100 éve született Dr. Pálos István (Sasanadhara, Tenzin Chöphel, Háo-Lú), sinológus, tibetológus, természetgyógyász, akupunktőr, buddhista szerzetes, műfordító, költő, gyógypedagógus.

Az emlékezés a buddhista jógamesterek szerint a megszüntetendő vászanák kategóriájába tartozik, de van egy kivétel, amikor az emlékezés nem a tudat beszennyeződését, hanem a felszabadulását eredményezi, és ez pedig a Tan átadása. Ebbe beletartozik az is, hogy megtartjuk a tudatban azokat az elődöket, tanítókat, mestereket, akik előttünk járva „kitaposták az ösvényt” a megszabaduláshoz, a megvilágosodáshoz. Ezek lehetnek nagyhírű és ismert tanítók, mesterek, és olyanok is, akik ugyan kevéssé ismertek, de azzal, hogy rendíthetetlenül keresik az emberi létezés végső célját, másokot is erre ösztönöznek, másokra is nagy hatást gyakorolnak. Nekünk magyaroknak (és nekem személyesen is) ilyen Kőrösi Csoma Sándor, Hamvas Béla, Hetényi Ernő (Láma Dharmakírti Padmavadzsra) és mások, például Pálos István is.   
Dr. Pálos István 100 éve, 1922. május 26-án született Miskolcon. Az 1960-as években külföldre távozott, de előtte a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet tanára volt, Hetényi Ernő szoros munkatársa. Pálos Istvánt Hetényi Ernő avatta be a buddhizmusba Sasanadhara néven, és ott kapta a díszdoktori (Dr. phil. buddh. h.c.) címet is. Azonban külföldre távozása után sem szakadt meg kapcsolata a hazai szellemi élettel. Rendszeresen hazalátogatott és képzéseket tartott hazai termeszétgyógyászoknak a hagyományos kínai orvoslás (TCM, Traditional Chinese Medicine), légzésterápia, farmakológia és más témákban. Hetényi Ernővel a kapcsolata végig megmaradt, és jómagam is rajta keresztül ismertem meg, illetve kaptam inspirációt, például a kínai univerzum-modellről és ezen belül a hexagramok időbeliségének kiszámíthatóságáról.
Az 1970-es években Pálos buddhista szerzetesként élt Tenzin Chöphel tibeti szerzetesnévvel a svájci Rikonban található Tibet Intézetben, ahol Tsongkhapa tibeti filozófus szövegeinek fordításán dolgozott. Singapore-ban szerzett orvosi diplomát és évente többször is visszatért továbbképzés céljából tanulmányai színhelyére.
Pálos István miközben Münchenben praktizált, beutazta a keleti világot és mindenhol megtanulta a nyelvet, a hagyományt és a helyi meditációs módszereket, ugyanakkor ő maga azt vallotta, hogy „tulajdonképpen nem tudom minek megyek oda, mert itthon is lehet ülni”, és egyre inkább elköteleződött a soto-zen vonalán. A Terebess Gáborral folytatott levelezéséből kiderül, hogy nem kockáztatta meg, hogy ne a legradikálisabb szellemi utat kövesse, ezért keresése kiterjedt az indiai, tibeti, thaiföldi, japán, szingapúri mesterek és vonalak megismerésére, aminek eredményeképpen arra jutott: „Hogy minek és mit csinálok ott, nem tudom, hiszen ilyenen már rég nem töprengek, a szív üres, hagyom magam vezettetni a nagy energiák által” – irta Terebess Gábornak 1976-ban. 
A 70-es, 80-as években hazajárva, tudását számos tanítványnak és érdeklődőnek adta tovább.  Például jó kapcsolatokat ápolt a nemrég elhunyt Dr. Eőry Ajándok, akupunktúrás orvossal, a hagyományos kínai orvoslás magyarországi úttörőjével, Hetényi Ernővel, A Tan Kapuja Buddhista Egyház Átama közösség egyik alapítójával, valamint a nevét és munkásságát őrző Terebess Gábor beavatott zen szerzetessel, és másokkal.
Munkáiról, megjelent könyveiről és tevékenységéről a Terebess Online honlapon találhatunk részleteket, mert könyvein kívül máshol nemigen találkozunk nevével. Legismertebb munkái: A hagyományos kínai orvoslás (Budapest, Gondolat, 1963.), A kínai légzésterápia (1993, 94, 96.), Akupunktúrás kézikönyv A-tól Z-ig (2 kiadás), A hagyományos kínai orvoslás gyógyszertani alapjainak rövid összefoglalása és kínai receptúrák ismertetése (Budapest, 2004.).
Munkái németül, angolul, spanyolul, lengyelül, hollandul is megjelentek.
Sajnos nem tudom, hogy születésének 100. évfordulóját valamelyik kolostorba elvonulva ünnepli, vagy már egy új testetöltésben folytatja útját, de nekünk, akiket tanított vagy inspirált az állandó keresésben fenntartott nyugodt tudat megtartásával, hatalmas nyelvi és spirituális tudásával, fontos, hogy megtartsuk jó emlékezetünkben és példáját tovább adjuk azoknak, akik meg nem alkuvóan keresik az élet célját, a megszabadulást, a megvilágosodást. 


Mireisz László
(Agniszama, Dr. phil. buddh. h.c.)

Fotó: terebess.hu