+36 (1) 783 7491
Email

Ez a tibeties hangzású elnevezés valójában a Természetellenes Kilátástalanság Karmikus Gyülekezete rövidítése.

A TeKi Laár András (zenész, humorista és buddhista törekvő) barátunk egy közösségalapítási kísérletének voltaképpeni melléktermékeként kezdődött, aki még a rendszerváltás idején, amikor mindenki egyházat alapított (s mi magunk se tettünk másként), létrehozott egy tiszavirág életű kisközösséget Természetes Belátás néven, ami aztán beleolvadt az ÁTAMA-ba. A név inspirálta egyik dákinínket, aki ellenpontozásként létrehozta a Természetellenes Kilátástalanság közösségét, amihez, mi legelvetemültebbek azonmód csatlakoztunk, és rendes nevet adtunk neki, hierarchiát hoztunk létre és regulát fogalmaztunk. A Teki őrizte talán legtisztábban a hazai buddhizmus szocialista kori outsider, társadalomból kivonuló, marginális értelmiségi jellegét. Bölcseletünk a buddhizmus intellektuális, vagy még inkább: világ- és önmegváltó kocsmafilozófiai interpretációinak gyöngyfüzére. Létszemléletünk és művészi önkifejezésünk, mondhatni: kulturális gyökereink részben az avantgarde (szürrealizmus, dadaizmus) hagyományaiban, valamint az egzisztencializmusban lelhetők fel. Ugyanakkor valódi (időfeletti) szellemi eredetünk a tantrikus hagyományokra vezethető vissza, ezen belül is az indiai buddhizmus botrányos életű, csavargó vándorfilozófusainak, a Mahásziddháknak a legendáriumára. A TeKi közössége a Nem-Közösség, tagsága a reménytelenek és a bukottak rendje. Jelentkezni, felvételt nyerni senkinek, soha nem lehetséges. Viszont akiben a Teki tagjai meglátják a TeKi szellemiséget, az saját akarata ellenére is a közösség tagja lesz, melynek minden terhét örökké viseli, s tagsága a halálával sem ér véget. A TeKi a szellemi célt a humoron, az emberi gondolkodás határainak megközelítésein, ill. a paradox gondolkodáson keresztül próbálják elérni. Tagjai (világi) tevékenységük köre igen széles, kezdve az amatőr színjátszástól, vagy különféle alternatív rádiók számára végzett műsorkészítéstől, különféle vallásfilozófiai kutatásokon keresztül a Buddhista Főiskolán történő tanításig. Ám ezek a tevékenységek inkább egyes tagok kezdeményezései, amelyek csak egy idő után válnak a közösség, vagy inkább annak egyes csoportjai közös tevékenységévé. A Buddhista Főiskolán a TEKI-KAGYÜ volt sokáig a legbefolyásosabb a diákság körében, de az iskola vezetőségét tekintve is, lévén az eddigi hat igazgatóból három TeKi-tag volt. A TeKi egy időben igen nagy szociális érzékenységről tett tanúbizonyságot, ami pedig létszemléletéből nem feltétlenül adódik. (Így pl. jó pár éve közös programokat szervezett a kerületi Családsegítő Szolgálattal, a közösség több tagja civilben is szociális területen dolgozik, de mindenekelőtt segítette holdudvarát képező, margóra szorult éhező művészeit.) A TeKi hitelvi szabályzatának alapköve a “spirituális giccs mágikus eszközökkel történő üldözése”, amely legfőképpen az elüzletiesedett és közhelyekre alapuló vallási formák kigúnyolását jelenti. Ez a harc persze természetellenes és kilátástalan, hiszen a vallási élet elsekélyesedése és az elanyagiasult gondolkodás dominanciája nagyon is természetes és belátható folyamatok eredménye. Ámde épp ezzel az árral való szembefordulásban jelenik meg az ember szabadsága.