(Anuruddha sutta 2.)
Akkor a tiszteletreméltó Anuruddha meglátogatta a tiszteletreméltó Sāriputtát, és üdvözletet váltott vele. Amikor az üdvözlést és szívélyes beszélgetést befejezték, leült féloldalt, és így szólt a tiszteletreméltó Sāriputtához:
– Sāriputta barátom, ezúttal a megtisztított és az emberit felülmúló isteni szemmel megvizsgálok egy ezerszeres világegyetemet/rendszert. Fáradtságot nem ismerő tetterő ébred bennem, éber tudatosságom zavartalanul megalapozódik, testem zavartalanul nyugodt, tudatom összeszedett és összpontosított. A tudatom mégsem szabadul meg a nemragaszkodás által a befolyásoktól.
– (Sāriputta:) Anuruddha barátom, amikor azt gondolod: a megtisztított és az emberit felülmúló isteni szemmel megvizsgálok egy ezerszeres világegyetemet/rendszert, az az önhittséged.
És amikor azt gondolod: fáradtságot nem ismerő tetterő ébred bennem, éber tudatosságom zavartalanul megalapozódik, testem zavartalanul nyugodt, tudatom összeszedett és összpontosított, az a nyugtalanságod.
És amikor azt gondolod: a tudatom mégsem szabadul meg a nemragaszkodás által a befolyásoktól, az az aggodalmad.
Jó lenne, ha fölhagynál e három tulajdonsággal, és nem szentelnél nekik figyelmet. Ehelyett irányítsd tudatod a halhatatlan elemre!
Egy idő múlva a tiszteletreméltó Anuruddha fölhagyott e három tulajdonsággal, és nem szentelt nekik figyelmet. Ehelyett tudatát a halhatatlan elemre irányította. Akkor, amint egyedül élt, visszavonulva, figyelmesen, buzgón és eltökélten, a tiszteletreméltó Anuruddha nemsokára saját maga közvetlen tudással még ebben az életben megvalósította a szellemi életnek azt a felülmúlhatatlan beteljesedését, amelynek kedvéért jobb családokból származó ifjak jogosan vonulnak otthonukból az otthontalanságba, és miután nekifogott, ki is tartott mellette. Közvetlenül tudta: a születésnek vége, a szent életet beteljesítettem, a teendőket megtettem, nincs többé visszatérés ebbe a létállapotba. És a tiszteletreméltó Anuruddha az arahantok egyike lett.
(fordította: Farkas Pál)