Az Átama Rend filozófiai alapjai

A Tan Kapuját több buddhista közösség alapította és tartja fenn, Főiskoláján a buddhizmus különböző irányzataival ismerkedhetnek meg az érdeklődők. Ezeket az irányzatokat három nagy csoportra sorolhatjuk: 1. Az (indo-)tibeti buddhista hagyomány különböző áramlatai; 2. A zen (kínai, japán, koreai) hagyományra támaszkodó irányzatok; 3. Az úgynevezett "nem-hagyományos", önálló vagy független buddhista irányzatok.

Ez utóbbihoz tartozik az Átama (A Nyugati Tanítványok Nemes Tantrikus Köre, buddhista szahadzsija rend), amely jelentős szerepet vállalt a Tan Kapuja létrehívásában és fenntartásában, valamint a buddhizmus magyarországi megismertetésében.

Az Átama "nem-hagyományos", önálló és független jellege abból fakad, hogy nem kapcsolódik "hagyományos" keretek között működő buddhista irányzathoz, gyakorlatait, szertartásait, vagyis a Tan formai megjelenítését önállóan alakítja ki, a legegyszerűbb és a legtermészetesebb (szahadzsa) módon, elkerülve a merev formai kereteket és minden formai konvenciót. Teszi ezt annak érdekében, hogy a buddhista Tant magyar nyelven és a magyar mentalitásnak megfelelő formában életre tudja kelteni, ahogyan megtették ezt az indiai tanokat átvevő tibeti, kínai, japán, koreai, mongol népek akkor, amikor saját nyelvükön és saját közegükben a tanokat újrafogalmazták.

Ebből a szempontból a függetlenség önfüggőséget vagy Tan-függőséget jelent, melyet érdemes előtérbe helyezni, hogy amint a Tannak magyar nyelvre való átültetése révén új formát kapnak a buddhista tanítások, úgy a gyakorlati megvalósítás területén is végbemehessen a tanok formába rendeződése.

Az Átama elutasít minden olyan törekvést, amely arra irányul, hogy valamely buddhista irányzat vagy közösség önmagát a buddhista tanok egyedül hiteles és valódi képviselőjének tüntesse fel. Amint az közismert, maga Sákjamuni Buddha sem jelölte ki utódját a Közösség vezetésére, vagy a Tan hirdetésére:

„Aki úgy gondolkodna, Ánanda, hogy "Én vezetem a Közösséget", vagy hogy "Enyém a Közösség", annak lehetne arra gondja, hogy Közösség ügyében intézkedjen.
De a Tathágatának nincsen ilyen gondolata, hogy "Én vezetem a Közösséget", vagy hogy "Enyém a Közösség".
Miért kellene hát, Ánanda, a Közösségről rendelkezni...
A Tan legyen a fényetek, legyen a Tan a menedéketek, s ne keressetek idegen menedéket.”
(Hosszú Gyűjtemény II. 127.)

Ha ez az elv a buddhizmusban nem lett volna jelen, akkor ez a vallás nem lett volna képes többször megújulni, filozófiai és formai szempontból egyaránt átalakulni, új eszméket és gyakorlatrendszereket létrehozni, s evvel fennmaradását biztosítani. Megmaradását éppen nyitottságának és belső szabadságának köszönheti, melyek hátterében azonban ott a Tan, a lényegi eszme és ennek elsőbbsége.

Mindezek alapján az Átama egy olyan független buddhista közösség, melynek középpontjában a Tan áll, viszont ennek formai megjelenítése (gyakorlatok, szertartások) mindig az aktuális feltételrendszerhez és közeghez igazodva történik.

Az Átama Tan-értelmezését, filozófiai alapjait a következőképpen lehet összefoglalni:

Elfogadja a vének tanának (théraváda) azon tételét, hogy a személyiség üresség (pudgala súnjatá), s az ebből fakadó gyakorlati konzekvenciát alkalmazza (például az éberség elérésének kontemplációs gyakorlatát [szatipatthána]), s ezt a koncentrációs gyakorlatok bevezető szakaszának tekinti. Azonban - a legtöbb mahájána irányzathoz hasonlóan - nem fogadja el a minden van tanokat (szarvásztiváda). Ugyan az Átama nem tartja magához közelállónak a nyájavádinok szautrántikáját (Az Írások Kosara logikai értelmezését), de elfogadja, mint egy szükséges megalapozást, mert Dígnága és Dharmakírti mester tanítása bizonyos feltételrendszerek közepette jó alapot tud nyújtani a magasabb tanok eléréséhez.

Elfogadja a nagy szekér (mahájána) azon tételét, hogy a külső dolgok üresek (bávja artha súnjata), és a gyakorlatok szempontjából is kiemelt fontosságúnak tartja a jóga útján haladás (jógácsára) módszerét, amely a csak tudat van (csittamátraváda, vidzsnyánaváda) tanításra épül. Az Átama bölcseleti szemléletének középpontjában a minden jelenség üresség (szarva dharma súnjatá tanítása (súnjaváda) áll. Ez a Nágárdzsúna nevéhez fűződő középút (madhjamaka) koncepció a későbbiek során két külön filozófiai iskolává vált. Az egyik a Buddhapálita, Csandrakírti és Sántidéva mesterek által képviselt prászangikák, akik a praszanga-t, a négyrétű logika (csatuskoti, tetralemma, redukcio ad abszurdum) filozófiai módszerét teljes következetességgel alkalmazzák. A másik irányzat Bhávavivéka vagy Bhávja mester által képviselt független (szvátantrika) iskola, amely nem a négyrétű logika, hanem az önálló, független érvelés mellett foglal állást. A prászangikák kizárólag a cáfolás módszerét alkalmazzák. Elutasítanak minden lét- és ismeretelméleti koncepciót: szerintük a nem-tudás és a jelenségek önlétébe vetett hit emóciói, érzelmi kimozdultság eredménye; a négyrétű logikán kívül minden filozófia a tudat megzavarodásának eredménye; valamint, a jelenségek kizárólag az érzékelésük és a megnevezésük által léteznek.

A független (szvátantrikák) szerint létjogosult valamilyen lényegi eszmének vagy célnak - a minden üresség elv melletti - fenntartása (álajavidzsnyána, szahadzsa). A nem-tudás nem csak érzelmi kifinomultság, hanem például gondolkodásbéli hiányosságok miatt is fennállhat; továbbá, a függetlenek szerint is a jelenségek önmagukban nem léteznek, mégis rendelkeznek bizonyos érzékelhető létfunkcióval és tulajdonsággal, amelynek mentén a végső valóság elérhető; valamint létjogosultsága van egy pozitív igazság feltevésének, amely a törekvés célja is egyben; továbbá helye lehet a szellemi úton az érvényesülésnek és a filozofikus megközelítésnek.

Az Átama a függetlenek filozófiai koncepcióját tekinti nem-szerzetesi körülmények között is elfogadhatónak és alkalmazhatónak.

A függetlenek (szvátantrikák) irányzatán belül is két vonulat jött létre: az egyik a független középkövető jógik (jógácsára-madhjamaka-szvátantrika), mint például Dzsnyánagarbha, Sántaraksita, Kamalasíla, Árjavimuktaszéna mesterek. Ez a szemlélet közelebb áll az Átamához, mint a másik irányzat, a független középkövető szútraértelmezők (szautrántika-madhjamaka-szvátantrika) tanítása.

Az eddigieket összegezve ez azt jelenti, hogy az Átama nem kizárólag a tagadásra építi szellemi útját (bár ennek lenne létjogosultsága), hanem szemléletében helyet ad a végső célt megjelenítő lényegi eszmének. Továbbá elfogadja, hogy a jelenségek valójában nem léteznek, nem rendelkeznek önmagukban is valóságos léttel (nihszvabhávatá), mégis konvencionális és világi szinten (lokaszamvritiszatja) rendelkeznek különböző minőségekkel és funkcionális jellegzetességekkel.

Azonban mindezt megelőzve az Átama létszemlélete a tantrikus tanokban gyökerezik. Elfogadja a Titkos Társaság (guhjaszamádzsa) definícióját: a tantra kiterjesztés, folyamatossá tevés és újraegyesítés. Ez a három elv érvényes a Tan megjelenítésére, a törekvés állandósulására és minden ellentét (szubjektum-objektum, nirvána-szamszára, upája-upeja, upája-pradzsnyá, karuná-súnjatá) egyesítésére. Magyarul más szavakkal: A Kali-juga "felgyorsítására", a felbéredés erőinek megszilárdulására és az Aranykor építésére. Mindezek megvalósítását a természetes hordozó (szahadzsa-jána) tanításának megfelelően lehet jelen körülményeink közepette végrehajtani. A szahadzsa jelentése: egyszerű, természetes, könnyű, veleszületett, s ezek a fogalmak jelölik ki az Átama gyakorlatrendszerének lényegét. Egyszerű és könnyű út, mert a törekvő a legtermészetesebb módon bontakoztatja ki a veleszületett megvilágosodás-csírát, a minden lényben meglévő felébredés-tudatot (bódhicsitta).

A filozófiának az a feladata, hogy általa eljuthassunk annak meghaladásához, a tantrikus elvek feltételéhez és gyakorlásához, melyek a következők:

• Az érzékszervi tapasztalásban megjelenő "igazságok" fenntartással kezelése.
• A formális vallásgyakorlás erős kritikája.
• A "szabadság máris jelen van" elvnek a létezésbe való bevonása.
• Az "öt méreg" átváltoztatása felébredést segítő erőkké (b.: panycsakémaguna, h.: panycsamakára)
• A mágia és az okkultizmus különböző módszereinek a gyakorlatba bevonása.
• Ezek a tantrikus alapelvek azok, melyeket az Átama a természetes úton (szahadzsa-jána) alkalmazhatónak ítél, s melyek a gyakorlatok alapját adják.

Mindent összevetve az Átama filozófiai és praxeológiai módszerét a következőképpen lehet összefoglalni: A független középkövető jógik természetes tantrája (jógácsára-madhjamika-szvátantrika-szahadzsa-tantra).

Ennek a független és önálló szellemi háttérnek a következményei - az Átama Alapító Okiratában megfogalmazott - azon feladatok, melyek a gyakorlatok irányát adják:

• Egy egyszerű és természetes (szahadzsa) életmód megvalósítása.
• Az érzékszervi tapasztalásban megjelenő "külsőségek" szakralizálása. "Minden ruha rendi ruha!"
• Ne külső mester után áhítozzon a törekvő, hanem az Ősgurut belső mesterként törekedjen fellelni.
• A tudatállapotok hierarchiájának belső megteremtése.
• Nem a szentiratokban van a Végső Igazság, hanem önmagunkban.
• Az élet minden pillanatát szertartássá kell tenni.
• A Végső Valóság az érzékszervi tapasztaláson túli állapotban tárul fel.

Ezek azok a filozófiai és praxeológiai elvek, a melyekre A Nyugati Tanítvány Nemes Tantrikus Köre a felébredés és megvilágosodás útját felépítette.

JEGYZETEK:

Dasgupta a szahadzsijákról (fordította: Agócs Tamás)

Szaraha-pádáról (fordította: Agócs Tamás)