatok című kiállítást a szolnoki Damjanich János Múzeumban. Emellett a fotógyűjtemény felelőse is volt.

Tanulmányokat írt az indiai és a nepáli művészetről, köztük nem egy buddhista ábrázolásokkal foglalkozik. A Dalai Láma és a Pancsen Láma tibeti ajándéktárgyairól is ő adott leírást. Indiai irodalmi műveket fordított, illetve mások fordításához készített jegyzeteket. Három évig dolgozott a Mahábhárata egyes részleteinek szanszkritról magyarra fordításán.

Indiai tanulmányútján a modern indiai festészet történetével foglalkozott, illetve meglátogatta a fontosabb múzeumokat és művészeti emlékeket. Szándékában állt publikálni egy kiadványt a Múzeum tibeti festményeiről, ebben hirtelen halála megakadályozta.

Bethlenfalvy Géza