Komár Lajos: A szabadság ösvényein
Itthon - Meghatározott rendben élünk. A nap nagy részét munkahelyen vagy iskolában töltjük. Eleget teszünk az intézmény elvárásainak, cserében megélhetést és egy szebbjövő-képet kapunk. Néha kötöttségnek érezzük a rendet, és a kitörés módját keressük. Erre szabadidőnkben, esténként és hétvégeken találunk alkalmat. Szorít a cipő, de azért hordjuk. A "skót" módszer szerint járunk el: tyúkszemtapaszt veszünk, úgy olcsóbb. De vajon meddig bírjuk?
Senkit nem lelek, ki belülről szabad.(Allen Ginsberg)
Otthon - Szigorú rendben élünk, a nap nagy részét elmélyedéssel töltjük, csoportosan vagy egyénileg. A kolostor elvárásainak eleget teszünk, "cserébe" útmutatást és egy kiegyensúlyozott létet kapunk. Néha kötöttségnek érezzük a rendet, a lazítás módját keressük. Erre a közös teázásokon, vagy esti beszélgetések idején találunk alkalmat. Néha elfáradunk, de azért csináljuk. Az ősi módszer szerint járunk el: addig feszítjük a húrt, amíg lehet. Nem is kérdés, meddig bírjuk.
Bárhogy is alakul, mindig van mód, hogy szépen viselkedj.(Epiktétosz)
Nincs a földön se jó, se rossz. Az emberek teszik azzá.(Hamlet)
Jelen - Kialakítottuk a rendet magunkban. A nap nagy részét barátságos légkörben töltjük, eleget teszünk az elvárásoknak, "cserébe" alázatot és tiszteletet nyújtunk. Néha lazítunk a renden, a megfelelő módot mutatjuk. Erre mindig találunk alkalmat. Felmutatjuk, fenntartjuk. Ezen módszer szerint járunk el. Tehetjük, bírjuk.
A Cél Világos.
Az Út Ismert.
Járni Kell.
Ennyi Az Egész